Rengeteg indokot felhozhatnék. Talán az az egy, közepesen demagóg érv is elég lenne, hogy miközben a KSH szerint Magyarországon nagyjából 50 ezer gyerek rendszeresen éhezik (vagy hogy nálunk csökkent legnagyobb arányban az oktatásra fordított állami pénz), a népszavazásra már most is 11 milliárd forintot költöttünk (illetve a lóf@szt költöttünk: költöttek), többet, mint a britek a Brexit előtt (csak ott nem közpénzből, hanem főleg magánadományokból).

De a címben említett két érv ennél is sokkal fontosabb.

Pontosabban: egyetlen érv, csak két Facebook-posztban mutatom meg. Az egyik még februári, abból az időből származik; amikor jóval kisebb lendülettel zakatolt az állami butítómozdony.

„24 éves vagyok, elég szőrös, bár ma sokkal rövidebb volt a szakállam, mint általában, ugyanakkor az átlagnál sokkal sötétebb a bőröm. Kézdivásárhelyen születtem, tehát magyarabb vagyok a magyarnál, szeretni kell.

Egy hét alatt háromszor ’bevándorlóztak le’. A villamoson, rosszalló tekintet mellé egy megjegyzés, ’már nem tudni ki magyar és ki bevándorló’. A pékségnél a sorban, ’ezek már mindenhol ott vannak’.

De ma volt a legdurvább, ülök a metrón, mellettem két szintén sötétebb bőrű ember spanyolul (!) beszélget, én ülök mellettük, bámulok ki az ablakon. Majd elkapom egy középkorú férfi tekintetét, aki 2 másodperc szemkontaktus után, gondolom nem feltételezve, hogy értek pár szót magyarul a szemembe mondta a következőt: ’kibaszott bevándorlók, már mindenhol ott vagytok’.

Én meg úgy vagyok, hogy hát persze, a fasz kivan, senki nem örül, hogy jönnek Európába ezek az emberek. Mindegy, hogy miért, már alapból elszomorító, hogy ennyi ember ott kellett hagyja az otthonát.

Én ebből nem csinálok ügyet, mert jó vastag a bőr a pofámon, voltam már arab, cigány, paki, indiai, nem érdekelnek már ezek a dolgok. De nem kívánom senkinek, hogy csupán a kinézete alapján súlyos címkéket aggassanak rá, gyűlölettel, megvetéssel nézzenek rá, anélkül, hogy bármit tett, vagy akár gondolt volna ezért.

Szeretném egyúttal megragadni az alkalmat és gratulálni azoknak, akiknek sikerült lószarral beetetniük egy egész országot. Kell az ellenség csávók, tudom én, mert akkor lehetünk megmentők. Sok sikert kívánok. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok.”

A másik pedig egy frissebb, most szeptemberi bejegyzés.

„Közéleti (egyben szociolingvisztikai) tartalom: tegnap a Moszkva (ja bocs, Széll Kálmán) tér környékén nem adtam pénzt egy pasasnak, aki így szólt utánam: ’Muszlim paraszt..!”

Ilyen posztból rengeteg van, de talán ennyi elég illusztráció gyanánt. A 11 milliárd (ami tán lesz még 15 is) tényleg hatásos volt: kihozta az emberekből a bennük szunnyadó állatot. És ezek az ember-állat transzformerek (számuk milliókban mérhető) most már mindenkit utálnak, még a másokat nem utálókat is utálják, amiért azok nem utálnak másokat.

Tök jó, hogy megvéditek a hazát, és tényleg ne más döntsön helyettünk. De ezért, az ország gyűlölettel való elárasztásáért egyszer még bíróság / Isten színe / a tükör elé kell állnotok.

(24.huposzt-itt: nupagagyi)