Emelt hangon, egyelőre csak kérjük Kövér Lászlót és a hozzá hasonló, magukat keresztényként beállítani igyekvő politikusokat, hogy sürgősen vegyék ki a kezüket a feleségünk és lányaink bugyijából.

Eddig azt hittem, hogy csupán a hetvenes évekig sikerült visszacsúsznunk az elmúlt öt év alatt, ami a kormány gondolkodását illeti, de a kövéri mondatok után úgy sejtem, hogy inkább az ötvenes évek kopogtat vagy inkább készül ránk rúgni az ajtót. Az az ötvenes évek, amikor „Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség” volt, igen: a szövőnőből lett miniszter nevével fémjelzett Ratkó-korszakban.

Egészen elképesztő és pofátlan, ahogyan veszik maguknak a bátorságot és bele mernek szólni az emberek és családok életébe. Mi következik ezután, az első éjszaka joga?

Ne akarja eldönteni egy volt Sztálin-bajszos kommunista, aki persze később szintén Soros-ösztöndíjjal tanult, hogy feleségeink és lányaink miben és mikor akarnak kiteljesedni, azt pedig hogy mikor és hány gyereket szülnek, végképp ne. Mert ha szülnek is, semmiképpen sem Kövérnek és a hozzá hasonlóknak fognak unokát szülni.

Ahogyan a mi családunkban szokás – és gondolom több millió családban hasonló a helyzet – a gyermekvállalás a férfi és a nő közös elhatározása és nem a férfi dönti el egyedül. Ha a Kövér családban erről a férfi dönt, az az Ő dolguk. Viszont van egy rossz hírem: azt a helyzetet, amikor egy nő véleménye nem számit, akar-e „gyereket csinálni”, vagy nem, azt bizony erőszaknak hívják.

Utoljára kérem Kövért és többi, magát kereszténynek gondoló politikust, hogy vegyék ki a kezüket feleségeink, lányaink bugyijából, most! Most, amíg csak kérjük, mert eljön az az idő, hogy nem kérjük, hanem rácsapunk a matató kézre, hogy tudja, hol a helye.

Nagy Nándor

főszerkesztő, Dunakeszi Hírhatár

háromgyerekes családapa