A felcsúti pávatáncos, aki annak idején jókor volt jó helyen és viselkedése alapján feltehetően meg van arról győződve, hogy a történelem főutcáján gyalogol, víziójának zsákutcájába sétál lassan. Mert a sokat akar a szarka, de nem bírja a farka alapon, bizony a minapi EU csúcson nem aratott osztatlan sikert, a hat pontból álló elképzelései közül csak ötben sikerült dűlőre jutni a rendkívüli csúcstalálkozón. Az általa legfontosabbnak tartott, Görögország határainak uniós megvédésére vonatkozó javaslatát nem sikerült elfogadtatni."Úgy éreztem, hogy ezt nem tartják olyan fontos dolognak, mint amennyire mi, magyarok annak tartjuk" - mondta a csúcsértekezlet után Orbán Viktor. A világért sem mondta volna azt, hogy amennyire én fontosnak tartom, hanem szokás szerint a magyarokra hivatkozik, Magyarországot emleget jogosulatlanul. Mert megalapozott tény, hogy a magyarok közül csak 2.264.780-an adták voksukat a Fideszre és akárhogyan is számolom, a tizenötmilliós magyarságnak ez csak töredéke. Ezért aztán, beteges dolog, ha kell, ha nem a magyarokra hivatkozni, kommunikációs látványtervezés céljából, amúgy trükkösen!

Nem tudom, hogy Orbánnak a történelem főutcáján való gyaloglás ábrándján kívül még milyen víziói vannak. Mit képzel még magáról és a magyarsággal való viszonyáról. Világnemzetiségünkön kívül, milyen szerepben szeretne még tetszelegni. Mindenesetre a menekültügyben elővezetett „világkontingens” elképzelése sem aratott osztatlan sikert. A menekült válságot viszont úgy látszik, azért meg akarja lovagolni rendesen. Idehaza fogyatkozott támogatóit igyekszik pótolni ezzel, míg a nemzetközi színtéren, megtépázott tekintélyét próbálja visszaszerezni. Néha olyan érzése van az embernek, mintha vezető szerepre törne az EU-ban, sőt még az ENSZ berkein belül is.

Ifjú korában Orbánnak kezében volt a marsallbot. Azóta elhajította, már meg sem találná, ha keresné. De esze ágában sincs keresni. Az oxfordi, akit levettek az ottani dicsőségtábláról, azért ismeri jól a mondást: „ One fool makes a hundred”. Lettek is követői rendesen, csókosok, akik meg is tollasodtak azzal, hogy automata gombnyomogatóként, mint populizátorok, papagájmódra ismételték szlogenjeit, és ismétlik ma is. A történelmi lehetőséggel nem élt. A baloldal létét nem ismerte el, mindent elkövetett annak érdekében, hogy azt lenullázza. Ahelyett, hogy hatalmával jól sáfárkodva, a demokratikus ellenzékkel kiegyezve, azzal együttműködve bizonyos mértékig, a valódi nemzeti együttműködés rendszerét valósította volna meg. Olyan történelmi hiba ez, mely már helyre nem hozható, és e mulasztás következményeiért a felelősséget majd viselnie kell.

A nagyzási hóborttal járó politikai megnyilvánulások túlzott beképzeltsége olyan iránytű, amely tévútra vezet. Demokratikus ellenzéki erők nélkül a harmadik évezred elején már kormányozni nem lehet, és a demokratikus erők része a baloldal, éppúgy, mint a liberális blokk. Akik ezen adottságokat figyelmen kívül hagyják és nemzeti hitvallásuktól vakítottan nem látják szükségét a demokratikus erőkkel való együttműködésnek, azok hatalma kérészéletű, de elegendő ahhoz, hogy a lakosság szenvedjen tőle, annak ellenére, hogy a hatalom látványtervezett intézkedései azt a látszatot keltik, mintha kormányzásuk jobban teljesítene. Orbán bukása az említettek miatt elkerülhetetlen. Az általa oly annyira áhított nemzeti együttműködés éppen a demokratikus erőkkel szembeni politikája miatt nem valósulhat meg. Aki másnak vermet ás, maga esik bele! És e miatt nem csak a nemzeti együttműködésnek annyi, de a nemzetközinek is.

Egyébként nem hinném, hogy az osztrák kancellár Faymann bigott baloldaliként mondta volna azt, hogy aki komolyan gondolja, hogy drótkerítéssel oldja meg a menekültkérdést, és ezzel káoszt okoz, az politikailag diszkvalifikálja magát. Az EU csúcson pedig mindezt még meg is fejelte azzal, hogy ha csak kerítéssel tudják megállítani a menekülteket, akkor inkább engedjék át őket. Csak tudnám, hogy ami Ausztriának jó, az nekünk miért nem? Csak tudnám, hogy Ausztria miért kerítés ellenes, mi meg miért nem. Csak tudnám, hogy Ausztria európai értékvállalása nekünk miért nem tetszik. Csak tudnám, hogy az osztrák lakosságot miért nem hangolja kormányuk olyan áttételes kommunikációs szövegekkel, melyek a menekültek ellen valók. Csak tudnám, hogy a sógoroknak miért nincs annyi megrázkódtatásuk menekült ügyben, mint nekünk. És sorolhatnám tovább a különbségeket.

Az olaszok kormányfője pedig, kiket legalább annyira sújt a migráció, mint bennünket, azt írta legutóbbi facebook bejegyzésében, hogy győzött a szolidáris Európa. Győzött a rövidlátó, egoista nemzeti bezárkózást hirdetőkkel szemben. Mert Európaiként "egy nép vagyunk, nem csak statisztikák együttes tömege. Ezért nézünk szembe együtt korunk történelmi kihívásaival. (...) Brüsszelben a szolidáris Európa elve győzött. Most mindannyian munkára fel ennek megvalósítására"- tette hozzá. Vajon kinek szólhattak leginkább Matteo Renzi szavai? Tán a lengyeleknek? Nem gondolnám. A nagy kereszténység védő pávatáncos várakozásai nem teljesültek oly mértékben, mint ahogy azt ő szerette volna. Renzi inkább hozzá szólhatott. Nem kiáltották ki Orbánt Európa megmentőjének, nem fogadta hosszan tartó örömujjongás a megjelenését, sem a megszólalását. Tudomásul vette, ha lógó orral is, hogy végül nem az ő pontjait tárgyalták, hanem Juncker korábbi javaslatait. Tudomásul vette, hogy nem tekintik őt együttműködő partnernek. Nem Magyarországot sajnálták le ezzel, hanem őt, Orbán Viktort! Nagyon hiányzott már ez ennek a dölyfös nagy arcnak, amit nem csak odakint, de itthon is visel! Úgy kell neki, amit főzött magának, lakjon is jól vele, és azt ne a néppel etesse meg!