![]() |
|
![]() |
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
Viszont Kádár nem állított csapdát nekem és korosztályomnak. Nem tett olyat, mint amit Orbán 2014. október 10-én. „A szakmunkásképzés becsületét vissza kell adni”, jelentette be akkor a kommunista diktatúrában jogi végzettséget szerzett miniszterelnök. „Az a logika, hogy mindenki vagy nagyon sok család azt hiszi, hogy a sikeres élethez egyetlen út vezet, gimnázium, érettségi, valamilyen egyetem vagy főiskola, tévedés. Nem akarom őket tévedésben tartani, e fölött a gondolkodásmód felett eljárt az idő.” Maradj félanalfabéta, több hasznodat veszem, ez volt ennek a ravaszul gonosz szövegnek az értelme. A bejelentés nem maradt következmények nélkül. A mai napig gőzerővel folyik a hazai diktatúra egyik legundorítóbb hadjárata, a pedagógusok zaklatása, az oktatás anyagi és szellemi forrásainak elapasztása.
Nem kis meglepetésemre az évek során kiderült, hogy bár szenvednek tőle, diákjaikhoz hasonlóan a tanárok sem igazán értik a diktatúrák természetét, anélkül viszont tízszer ennyi tüntetéssel sincs esélyük ellene. Pedig ők nyilván olvasták Orwell 1984-ét is, amelynek minden második lapján felismerhetők a jelenlegi magyar rezsim legjellemzőbb vonásai. A regényben talán van egyeztetés, párbeszéd elnyomó és elnyomott között? Merthogy a tanárok egyik legfőbb siráma, ugyanúgy, ahogy a közszféra más posztjain dolgozóké is, hogy a kormány soha nem egyeztet velük. Az Orvosi Kamara épp a minap tette szóvá, hogy az egészségügy átalakításába nem vonták be őket, méltatlankodnak is, a Kölcsey Gimnáziumból kirúgott tanárok egyike pedig azon kesergett, hogy a hatalom nem tesz gesztusokat és soha nem áll szóba velük. Őszintén sajnálom, hogy a tanárok csitítására most beígért béremelésekből ő már nem fog részesülni, de talán érdemes lenne neki Arthur Koestlert olvasni, és akkor találkozna a nagy írónak azzal az életmentő felismerésével, hogy a „gonosz tényleg gonosz”. Akiben ez a bölcsesség szilárd, belső meggyőződéssé válik, azt soha többet nem fogja ebben a rendszerben kellemetlen meglepetés érni.
Az oktatás minőségének aláásása sokkal jobban megy a kormánynak, mint mondjuk a vágtató infláció elleni harc: valóban egyre kevesebben érettségiznek és szereznek egyetemi diplomát, a felfelé igyekvő társadalmi mobilitás erősen lecsökkent, már nincs CEU, az SZFE-t szétverték, a Pisa-felmérések a diákok tudásának romlását jelzik, vészesen fogy a szaktanárok és a pedagógusnak jelentkezők száma. Már csak Putyinnak kéne elfoglalnia Ukrajnát, és fenn a Várban teljes lenne a boldogság.
A rezsim ugyan minden csatáját könnyedén, egyetlen izzadságcsepp nélkül megnyeri, de közben élet-halál harcot is vív, mert az ország elszegényedése fordított arányban van a hatalmon lévők gazdagodásával. Ezért, ha veszítenek, mindent elveszíthetnek. Néhány napos hír, hogy a Matolcsy-klán – a népes Matolcsy család, plusz a baráti körük – 43 különböző üzleti érdekeltségét jegyezték be ugyanarra a helyre, a II. kerületi Pusztaszeri út 59-67. szám alatti irodakomplexumba. Negyvenhármat. Ez akár több száz milliárd forint értékű cégbirodalom lehet – és mind közpénzből. Ők Magyarország oligarchái, akik soha egy fillér hasznot nem fognak termelni a köznek. Viszont a kiváltságaikat körömszakadtáig fogják védeni. A pedagógusháborút sem veszíthetik el, ezért néhány órás, pár tízezres tüntetések nem fogják őket lényeges változtatásokra kényszeríteni. Akkor hogyan tovább?
Dimitrij Ozerkov, a szentpétervári Ermitázs kortárs részlegének igazgatója az ukrajnai invázió miatt felmondott és elhagyta Oroszországot. Az Instagramon ezt írta: Nem akarom, hogy többé bármilyen közöm legyen ehhez a mai Oroszországhoz… Búcsúüzenetének számomra legfontosabb mondata ez a tömör vallomás: „Orosz állampolgárként ezt a szégyent a saját vétkemnek is tekintem”.
És nekünk millióknak, egyenként itt nincs vétkünk? Azután, hogy a rezsim felszámolta valamennyi alapintézmény autonómiáját, a hatalommal szemben teljesen egyedül maradt embernek már nincs más eszköze az ellenálláshoz, mint a saját karaktere, igazság- és szabadságvágya. Erővel szemben lélek – azzal legyőzhető a Gonosz. De csak akkor, ha mindenki tudatában van annak – nem emlékszem, kinél olvastam ezt –, hogy csak akkor születik meg számunkra az igazság, ha nem csak azok háborodnak fel, akiket sérelem ért, hanem azok is, akiket nem. |
|
|
|