Egykoron azt hihette az ember, no meg persze gondolom ő is magáról, hogy a KBI vezetőjeként ő a magyar John Edgar Hoover. Fiatalabb korában tán még hasonlított is rá némiképp, úgy oldalról nézve.

Ki gondolta volna róla, az egykori szépreményű gazdasági vonalon dolgozó rendőrtisztről, aki a rendszerváltáskor kuratóriumi elnökként, első számú rendőri vezetői székbe ültette a mai belügyminisztert, hogy mára ide jutott. Ki gondolta volna, hogy ittas vezetéses ügyei, alteregós történeteivel, pisilős, vélt, vagy valós indíttatásával egyszer még ide juttatják. Mert azért ez a mostani ügye kenterbe vágja az összes többit. A kérdés most már csak az, hogy vicc ez az egész, vagy véresen komoly.

Vajon a hazai bűnüldözés állapotáról is kiállít bizonyítványt az, hogy egyik, évekig prominens vezetője ennyi mindenen ment keresztül mostanáig? Minden bizonnyal hozzájárul a megítéléshez, ha másként nem, akkor felveti a kérdést, lehetséges-e mindez, vicc az egész, vagy rémtörténet, amely mégis komoly.

Mert aki vízhajtó menedzsertabletta szedésével magyarázza, hogy miért vizelte le anno szeretett munkahelyének üvegpalotáját, eloszlatva azt a rosszindulatú feltételezést, hogy semmibe se veszi annak rendeltetését és munkáját, az bizony több mint öreg hiba. Az nem más, mint kizáró kockázati tényező a legszigorúbb „C” típusú nemzetbiztonsági ellenőrzés során is, már ha komolyra vesszük a figurát.

Az pedig csak ráadás, hogy Kiss Ernő rendőr tábornokot anno rövid idő alatt kétszer is ittas vezetésen kapták Budapesten. Összességében a rendőri felső vezetés megelégelte ezt a tábornoki magatartást és kiadta az alábbi közleményt: „ A több esetben nyilvánosságot kapott - részben szándékos tevékenységből fakadó - cselekmények a rendőrség megbecsülését és tekintélyét rombolják, valamint a közvéleményben megbotránkozást keltenek, ezért a rendőrség elhatárolódik nevezett cselekményeitől" , megfosztva rendfokozatától és az egyenruha viselésétől a tábornokot.

Aztán kiderült, hogy csak a köztársasági elnök lett volna jogosult megfosztani rendfokozatától és egyenruhájától Kiss Ernőt, így bírósági döntéssel a Fővárosi Törvényszék visszahelyezte ebbéli jogaiba. Sőt, az MTI még egy olyan helyreigazítást is közzé tett, mely szerint nevezett soha sem vizelte le a rendőrpalotát. Akkor most vicc ez az egész, vagy komoly? A hazai bűnüldözést hosszú ideig karmesterként vezénylő figurája, most hiteles, mérvadó személyiség, vagy kókler, az összes, bűnüldözésre gyakorolt hatásával és következményeivel együtt?

Persze, közben mellékesen voltak azért másfajta ügyei is a tábornoknak, például anno a Pesti Központi Kerületi Bíróságon aljas indokból, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatti büntetőperben. Az ügy előzménye Kiss Ernőnek a hvg.hu portálnak adott interjúja, amelyben operatív nyomozás leállításáról beszélt.

Ezen kívül más ügyben, alárendelt megsértése miatt is eljártak vele szemben, azzal vádolva meg őt, hogy kapitányságvezetői beosztásával, elöljárói hatalmával visszaélve, emberi méltóságukban megalázta, becsmérelte beosztottjait.

Szépen vagyunk, mondhatom. Nem vicc ez kérem, hanem véresen komoly. Kis magyar rémtörténet a hazai bűnüldözés nagyjai című panoptikumból. És most jön az egésznek megkoronázása. A Központi Bűnüldözési Igazgatóság egykori vezetőjével, az ORFK egykori bűnügyi főigazgatójával, Kiss Ernővel szemben, befolyással üzérkedés miatt indult büntetőeljárás, amelyet a hvg.hu folyamatosan nyomon követett. Itt tartunk most, számos újabb kérdést felvetve.

Ki az a Szabó és ki telefonált Pintérnek, ki az a Szász és ez az egész díjazás, sikerdíj, vagy vesztegetés és befolyással üzérkedés? Mit tud Kiss Ernő, hogy így bánnak el vele, vagy mit tett, hogy ő bánik el így saját magával?

Sok furcsaság van itt kérem, a tábornok ellen tavaly októberben vádat emeltek és most már a Fővárosi Törvényszék tárgyalja az ügyet. A legfőbb kérdés, hogy vajon miért vette be azt a dumát Kocsis István, a több igen magas beosztást is korábban betöltő, kvalifikált szakember, hogy Polt és Pintér megvesztegethető? Na, erre varrjon gombot valaki!