László Attilának nem okozott nehézséget a pályaválasztás, hiszen családjukban az asztalosság apáról fiúra száll, édesapja és testvére is ebben a szakmában dolgozik. A Pécsen élő és dolgozó, 21 éves vasi fiatalember önmagát úgy jellemezte, hogy nem a szavak embere, inkább a műhelyben szeret dolgozni, idegen tőle az a nyilvánosság, ami a versenyen elért sikerrel jár. Két éven át készült a világversenyre, a komódot, amellyel végül aranyérmet nyert, már nyolcszor készítette el. Tavaly Lille-ben részt vett az EuroSkills versenyen, az ott szerzett tapasztalatok birtokában vághatott neki a szakmák olimpiájának - írta a nyertesről az távirati iroda.

"Az asztalos szakma szépsége, hogy néhány szőrös deszkából egy- két hét alatt gyönyörű szekrény lesz. Hátránya viszont, hogy mindez nehéz fizikai munkával valósítható meg. A szakmát csak azt tudja szívvel- lélekkel csinálni, aki igazán szereti. A szakma szeretete nagyon fontos. A nehéz munkához jó fizikai erőlétre, és kitartásra is nagy szükség van. Az asztalosság megköveteli a precízséget, pontosságot." - írja magáról László Attila a bemutatkozásában.

Nagyon szigorúak voltak a verseny szabályai, mindenkinek pontosan annyi nyersanyag állt a rendelkezésére, amennyi a munkadarab elkészítéséhez kellett, így javításra egyáltalán nem volt lehetőség - mesélte László Attila. A komódszerű fiókos bútor elkészítésére 22 óra állt rendelkezésére, a szakmai zsűri naponta értékelte az egyes munkafázisokat, főként a felület megmunkálásának minőségét és a pontosságot nézték. A kiíráshoz képest az utolsó pillanatban is változtattak a feladaton, amelyhez a versenyzőknek alkalmazkodniuk kellett.

A két év felkészülés alatt nagyon sok újat tanult a szakmájáról, amelyhez az alapokat a celldömölki Berzsenyi Dániel Gimnázium és Szakképző Iskolában és természetesen az otthoni műhelyükben sajátította el - mondta. Továbbra is a bútorasztalos szakmában szeretné megtalálni a boldogulását, a jövőben tudását a műbútor-asztalosság felé szeretné fejleszteni.

MTI / Profession.hu