|
|
|
Tweet |
|
|
|
|
Szombaton idehaza megint tüntettünk, megmutattuk, hogy nem tréfa ez kérem, még akkor sem, ha egyébként annak látszik. Ezért aztán a jövőben inkább az alábbiakra lenne szükség.
Polgári engedetlenségre, sztrájkokkal, melyekre a kormány majd úgy válaszol, hogy az még nagyobb elégedetlenséget fog kiváltani. A jobboldali papagájkórus önmaga általi feloszlatására, az automata gombnyomogatások megszűntetésére, a Fideszen belüli józanész hangoknak erőteljesebbé válása után. Az ellenzéki pártok, civil szervezetek hivatalos megállapodására a hatalommal szembeni cselekvési minimum közös nevezőjének elfogadását követően.
A szocialisták egyértelmű nyilatkozatára, mely szerint fontosabb számukra az ellenzéki közös együttműködés, mint az Orbán elleni erők vezetése. A DK kongresszusi döntésére, mely szerint a pártelnöki centrális vezetői rendszert felváltja egy hét fős tanácsnoki kar. Az LMP határozott állásfoglalására, annak egyértelmű kinyilvánítására, hogy a pártban minden más szempontot megelőz a jelenlegi kormány leváltására irányuló tevékenység.
A még élő szakszervezetek együttműködési megállapodására, mely kimondja, hogy egymással szövetkezve fenntartás nélkül támogatják az ellenzéki erőket Orbán megbuktatásában. A gazdákat tömörítő szervezetek kiállását jelentő szövetkezésre az ellenzéki erőkkel. Sátorverő, magukat ellenzéki erődnek nevező csoportosulás helyretételére, vezetőjük szándékának egyértelmű tisztázására annak érdekében, hogy mozgalmának létrehozása nem az ellene folyamatban lévő igazságszolgáltatási eljárás elleni védekezést szolgálja.
Hiteles személyek megkeresésére, a tüntetésekre való felhívás és az ellenzéki erők összefogása céljából, például Koncz Zsuzsa, Czeizel Endre, vagy Vitray Tamás és Huszti Péter, meg Polgár Judit felkérése.
Hogy mindez illúzió, mert a jelenlegi magyar helyzetben az árokásás olyan mélyre sikerült, hogy semmilyen tüntetés, polgári ellenállás, vagy sztrájk nem lenne képes a társadalom megosztottságát békés, demokratikus úton felszámolni? Akkor maradnak a négyévenkénti választások és annak eredményeképpen a magyar módi szerint végrehajtott kádercserék, az intézmények mindenkori hatalomnak megfelelő átalakításával!
Lehangoló távlatok. Csöbörből vödörbe. Vannak, akik még ábrándoznak olyan tüntetés sorozatról, melynek eredményeképpen még ebben az évben megbukik az Orbán kormány. Nincs ennek semmi realitása az eddigi tapasztalatok alapján, szerintem. Olyan összefogás kellene, melyet felvázoltam, de sajnos annak sincs realitása. Majd az olvasó eldönti, hogy jól látom-e.
Milyen nemzeti tragédiának kellene bekövetkeznie, ahhoz, hogy vér nélküli, egységes kiállást eredményezzen a hatalommal szemben?
Vagy nyugodjunk bele abba, ami most van, mert nincs más választásunk, mint kivárni a 2018 évi választásokat, addig is decibelmérővel követni az utcai hangerőt. Vannak-e, akik arccal és névvel hozzá szólnak majd ehhez a témához, vagy fogyóban lesznek ők is, mint a tüntetéseken résztvevők, mert félnek és inkább meghúzódnak vackaikban, hajtogatva, hogy jól van úgy, ahogy van, mert lehetne akár még ennél rosszabb is! Tüntetgetünk, tüntetgetünk, majd csak eltelik az idő valahogy. |
|
|
|