Most viszont valóban helyzet van, mi, a kormány ellenfelei valóban váratlanul helyzetbe kerültünk, a hatalom pedig nagyon szeretne már túl lenni ezeken a napokon. Remélem, nem sikerül meg nem történtté tenniük, két női sztárpolitikusuk beáldozásával lezárniuk a kegyelmi üggyel beindult folyamatokat.

Nekünk pedig, egy fél lábbal már a sír szélén tántorgó, szegényedő, kifosztott, diktatúrák karjaiba omló ország állampolgáraiként ezernyi nyomós okunk van a bukásukat, de legalább a megrendülésüket kívánni: az egyik ok éppen ez a fotón látható, gyomorforgató jelenet, rajta egyszerre hárman is az immár nemzetközivé vált botrány főszereplői közül. Mióta vártunk egy ilyen véletlenre, és most megkaptuk. Az álszentség, ami a kormány minden nemzet- és morálromboló cselekedetét átszővi, körbefonja, ezúttal a képükbe robbant.

A tegnap még a hatalom belső köreihez tartozó Magyar Péter nevét immár millióan ismerik, s bár sokan ambivalensen vagy egyenesen ellenségesen viszonyulnak jelentkezéséhez az ellenzéki térfélen, én a javára írom.

Vasárnapi, százperces interjúja a Partizánon fontos és bátor tett volt: „A hatalomgyár egyetlen célja az irdatlan mértékű vagyonszerzés” – hangzott el sok egyéb rázós téma mellett, amihez hasonló megállapítást ugyan már sokan tettek, de a hatalmon lévők közül senki.

Őket a pofátlan vagyonnyilatkozatok, szegénylegényt játszó miniszterelnök, magántőke-alapítványokba elrejtett közpénzmilliárdok jellemzik. Magyar egyúttal a már teljesen amortizálódott ellenzéki pártok számára is megnyitotta a feltámadás lehetőségét. Talán ezúttal élnek is vele. Úgy vélem, remélem, hogy ismertté válása egyben védelmet is nyújt neki, de a legnagyobb védelem a közvélemény lehet, ami már most pénteken, 18-órakor, a Hősök terén konkrét tömegben is testet ölthet.