Eddig még egyetlen magyar játékfilmben sem sikerült hitelesen megeleveníteni a Kádár-rendszert, valahogy a filmkészítők mindig túltolták a korszakot az abszurd irányába – vagy sehova.

Szó nincs róla, hogy utólag védenénk Kádár János országlásának időszakát, csupán a hitelesség hiányát hiányoljuk. Az sem véletlen, hogy 34 év után – bármennyire is hihetetlennek tűnt akkor - véget ért az a rendszer. Nyugodjanak meg, legalábbis reményeink szerint a mostani Orbán-rendszer biztosan nem fog 34 évig kitartani, aztán majd jöhetnek erről a korszakról is a jobbnál-jobb játékfilmek és majd megint mondhatjuk, hogy nem úgy volt, nem olyan volt – mert valahogy a filmesek rettegnek attól, ha a nézők nem szórakoznak elég jól.

A Drakulics elvtárs előzeteséből csupán felvillanások láthatók a korról, de azok éppen elegek arra, hogy a komolyságát kétségbe vonjuk. Napokig éjjel–nappal forgattak például a Gyermekvasúton (kádárkori nevén az Úttörővasúton). Jó, izgalmas felvételek születtek a kisvasút hűvösvölgyi kocsiszíni épületében, ahol a mindennapi javítások folynak, ott forgatták az akciójelenetek egy részét is.

Nos, ha ezeket akarják eladni Kádár korszaki titkosszolgálati történéseknek, akkor körülbelül a film hitelessége is pontosan ennyi lesz. Ettől még persze lehet jó, szórakoztató a mű, csak a hitelessége lesz megkérdőjelezhető. És éppen ezzel kezdtük, mert ez a lényeg.

Nem visszasírva a kádári időket, egészen másként működött a világ, mint ahogy az utólagosan visszatekintő játékfilmek ábrázolják.  Akik akkor benne éltek, döntő többségük elfogadta, hogy ami van, az a létező világok legjobbika,  és csak akkor volt baj, ha valaki nyugaton – mondjuk turistaként – mégsem ezt tapasztalta.

Az egyszem televíziós, a három rádiócsatorna és az összes napi-, heti- és térségi lap, mind arról írt, hogy milyen jó itthon minden, mást se hallott a lakosság legnagyobb része. Mobiltelefon meg internet még egyáltalán nem létezett, aztán egyszeriben – eléggé hirtelenül – mégis minden más lett.

Így lesz ez az Orbán illiberális demokráciájával is, akármilyen hihetetlennek is tűnik pillanatnyilag. De óva inteném előre is a filmkészítőket, hogy a Fideszeseknek, a KDNP-seknek esetleg kígyófejük legyen az azt követő időkben, mert majd akkor is azt fogja a nézők nagy része mondani, hogy „nem is így volt, nem sírjuk vissza azokat az időket, de nem így volt”.

Kertész Z István