A jelentős méretű, 6 kilométer hosszú barlang legnagyobb része víz alatt van, ahová csak könnyűbúvár-felszereléssel lehet lejutni.

Most azonban a barlang védelméért felelős állami szervezet, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága (DINPI) pályázatot írt ki a hasznosítására. Ebben búvároktatásra és merülésekre adnának lehetőséget havi 100 ezer forintos bérletidíj-minimummal. Ehhez azonban még hozzákapcsolják a barlangnál lévő 4500 négyzetméter alapterületi ingatlan havi 130 ezer forintos bérlését is, amely érdekes módon nem a DINPI hanem a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. tulajdonában áll.

A Lehet Más a Politika (LMP) is foglalkozik a témával, a párt mutyit sejt az egész hasznosítási procedúra mögött. Erről szóló közleményükben kifejtik, hogy több különös és ellentmondásos körülményt tapasztalnak a pályáztatás során, például azt, hogy csak a 100 ezer forintért megvásárolható dokumentumból lehetett megtudni a természetvédelmi feltételeket illetve kritériumokat. Magyarul, aki egyáltalán elgondolkodna azon, hogy pályázik-e, csak magas díjtétel ellenében tudhatná meg a részleteket. A párt véleménye szerint „Az első teendő a barlang értékeinek megőrzését szolgáló intézkedések meghatározása kell, hogy legyen. Jelenleg ugyanis kezelési terve a hivatalos, minden érdemi adatot tartalmazó barlangnyilvántartásban nem elérhető, ahogyan a 2014. évi kutatási jelentések sem.”

Az LMP azt is kifogásolja, hogy a kormány, rendelettel 170 millió forintot adna a barlang fejlesztésére, aminek eredményét a leendő üzemeltető élvezhetné. Az óriási állami fejlesztés, a várhatóan nagyon alacsony bérleti díjak és az elérhetetlen dokumentáció igen gyanússá teszik a pályázatot ezért ezekre a felvetésekre a párt magyarázatot vár.

Megkérdeztük a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságát, hogy szerintük a felvetett aggodalmaknak van-e jogos alapjuk. Válaszukban kifejtették, hogy a hasznosítási pályázatban rögzítették, hogy a nyertesnek a természeti értékek megóvása mellett biztosítani kell a megfelelő hasznosítást. Továbbá javasolják évi egy-két nyílt nap keretében a nagyközönségnek az utcai ruhában bejárható szakasz megnyitását, ami egy mesterséges táróból és egyetlen teremből áll, mert utána már a vízalatti rész következik. Továbbá azt is jelezték, hogy a barlangra vonatkozó természetvédelmi előírások nem csak a 100 ezer forintért megvásárolható pályázati anyagból ismerhetők meg.

Az igazgatóság véleménye szerint a szóban forgó ingatlan nélkül nehéz lenne a barlang hasznosítása, hiszen oda állhatnának be a járművek illetve a barlang ezen az ingatlanon keresztül közelíthető meg, és a kezeléshez is nélkülözhetetlen lenne az építmény. Ugyanakkor a kormányrendelet által biztosított anyagi forrásról – mint írták – nincs tudomásuk. A bérletidíjjal kapcsolatos anomáliákra reagálva pedig kifejtették, hogy az 2018-ban felülvizsgálható és akár meg is emelhető.

Ungár Péter az LMP II. kerületi képviselője hírportálunknak elmondta, hogy a DINPI láthatóan nem tudta eldönteni, hogy mennyire tekinti védett természeti értéknek a barlangot.

– Ugyanis, ha védeni kell, akkor nincs helye ott a most tervezett búvármerüléseknek és búvároktatásoknak. Ha viszont nincs veszélyeztetve a barlang, akkor meg kell nyitni a látogatók előtt is. Utóbbi esetben valós piaci áron kellene meghatározni a bérleti díjat. Ráadásul a DINPI azt állítja, hogy törekednek a komplex megvalósításra, mégis, tudomásom szerint, a második kerületi önkormányzat semmilyen információt nem kapott a fejlesztésről. Az is kétségeket ébreszt – nem is kicsit, hogy a működés módját maga az üzemeltető dolgozhatja majd ki a Merülési szabályzatban, önállóan – mondta Ungár Péter.

Adamkó Péter, szerint meglehetősen felelőtlen döntés születhet ebből a pályázatból.

–Már azt furcsának találom, hogy egyáltalán ilyen jellegű hasznosítási pályázat megszülethetett. Tudomásul kell venni, hogy itt olyan csigák és rákok vannak, igaz nagyon kis méretűek, amelyeket a világon még sehol máshol nem láttak. A legnagyobb felelőtlenség lenne ide rendszeres búvároktatást és programot engedélyezni. Itt még a kilélegzett levegő is káros a környezetre és a mikro-élővilágra. Ez egy aktív, még a kialakulás folyamatában lévő forrásbarlang, ahol percenként kb. 9 köbméter víz folyik ki a Malom tóba és onnan a Dunába. Itt tanulmányozható, hogy milyenek lehettek az egykori hévizes barlangok, ezért ide csak tapasztalt kutatókat lenne szabad leengedni. Az is elképesztő, hogy autóparkírozásban gondolkodnak, közvetlenül a barlangbejárat előtt. Ennél sokkal jobban kellene védeni, óvni a közvetlen környezetet. A Molnár János barlang olyan pótolhatatlan egyedülálló természeti kincsünk, közel a Margit híd budai hídfőjéhez, amelynek megőrzéséért mindent el kell követni, független attól, hogy ki van éppen hatalmon.

Az állam részéről a barlang – jogi szóval élve - vagyongazdája a DNIPI. De nekik nincsenek olyan szakembereik, akik képesek búvárként alámerülni és rendszeresen ellenőrizni, hogy nem tettek-e kárt a búvártanfolyamok részvevői a barlangban. Tehát csak mi barlangkutatók a vízalatti részekre is kiképzett társainkkal lennénk erre alkalmasak, de mi az egész hasznosítási tervet a már említettek miatt ellenezzük. Nagyon úgy fest a dolog, hogy egy kivételezett, jó kapcsolatokkal rendelkező búvártanfolyam-szervező próbálja megszerezni magának ezt a lehetőséget. A nagyközönségnek meg csak az első barlangteremig vezető – mesterségesen épített tárón át vezető út lenne megnyitható, amit elvileg meg lehet valósítani, kérdés, hogy mennyi érdeklődő lenne rá, amikor a kiépített többi budai barlangban is jóval kevesebb az érdeklődő, mint amennyit le lehet vinni – mondta Adamkó Péter.

Kertész Z István / fotó: Adamkó Péter