A kérdés persze költői, de abból is a cinikusabb fajta. Az archív cikket azért érdemes felidézni, mert abban még liberális ifjú törökként maga Orbán nyilatkozza, hogy ő nem, csak a felesége tudott elhelyezkedni – átmenetileg – eredeti jogászi szakmájukban, Orbánt a politika rögtön az egyetem után beszippantotta.

Ez persze nem volt titok sosem. Az viszont finoman szólva elgondolkoztató, hogy miből eredt Orbán önfialó gyarapodása, mitől lett dúsgazdag a családja s közvetlen s távoli környezete, miközben...

Miközben az interjúból kiderül, hogy eredetileg egy apró vályogházban nőtt fel, ahol fürdőszoba nem volt, de ez egyáltalán nem zavarta, „de ezt egy városi embernek hiába magyaráznám...” tört fel belőle már akkor a falusi gyerek ellenszenve „a” pestiek irányába.

Ki gondolná, hogy akkor még a család mindkét ágról egyszerű kétkezi vállalkozó volt. Orbán apját üzemmérnökként, anyját gyógypedagóguskánt mutatja be, Ani (Lévai Anikó) felmenőit pedig anyai részről személy- és tehertaxisnak, apját önálló állattartóként ismerhetjük meg – 1989-ből.

Mezei pénzkeresettel akkor csak a felesége foglalkozott, mivel Orbán azonnal politikai pályára állt – s feltehetően Lévai Anikó sem sokáig maradt önállóan dolgozó nő, tekintettel a családi szaporulatra. Érdekes adalék, hogy elsőszülött Ráchel lányuk neve nem biblikus eredetű, hanem „Ani” első, cigány ügyfelének emlékére ragadt a családban.

Miután nem ismerjük más jellegű jövedelmét, csak mit a politika biztosíthatott, tegyük fel, nagyvonalúan, hogy Orbán Viktor 1989 óta miniszterelnöki fizetésből gazdálkodhatott, mondjuk havi másfélmillió forinttal. Ez nagyjából 470 millióra jön ki napjainkra. Ebből nagyvonalúan számoljunk átlag 500 000-et a havi fenntartásra, család, rezsi, kolbász, szalonna, stb.

Marad 244 millió. Bruttó, naná. Ez az azóta felcseperedett Ráchel svájci tanulmányaira tán épp’ elég.

(kép: orbanviktor.hu)