Hétfő délután élőlánccal tiltakoztak a Szabadság tériek az „Elátkozott Emlékmű” ellen.

Zoltai Andrea, Magyar Fruzsina, valamint a Tiszta Emlékezet csoport szervezésében több száz ember vette körbe a lassan összeálló szoborcsoportot. A lánc egyre csak bővült, végül a kordont körülvevő rendőröket egy élő koszorú fogta körbe. Az emberkoszorú Bródy János dalaira többször körbejárta az Elátkozott Emlékművet, néhányszor szimbolikusan hátat fordítva annak.
Az élőlánc tagjai a Himnusz hangjai után a színpadhoz mentek, ahol az első felszólaló Földes István fizikus volt, aki már január óta, a Nyugati téri tiltakozástól fogva a demonstrálók közé tartozik.

Elmondta, hogy bár természettudósként ő is szívesebben ülne kényelmes irodájában, de emberként úgy érezte lelkiismereti okokból kint a helye.

Arról beszélt, hogy tudósként egyszerűen nem érti, hogyan lehet az, hogy olyan tényszerű dolgokat, mint a történelem, magyarázni kell a történelemhamisítók munkája miatt.

- A Föld gömbölyű, 2x2=4, Magyarország pedig 70 évvel ezelőtt minden idők egyik legrettenetesebb diktátorának, a népeket szisztematikusan kiirtó Hitlernek az utolsó csatlósa volt -mondta Földes.

- Az akkori Magyarország 1944 márciusa előtt és után aktívan részt vett magyarok etnikai hovatartozásuk, vallásuk, színük, nézetei miatti megkülönböztetésében, összeírásában és szisztematikus, üzemszerű meggyilkolásában, miközben a tőlük elrabolt javakon mohón osztoztak a gonosztettekben közvetlenül nem résztvevők is. Mi, mai magyarok valamennyien gyilkosok és áldozatok, félrenézők és segítők leszármazottai vagyunk - mondta.

Kattintson a képre a galériához!

Szorgalmazta a múlttal való szembenézést, hiszen - mint mondta - a világ fejlettebb országai is megtették és ettől még nem övezi őket kevesebb tisztelet.

Földes a tiltakozók egységes akaratát emelte ki, mely mindenek előtt a szobor felépítése ellen irányul. Hangsúlyozta, minden más ellentétet ez ügyben félre kell tenni. Ennek kapcsán emlékeztetett korábbi sikerekre, mint például az április 29-i, tüntetőket ért „rendőri brutalitás”, mely Földes szerint azért könyvelhető el sikernek, mert a hírnek sikerült áttörni az államilag uralt média falát.

- Folytassuk, folytatnunk kell, lámpást kell hordozzunk, ami világít a szellemi sötétségben - fejezte be.

Bíró Kriszta Török Sophie: Miért lettem magyar c. írásából olvasott részleteket, mely a Nyugatban jelent meg 1939-ben.

 "...Például én egész nyugodtan és gyanútlanul bízom abban, hogy ember vagyok, hogy keresztény vagyok - minden változtatás, esetlegesség vagy csonkítás nélkül. De ugyanilyen nyugodtan és gyanútlanul bíztam eddig abban is - hogy magyar vagyok! Sohasem kérdve, hogy miért? vagy mi jogon? hiszen ennek magától értetődősége nem kívánt sohasem magyarázatot.

Ha magamat kérdezném, mért vagyok magyar, első ösztönös válaszom az volna, mert magyar író vagyok, s gondolataimat semmi más nyelven nem tudnám kifejezni. Dehát magyar voltam én már akkor is, mikor még nem írtam, s alig gondolkoztam.

 

Magyar vagyok! Boldog vagyok, hogy érzem, boldog, hogy leírhatom. Az ember sokmindent őriz magában szemérmesen, s titkait talán csak a veszély fenyegetése leplezi le.

Gyermekkoromban persze büszkén és hivalkodva hordtam minden lehetséges alkalomkor a piros-fehér-zöld ujjongó szalagocskáját, s szavaltam negyvennyolcas forradalmárverseket oly mindenrekész hévvel, mintha minden bokorból egy magyarnyúzó osztrák lesett volna rám. De felnőve már nem éreztem szükségét e hivalkodásnak. Gyakran nem az a legfontosabb réteg az emberben, melyről sokat beszél.

 

Az ember akkor is ragaszkodik egyéniségéhez, ha talán nem is érdemes ragaszkodnia. Én nem mondhatok le semmi színről, semmi komplikációról, s elég erősnek tudom magam, hogy eltűrjek lelkemben némely német fajt jellemző tulajdonságot is. Nem becsülök annyira semmiféle fajt, hogy kedvéért magamban bármit is megtagadjak."

Heller Ágnes professzor is beszélt.

- Két emlékem kötődik e térhez. Első, mikor engem és édesanyámat a Hold utcai csarnokban elfogtak a csendőrök és bevittek a főkapitányságra. Ott két sorba állítottak minket, mint később megtudtam a sor Auschwitzba ment, szerencsére mi a sorból kiugorva felkapaszkodtunk a villamosra és megmenekültünk.

A második emlékem 1945-ből származik. Éppen egy könyvet olvastam, amikor arra lettem figyelmes, hogy az emberek azt kiabálják ezen a téren, hogy: béke, béke! S valóban, akkor ez a béke tere volt. Voltak itt kisgazdák, kommunisták, szociáldemokraták és szakszervezetek, mind együtt üdvözölték a békét. Nagy lehetőség volt, de sajnos - tőlünk független okokból nem lett belőle semmi. A következő nagy lehetőség 1989-ben toppant be, mikor kiépítettük a demokrácia alapintézményeit, de 22 éven soha senki a kisujját nem mozdította meg azért, hogy ezeket az intézményeket áthassa a szabadság szelleme. Nem csoda hát, ha ezeket ilyen könnyű volt marginalizálni, illetve elpusztítani.

Visszatérve a jelenhez, nemrég sok eltérő állítást halhattunk arról, hogy mit szimbolizál ez a szobor. A tervezője szerint Gábriel az ártatlan Magyarországot, a miniszterelnök szerint az áldozatokat.
Viszont, ahogy Gábriel arkangyalnak sincs semmilyen köze Magyarországhoz, úgy a német birodalmi sasnak sincs köze a náci megszálláshoz. Csakúgy, mint a római sasnak se lenne.

Akkor mit szimbolizál tehát-e szobor? Quo dixi, dixi.  Szerintem a miniszterelnöki akaratot. Vegyük észre, ettől a kormánytól már az összes szabadgondolkodó elpártolt, a konzervatívok is. Ezért talpnyalókkal veszik körbe magukat, akiktől ilyenkor tanácsokat kapnak, de a talpnyalók valójában csak a talpnyaláshoz értenek. A szobor felállítása kapcsán elhangzó történelemhamisító állítások pedig nem csak a tényeket, hanem az én emlékezetemet is meghazudtolják. Mert bár igaz, hogy a németek nélkül nem deportáltak volna 500.000 magyar zsidót, de a magyarok közreműködése nélkül se! A németek kimondták a halálos ítéletet, amit a magyarok végrehajtottak!

Ez a szobor meg fog épülni, de ledöntjük. Mivel ugyanúgy, ahogy a koronként mindig átnevezett utcákkal, ez sem kívánnak mást tenni, mint dicsőíteni e kor fontos alakját. Én azt mondom, ha valaha itt az áldozatoknak szobor fog épülni, mi olyan művészt kérjünk fel ennek megvalósítására, aki alkalmas esztétikus művet alkotni - mondta zárásként Heller Ágnes.

VéDé