A Római-parti árvizek kivédésére két lehetséges megoldás áll egymással szemben.

Az egyik szerint a Királyok útja vonalában kellene a gátat megépíteni, amelynek előnye, hogy maga a part nagyjából megmaradhatna érintetlenül, igaz ebben az esetben nem lenne az árvizektől megmentve a körülbelül hetven hektáros parti sávban lévő üdülő- és lakóövezet. Ráadásul egyes mérések szerint ez a megoldás 6,5 milliárd forinttal többe is kerülne.

A másik verzió szerint közvetlenül a partnál húzódna egy fix alapokra felhúzható mobil-gátrendszer. Ebben az esetben a part menti ingatlanok is bekerülnének a védelmi sávba, viszont rengeteg fát kellene kivágni hozzá, és nagy valószínűség szerint teljesen elveszne a Római-part igazi hangulata. Azt is hozzá kell tenni, hogy a part menti sávban eredetileg nem is volt szabad állandó lakhatású épületeket felhúzni. Most sokan azt kifogásolják, hogy ezeket az engedély nélkül épült házakat miért közpénzből mentesítenék az árvízzel szemben.

A Párbeszéd szerint az évek óta tartó huzavona Tarlós és a főváros bűne. A párt többször is hiába kezdeményezte a főváros, és a III. kerület vezetésénél a lakosság valódi bevonását valamint népszavazás kiírását a Római-part árvízvédelméről. Tarlós számára láthatóan egy dolog számít: a partmenti 70 hektár megvédése bármi áron, akár úgy is, ha teljesen elpusztítják a természetközeli part ökoszisztémáját és a Római mai stílusát.

A Párbeszéd, az LMP, az MSZP és az Együtt népszavazás kiírását sürgetné, hogy a helyi lakósság dönthesse el, melyik nyomvonalon szeretné a gát megépítését. Az ellenzéki pártok a lakosság 10 százalékának kezdeményezéséhez szerették volna kötni a referendumot, de a III. kerületi önkormányzat Fideszes többsége ezt leszavazta, és a törvényben rögzített legmagasabb, 25%-os lakossági támogatáshoz kötné a helyi népszavazás kiírásának feltételét.

Bár egy helyi népszavazás nagyon is támogatható ügy, véleményünk szerint a Római-partnál ugyanaz a helyzet, mint mondjuk a Normafa esetében, vagyis nem csak a helyiek látogatják, igen jelentős számban érkeznek más kerületekből, sőt más városokból is, így minimum egész Budapestet be kellene vonni a népszavazásba!

A Római-part népszerűsége a XX. század első harmadában már igen jelentős volt. Ezt tanúsítja egy 1937-es tanulmány, miszerint az akkor megpályázni kívánt 1944-es vagy 1948-as budapesti olimpia vizes versenyeihez kiváló helyszínnek tartotta a Római-partot. A hely már akkor kiugróan magas népszerűségét látva nincs is ezen különösebb csodálkozni való. De mellette szólt több praktikum is, a sportarénát a közeli Arany-hegyben képzelték el, míg a vitorlázórepülőknek az előzőektől nem messze lévő Hármashatár-hegy lett volna az olimpiai terepe.

Az 1930-as évekre a szép nyári vasárnapokon 12 ezer csónak és 50 ezer ember kereste fel a Dunát, elsősorban a Római-partnál. Számtalan evezősverseny és csónakfelvonulás színesítette a folyón az amúgy is meglehetősen nagy vízi életet. A Wekkendezők több tízezres tömege lepte el nyári hétvégeken a Római partot. Rengeteg sátorat húztak fel, a többség szombat déltől hétfő reggelig kint maradt. (Akkor még nem volt szabadszombat, de a legtöbb munkahelyen csak koradélutánig tartott a műszak.) A Római-part látogatottsága később is óriási volt, egyre több üdülő és panzió épült, külön gyorsjáratú autóbuszok közlekedtek a nagykörúton át a Királyok útjára.

(Archív képeink a budapesti olimpia 1937-es megvalósíthatósági tanulmányából valók).

Kertész Z István