Tudtam, hogy csütörtököt mond az ügynökakták nyilvánosságra hozatalára tett minden eddigi erőfeszítés. Anno „Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről” szóló ellenzéki képviselői indítványt lapátra tette a parlamenti szavazógépezet. Az LMP tehát hiába erőltette a tárgysorozatba vételt. Leszavazták, de nem akárhogyan. Tudtam én ezt előre. Mondtam is a hivatalos kapcsolatomnak, nem lesz ebből semmi.

http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_szav.szav_lap_egy?p_szavdatum=2012.02.20.17:16:32&p_szavkepv=I&p_szavkpvcsop=I&p_ckl=39 Voltak a világraszóló győzelmet aratottak között is olyanok, akik támogatták a beterjesztést és voltak, többségben, akik nem. Mindennek oka van. A Fidesz-KDNP frakcióból azért 24 képviselő támogatta az előterjesztést, míg 28 tartózkodott a szavazástól. Ez is mutat valamit. Így akarunk mi tekintélyt szerezni, utolsóként a térségben, akik még adósak vagyunk a kérdés rendezésével. Az Országgyűlés igazságügyi bizottsága a napokban már hatodszor utasította el és nem vette tárgysorozatba az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről szóló törvényjavaslatot.

Egyértelmű, hogy a világraszóló győzelmet aratottak fáznak attól, hogy nyilvánosságra kerüljenek az ügynöklisták, mert attól tartanak, hogy olyan mérvű politikai kárt okozna nekik, melyet évekig sem tudnának kiheverni. És most, amikor foggal-körömmel ragaszkodnak a hatalom hosszú távú megtartásához, ezt nem engedhetik meg maguknak. Vállalják inkább, hogy nevükhöz fűződjék az a kétes dicsőség, mely szerint hazánk az utolsó olyan volt szocialista ország, ahol az állambiztonsági múltat még nem tárták fel. Híresek vagyunk mi erről, a múlt feltárásának elmaradásáról. Mert ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni.

Kiteregettük-e a nyilas idők, vagy akár az 1956-os forradalom napjainak minden szennyesét? Nem. Akkor miért csodálkozunk azon, hogy az állambiztonsági múlt feltárásától is ódzkodunk. Persze a nyilas idők rémfigurái már jórészt kihaltak. De a többiek itt vannak közöttünk. És nem csak a „pufajkások”, hanem a sorkatonának bevonuló kiskatonát felkoncolók is. Meg azok a különböző fedőnevű ügynökök is, akik társaikról jelentgettek, sokszor valótlan dolgokat is, pusztán azért, hogy magukat jobb színben tüntessék fel a megbízóik előtt. A köpönyegforgató farizeusok közül sokan pozícióban vannak ma is. Érthető hát, hogy alapvető érdekeket sértene, ha a parlament áldását adná a már jelzett képviselői előterjesztésre. A magyar módi ismét erősebb volt az ország érdekénél.

Ezt kellene az ellenzéknek körültekintően, okosan és a széles nyilvánosság előtt meglovagolnia, már ha politikai érdekeit nem sérti. De én adjak tippeket nekik?

Az internet bőven ad lehetőséget a különböző elméletek gyártására, hogy mit miért és miért nem. Az azért nem semmi állítás, hogy a rendszerváltást megelőzően az állampárt tudtával hálózati személyeket telepítettek az akkori ellenzék soraiba. http://www.utolag.com/AllambiztonsagiJegyzetek_1990.htm

Csak nem ez lehet a fő oka annak, hogy a mostani hatalom ennyire ellenáll az állambiztonsági múlt feltárásának? Tudnék erről mesélni.

A mostani kormánypártok mekkora görögtüzet gyújtottak annak idején Medgyessy D-209-es ügyében. A Magyar Nemzet „Titkos ügynök a kormány élén” címmel karaktergyilkolt, a Fidesz pedig lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. http://index.hu/belfold/meggyugy0619/

Most meg a Fidesz-KDNP-nek úgy látszik nyomós oka van arra, hogy ne lelkesedjen annyira, mint akkor a D-209-es ügyében tette, az ügynökmúlt feltárásában. Vajon mi lehet ez?!