Az valóban nem a legjobb dolog, ha városi erdőkben, erdősávokban valamilyen lakhatásra rendezkednek be egyébként hajléktalan emberek. Ugyanakkor ők legalább megpróbálnak valamilyen formában segíteni magukon, hiszen a hazai szociális háló meglehetősen gyenge, mondhatni lyukas.

Nagyon sok ok miatt válhat valaki hajléktalanná, vesztheti el lakhatását, igen gyakran elsősorban nem a saját hibájából. Most, hogy a kormányzat szabálysértésé, sőt tulajdonképpen kriminázalta a hajléktalanságot, és megkezdődött a biztonságos fedél nélkül élők sorozatos vegzálása, a Pilisi Parkerdő Zrt. az elsők között akarja bizonyítani, hogy mindenben a kormányzatot támogatja. Minden előzetes egyeztetés és engedély nélkül földig rombolta a kispesti erdősávban álló kunyhókat, a legminimálisabb jóhiszeműséget is nélkülözve. Voltak, akiknek nélkülözhetetlen személyes holmijuk, sőt nehezen beszerezhető gyógyszerük semmisült meg a kíméletlen akcióban.

Kérdeztük Ferenczi Istvánt, a Lehet Más a Politika (LMP) kispesti önkormányzati képviselőjét, a fenntartható fejlődés tanácsnokát, aki aljas dolognak tartja, hogy utcára zavartak olyan embereket, akik megoldották maguknak a lakhatásukat.

 "Természetesen nem ideális hogy egy városi erdőben emberek éljenek, de nekik nem volt más lehetőségük a lakhatásra és segítettek magukon, hajlékot építettek. Tudomásom szerint a Pilisi Parkerdő Zrt. a kunyhók lerombolása előtt senkit nem értesített - sem a helyi önkormányzatot, sem az érintetteket, sem a karitatív szervezeteket -, többeknek pedig a mindennapi életvitelhez nélkülözhetetlen használati tárgyai, gyógyszerei is megsemmisültek a rombolásban.”– nyilatkozta Ferenczi.

 Természetesen kerestük a Pilisi Parkerdő Zrt kommunikációs munkatársát, Mészáros Pétert is, aki csak annyit mondott, hogy a médiának a kispesti eseménnyel kapcsolatban semmilyen nyilatkozatot nem kívánnak tenni, és ezt is csak szóban, telefonban közlik, írásban még ezt az egy mondatot sem.

A Pilisi Parkerdő Zrt-nél azonban nem ez az első eset, hogy önkényesen cselekednek vagy értelmeznek dolgokat, jelenleg is van olyan ügy, amelyben a természetjárók, a kirándulók érdekeit próbálják különféle ürügyekkel ellehetetleníteni – miközben semmilyen erdészeti ellenérdek nem fűződik hozzá. Az, hogy a sajtónak nem nyilatkoznak – az jogállami szempontból megengedhetetlen, hiszen egy állami – tehát teljes egészében köztulajdonban lévő részvénytársaság igenis köteles a köznek beszámolnia a cselekedetiről, különösképpen a közfelháborodást okozó akcióiról.

Kerestük az ügyben az Utcajogászok Egyesületét is, azonban többszöri ígérgetésük ellenére, lapzártánkig nem érkezett meg a témával kapcsolatos álláspontjuk.

Közvetve azonban megtudtuk, hogy a szabálysértési törvényben nincs egyértelműen meghatározva a közterület fogalma, és elzárt területre különben sem vonatkozhatna.  Ezért még az is kérdéses, hogy a kunyhók közterületen álltak vagy sem.  Ebből kifolyólag sem egyértelmű, hogy, aki ilyen kunyhóban lakik az közterületen él-e egyáltalán. Tehát az is nagy kérdés, hogy az utca, házszám nélküli építményekre lehet-e azt mondani, hogy azok nem léteznek.  

Az biztos, hogy a Pilisi Parkerdő Zrt bármely munkatársának, beleértve akár a vezérigazgatót is, nincs olyan felhatalmazása, hogy egy ilyen rombolásról döntsön.

Elsősorban ki kellett volna kérnie a helyi önkormányzat engedélyét, mert hiába erdős a terület, az közigazgatásilag a főváros IX. vagy XIX. kerületéhez tartozik. Az erdészet a területnek csak a vagyonkezelője, de nem a tulajdonosa. Ez így van az összes állami erdészet esetében. Az erdészet, jelen esetben a Pilisi Parkerdő Zrt, arra kap meghatalmazást az államtól, illetve az állam szakigazgatási szervétől, hogy gondozza, a lehetőségek szerint gazdaságosan működtesse, kezelje a rábízott köztulajdont. Ez azonban nem jogosítja fel arra, hogy olyan lépéseket tegyen, amely súlyosan, aránytalanul nagy nehézséget okozzon az egyes állampolgároknak, hiszen a hajléktalanok is az állam polgárai.

Kertész Z István