A színész hét és fél éve kapott agyvérzést, aminek következtében a beszéde és a mozgása is korlátozottá vált. Ahogy Friderikusz Sándor is fogalmaz, az utóbbi időben több képességét is visszanyerte, szerepelt A játszma című filmben, illetve Tövisházi Ambrus és Tariska Szabolcs közreműködésével egy sanzonlemezt is kiadott 2022-ben.

A podcastban nővére elmondja, hogy amikor Kulka sztrókot kapott, biztos volt benne, hogy meg fog gyógyulni. „Majdnem meghaltam” – mondja a színész, aki a beavatkozások utáni ébredés után kiabált és káromkodott mindenkivel, aki körülvette. Szóba kerül, hogy egy sztrókbeteget négy órán belül kell ellátni, Kulka Janina szerint testvérét még pont ezen az időn belül műtötték meg.

Kulka arról beszél, hogy a sztrók és az afázia miatt „megnyugodott”, ugyanis korábban rengeteget játszott, és mindig rátört a bizonytalanság és az aggódás a szövegei miatt. „Idegen vagyok, nagyon-nagyon. Ez vagyok? Ez?” – ez volt az első gondolata, amikor a beavatkozás után tükörbe nézett.

Még a sztrókja előtt három évvel Kulkánál értágulatot találtak a hasi aortájában. Az értágulatot megműtötték, négy héttel később történt a sztrók. „Ezt nem műhibának hívják. Szövődménynek hívják” – mondja Kulka Janina.

Kulka arról is beszél, hogy az állapota miatt egykedvű, gőgös lett, bár a beszélgetőpartnerei nem igazán értik, hogy honnan veszi a gőgös részét. A színész elmondja, hogy belül „up-to-date”, csak nem tudja kifejezni magát, de a beszéde folyamatosan javul. Egyszer egy héten gyógytornázik. Már nagyon ritkán főz.

A Kulka testvérek beszélnek a podcastban a gyerekkorukról is, arról, hogy miért kerültek budapesti gyerekekként Szegedre. Beszélnek arról is, hogy sebész édesapjukat a minisztérium felhívta azzal, hogy terveik vannak vele, mire az idősebb Kulka erre annyit mondott, hogy inkább megy a koreai háborúba, ahol aztán másfél évet töltött.

Hosszan beszélnek édesapjukról, Kulka Frigyesről, akinek a teljes családját elhurcolták koncentrációs táborokra, erről pedig egy iskolai feladat miatt beszélt először a gyerekeinek. Onnantól kezdve ez „állandóan” foglalkoztatta Kulkát.

Kulka régi barátjáról, a nemrég elhunyt Lang Györgyiről is beszél – szinte minden nap beszéltek, sokat nevettek, és amikor sztrókos lett, kialakult egy „ösztönös összekattanás” a két beteg ember között.

„Felkelek. Enni adok a Bercinek, úgy hívják a kutyát. Kiengedem. Kávét főzök. Nagyon éhes vagyok. Lefeküdtem a díványon. Telefon. Vásárolok” – mondja arra a kérdésre, hogy telik egy napja. Színházba már nem jár, a festést abbahagyta, ritkán mozdul ki. „Jó otthon” – hagyja el Kulka száját, de nem sokkal később kiderül, nemsokára elkezd rendszeresen úszni és teniszezni – idézi az interjút a Telex.