Aztán létrehozták a Művészetek Völgye fesztivált. Az alapító atyák egyike, Galkó Balázs több mint két évtizeden át a rendezvény meghatározó alkotója volt, ma már azonban csak vendégszereplőként fordul elő a völgyben. Nem önszántából - L. Horváth Katalin interjúja.

Ha jól emlékszem egy nyilatkozatodból, nem régi barátodtól és völgybeli harcostársadtól, Márta Istvántól tudtad meg, hogy már nem vagy benne a Művészetek Völgye stábjában. Mi is történt pontosan?

Tavaly februárban írtam egy körlevelet azoknak, akikkel együtt szerveztük (lám, márt múlt idő) a Művészetek Völgyét, hogy ideje lenne összeülnünk. Akkor Pécsi Erika építész, a Hello Wood egyik vezetője és a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet elnökségi tagja egy nagyon kedves mailben így reagált: Balázs, hát nem tudod, hogy Pista még szeptemberben teljesen átszervezte a völgyet? Akkor tudtam meg, tőle, hogy Pallagi Anikó, aki az eseménysorozat programigazgatója volt, Papp Ervin, aki a völgy internetes ügyeit intézte és én nem vagyunk többé a szervezőcsapat tagjai. Elküldték a fővilágosítót, a hangosítót is, az ősök közül csak Hegedűs Ágnes, a gazdasági igazgató maradt. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hogy már nem kellünk, hanem az, hogy nem szóltak róla.

Ez már csak azért is meghökkentő, mert több évtizedes barátság fűzött össze Márta Istvánnal.

Épp ezért zavar, hogy Pista ilyen stílustalan volt velem szemben. Megjegyzem, az is zavart, amikor mással viselkedett így. Szóvá is tettem; nem nagyon szerette. Amikor az Új Színház igazgatója lett, egy darabig levelekben írtam meg neki, éppen mit nem látok jónak, helyénvalónak. Minden levelemnek az volt a vége, hogy , „Más levelem majd több lesz és vidám. Isten megáldjon, édes Pistikám!.”

A Művészetek Völgyében is alapító-alkotó társak voltatok.

Kezdettől fogva munkálkodtam a völgyben, sőt két alkalommal, amikor Pista nem akarta megtartani a rendezvényt, én szerveztem meg. Diliből azért kiáltottunk ki engem ötletigazgatónak, mert mindig volt valami találmányom, amivel a felmerült problémákat meg lehetett oldani. Például 18–20 évvel ezelőtt Pista egyszer felhívott, hogy éppen Torgyánnál van, aki azzal állt elő: ha ő lehet a Művészetek Völgye fővédnöke, akkor jelentős anyagi segítséget nyújt nekünk. De mi nem akartuk, hogy Torgyán betegye a lábát a völgybe fővédnökként, és Pista megkérdezte tőlem, hogy most mit csináljon. Azt mondtam: baromi egyszerű, mondd meg neki, hogy nagyon köszönjük, de a Művészetek Völgyének már van fővédnöke: a közönség. Attól kezdve minden programfüzetben úgy is jelent meg, hogy a fővédnök a közönség, és esztendőről esztendőre én írtam hozzá a köszöntőt.

Mikor és mivel kezdődött veled a baj?

2011-ben a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet felújíttatta a botrányos állapotban lévő kapolcsi molnárházat, és természetesen volt átadóünnepsége. Mint ötletigazgató azt találtam ki, hogy egy jó húsz centi széles nemzeti színű szalaggal körbevesszük a házat, a végeit lelógatjuk az ajtó két oldalán, és L. Simon László kulturális államtitkár Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel nem átvágja, hanem összeköti majd a szalagot. Szerintem ez országos ötlet volt, ekkora gesztust még senki nem gyakorolt. Megkértem – az akkor még jó haver – Lackfi Jánost, hogy írjunk valamit, ami csupa ,,ne szét, hanem összéből” áll; ne törd szét, hanem ragaszd össze, ne vágd szét, hanem varrd össze és így tovább. A vége az volt, hogy ne szétrágd, hanem harapdáld össze. Amíg összekötötték a szalagot, felolvastam a szöveget. Jó hangulatú átadó volt, mindenkinek nagyon tetszett.

Csakhogy utána L. Simon egész évben mindent a szét-ért tett, az összé-ért semmit. Olyan dolgokat csinált, amiktől falra másztam. (Hogy csak egyet mondjak: azt találta a legjobbnak, ha kiviteti Baracskáról a rabokat, és velük dolgoztat a saját meggyföldjén.) Ezért a következő évi sajtótájékoztató előtt kértem két percet Pistától, hogy külön szólhassak. Elmeséltem a jelenlévőknek a molnárház avatásán történteket, és hozzáfűztem, hogy disznóságnak tartom, amit L. Simon művel. Vagyis gyakorlatilag elküldtem őt a búsba. Ezen Pista, illetve nem is ő, hanem Páva Zsolt pécsi polgármester fölkapta a vizet, szólt neki, hogy határolódjon el tőlem, és ő, ha nem is rögtön, de elhatárolódott.

(Az interjú további része a librarius oldalán)