Illiberális és kriminális helyzetbe kerülhetünk lassan mindannyian.

Egészséges ember a mai itthoni világban mégsem választhatja a suicidiumot, sem az alkoholba való alá merülést, vagy a szellemi és társadalmi hajléktalanságba történő önkéntes száműzetést, de leginkább nem kerülhet olyan állapotba, hogy depresszióssá váljon minden pillanatban. Hát akkor mi lesz velünk mostanában? Elkerülhetjük-e mindezt, vagy törődjünk bele, hogy bármi megtörténhet velünk?

Nos. Orbánnak is van családja. Szülei, felesége és gyermekei nem figyelmeztetik, hogy fiam, apucikám, papa, nem kellene egy kissé visszafogottabban ezt az egészet? És volt évfolyamtársai, haverjai nem mondják, ha remegő hangon is, hogy Viki, Orbi, nem kellene ezekben, meg azokban a kérdésekben kissé hátrább az agarakkal visszavonulót fújni, még mielőtt bumerángként ez az egész letarolna mindnyájunkat?

A megkajált Ibrahimtól kezdve a mostani hanyatló nyugatig történő beteges vízióig bezáróan jogos a kérdés, amit a felcsúti felvetett kijelentő módban, bármi megtörténhet a jövőben? Valóban? A mainál nagyobb nyomor is, a jelenleginél is erőteljesebb nemzetközi elszigeteltség, a nemzeti valuta romba dőlése, testvérháború, vagy történelmi tragédia magyar módra, ezeréves tények reprodukciója, mint oly sokszor, tatárjárástól kezdve mai napig.

Nos. Talpon kell maradni. Nincs más választásunk. Orbán téveszmés álmai nem válhatnak valósággá, a már említett következményekkel. A magyarság fennmaradásának és jólétének záloga nem lehet, egy nemzetközi és hazai történelmi helyzetet meglovagoló közéleti szerencselovag, jókor volt jó helyen állapotának függvénye. A szocialistának, vagy némely bigott, jobboldali eltévelyedett szerint kommunistának mondott egypártrendszert, nem követheti egy ellenkező előjelű, de ugyancsak egypártrendszer! Európai értékrendre van szükség, amelyben a közös nevező nem más, mint a sokféleség elismerése, a mindenkori hatalommal szembeni demokratikus intézményrendszernek adott jogosítványok léte, melyek biztosítják a fékek és ellensúlyok folytonos jelenlétét és érdemi beavatkozásának lehetőségét a mindenkori hatalom dolgaiba!

Az internet egyik erő forrása bármely kampánynak. Élni éppúgy lehet vele, mint visszaélni. Korunkban nem egyszerű megkülönböztetni e két irányt egymástól. A figyelmes olvasónak is nehéz eligazodni ezen a téren. Nyomjuk itt a szöveget ezerrel, velem együtt több ezren! A hitelesség, a megbízhatóság felismerése, az olvasásra egyáltalán érdemes szövegek nyomon követése, pláne értelmezése nem könnyű feladat, szinte lehetetlen. Ahányan vagyunk, annyi félék és annyi féleképp. Fertőzöttek a megélt tapasztalatokkal éppúgy, mint a jelen történéseivel. Egyikünk sem bújhat ki a bőréből.

Nos. A felelősségünk közös. Vér itt nem folyhat többé! Hintába nem ültethet itt többé sem jobb, sem baloldal! Önjelölt politikai vagabundok marsallbothoz nem juthatnak már ebben a hazában, a szemesnek áll a világ alapon ezentúl, csak ha igazoltan veszik vállukra a nyomasztó, mázsás súlyként görnyesztő  közösségi terheket. Európai értékeket magukénak vallóké a jövő, így van ez István államalapításától kezdve a mai napig. Hazaáruló az, ki ennek ellenére tesz!

Nem kell a púder és nem kall a vakítás, a másról szóló makutyi duma! Magyarország sorsa a tét! Nincs más választásunk, - bármelyik oldalon is állunk -, mint melldöngető nagy nemzeti önállóságunkat és függetlenségünket, a hajdani vérszerződéssel, sértődős nemzeti önérzetünkkel együtt örökre beillesszük Európába, ahová tartozásunkra mindig is oly büszkén hivatkoztunk!