Azért én Orbán helyében csak szégyellném magam attól, hogy miket hordanak össze ebben a legnagyobb példányszámú amerikai napilapban.

De neki esze ágában sincs ilyesmi. Pedig ez a lap aztán nem áll bukott baloldali befolyás alatt, de még a Liberális Internacionálé sem gyakorol rá hatást, melynek a soros alapítvánnyal Oxfordban tanult miniszterelnök egykoron alelnöke volt. Az 1877 óta megjelenő napilap azért ad magára annyit, hogy szerkesztőségi tanácsa nem jelentet meg csak úgy a vakvilágba bármit is. Orbánról ez is lepereg. Azt hiszi, hogy nagyobb ember ő annál, mintsem egy ilyen lapocska kikezdje!

Hát ebben téved az ebadta! Ki kell mondani végre valakinek, hogy Hamrák János, aki 1909-ben eladta Székesfehérvárnak a Rottenbiller utcát, még ministráns sem lehetne a felcsútihoz képest. Mert a pávatáncos szélhámossága, amit az országgal művel, túltesz még rajta is. Ez a nemzeti fenomenizálás minden téren, trafikoktól kezdve a nemzeti együttműködésig, a Nemzeti Mobilfizetési Rendszertől kezdve a nemzeti államépítésig, már közröhejjé kezd válni. Talán most, az önkormányzati választásokon lehetne az első kijózanító fülest leszakítania ennek a szemfényvesztő populizátornak! Már ha a választókon múlna csak és nem rajta, meg az általa jogászi segédlettel trükközött választási törvények megváltoztatásán.

“A liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel szakítani kell. Liberális állam helyett nemzeti államot kell szervezni, amely nem egyének halmaza, hanem egy közösség, amelyet fejleszteni és erősíteni kell, ilyen értelemben illiberális állam épül Magyarországon.”- mondta, a The Washington Post által minap kardélre hányt magyar miniszterelnök egy szomszéd ország magyarok lakta területén, de a világért sem idehaza. Orbán szerint az egyéni kezdeményezéseknek befellegzett. A közösség építése a cél. Erős, bátor, kiválasztott magyar államközösségé, teszem hozzá én, nem minden ok nélkül, ha beszédeit figyelem, meg lelkész miniszterének szavait.

Pedig nem olyan régen még ezt a szöveget kultiválta a mi stadionépítő megváltónk: “A Liberális Internacionálé deklarált célja a szabadelvűség általános nemzetközi elfogadtatása, a személyes szabadságon alapuló társadalmi fejlődés, a személyes felelősség és a szociális igazságosság előmozdítása. Úgy ítéli meg: a politikai szabadság elválaszthatatlan az anyagi jóléttől – a gazdasági elnyomás a politikai szabadság megszűnéséhez vezet – és csak azt a gazdasági rendszert fogadja el, amely támogatja az egyéni kezdeményezést.” Változnak az idők és változnak az emberek is. De ennyire? Milyen érdekek által vezérelten? Egyéni, vagy közösségi?

A nemzet érdeke kívánja-e, vagy a sajátja, hogy ezt az illiberális szöveget nyomja? A nemzet érdeke, vagy a sajátja, hogy ellentmondást nem tűrő módon, nem veszi figyelembe az ellenzéki véleményeket, nem hallgatja meg a tőle eltérő gondolkodású, világnézetű civil szervezetek képviselőit, sőt minden eszközzel megnehezíti létüket. A nemzet érdeke-e, vagy a sajátja, hogy más szemében meglátja a szálkát, de a magáéban a gerendát sem. A nemzet érdeke vajon az, hogy első számú vezetője tekintélyt vesztett legyen a világban, háta mögött összesúgjanak az emberek, szánalmasnak tartva különböző megnyilvánulásait.

Mert az igazán erős az nem hivalkodik erejével és a valóban bátor sem hangoztatja bátorságát nap, mint nap. Aki tekintélyes ember, az nem követel magának tiszteletet, főleg úgy nem, hogy állandóan összekeveri magát hazájával. Csak a gyenge, a valamely téren fogyatékos szívja tele magát levegővel, dagadó keblekkel kürtölve világgá, mily erő is lakozik benne. Csak a gyáva dicsekszik állandóan bátorságával és csak a mániásan beképzelt harsogja szerte szét bátorságát és szaval, akár egyénként is megszólalva hazája nevében!

A The Washington Post kiherélte Orbánt. Minapi szerkesztőségi cikkében azt állítva, hogy politikája alig több a múlt századi tekintélyelvű nacionalizmusnál, melyet „gengszterek és sarlatánok” műveltek, mint tette azt Magyarország nácibarát vezetése a II.VH idején. Orbán kizárta magát a demokratikus nyugatból és eszerint kell vele bánni! Nem Magyarországgal, hanem vele, ha már a populizátor által hipnotizált magyarok nem képesek tőle megszabadulni, teszem hozzá kellő szerénységgel a híres amerikai napilap cikkéhez! Így lesz lassan Orbán a hazai politika eunuchja, töketlen az általa létrehozott tökéletlenségben! Hajrá magyarok, hajrá Magyarország! Itt van mindjárt október 12. Lehet ismét választani! Megadhatjuk a kezdő lökést!