A fotókon is látszik, hogy egyenest a gépkocsi anyósüléséről előkerült, hivatalos nevén parkába, a nép nyelvén kapucnis mackófelsőbe alumínium huzalozott, ránézésre meglehetősen kigyúrtnak tűnő Szűzanya az iroda tárgyalóasztalán, mintegy köldökmagasságban nyerte el végleges helyét, hogy a háttérül szolgáló, fegyelmezetten sorakozó officiális irattartó mappák játékos bekacsintása mintegy szublimálja Mária és a Hivatal találkozásának személyes bűnöktől való kölcsönös mentességét, valamint hirdesse a concupiscentiának, az áteredő bűn következményeként az „alsóbb természetünknek” a legfőbb hatalom (a Hivatal esetében ennek jelentősége különösen fontossá válik!) elleni lázadásra való hajlama teljes és radikális hiányát.

A bálvánnyá farigcsált vagy inkább fémhuzalozott kiábrázolás láttán most juthat hozzá mindenki, legfőképp a katolikus hívők a Tízparancsolat vonatkozó igéjének megfellebbezhetetlen értelméhez: „Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Örökkévaló, a te Istened, buzgó Isten vagyok, ki megbünteti az atyák bűnét a gyermekeken, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek.”

És most kérdezhetnék, hogy miként jön ide az alábbi hír, pedig egy kis fejtöréssel minden nagy rébusz megfejthetővé válik. A hírekre szomjúhozó magyar állampolgár legelébb arról értesülhetett, hogy Magyarország – egyedüliként – megvétózta az EU tagállamainak Kínát elítélő nyilatkozatát, amely a Hongkongban bevezetett nemzetbiztonsági törvényt lett volna hivatott bírálni, s a tudásra szomjúhozó olvasó a tegnapi napon elolvashatta a Magyar Dolgozók Pártja napilapjában, a Szabad Nép immár Magyar Hírlapba fordult változatában megjelent cikket, egyenest Csi Ta-jütől, Kína magyarországi nagykövetének tollából, ahonnan a magyar újságolvasó végre megtudhatta, hogy Hongkongba Kína vitte el a demokráciát és a jogállamiságot, az emberi jogok teljes raktáron lévő készletét, s csinált abból egy tejjel-mézzel folyó Kánaánt.

S hogy ez mennyire így van, azt őexcellenciája mindjárt az irománya elején egy a hazaszeretetről szóló Orbán-mottóval tette örök érvényű, kőbe vésett, megkérdőjelezhetetlen, kozmikus méretű, téren és időn kívüli princípiummá és alapigazsággá.

És itt érkeztünk el a bálvánnyá huzalozott Szűzanyától kiindulva, a Hivatal bűnöktől és concupiscentiától való mentességének szubtilis és szublimált érzékeltetésén át a nagy kínai egyetem magyarországi programjáig, ugyanis olvasom, hogy az alapító okiratában a gondolatszabadság elvét kiiktató, s a végtelen hazaszeretetet az akadémiai szabadság elve fölé helyező Fudan Egyetem egyik remekbe szabott egyetemi kurzusát egyenest Hszi Csin-ping gondolatainak szenteli. Ez is bíztató bálványfaragás, köldökmagasságba elhelyezett alumínium huzalozás a javából, amely kurzus alig várja már, hogy Budapesten „Orbán Viktor gondolatai” nagyelőadássá és szemináriummá transzponálódhassék, büszkén hirdetve, hogy az alumínium huzalozás és Kína utolsó csatlósaivá váltunk.

A szűzi tisztaságú szándék érthető:  Orbán Viktor gondolataira nálunk már nem csupán egy árva kis kurzus épül majd fel, szégyenszemre csupán néhányezer hallgatóval, hanem egy egész tanszékcsoport vagy intézet, amely aztán kifogyhatatlan gazdagsággal gondoskodik a szellemi munícióról, hogy végül megannyi tudós fő, Lánczi András, Schmidt Mária vagy Demeter Szilárd versenyre kelhessen a minden concupiscentiától mentes intézetvezetői posztért.

Éppen köldökmagasságban.