A közfoglalkoztatási csapda című tanulmány arra a következtetésre jut, hogy közfoglalkoztatás rendszere nem szüntethető meg, de javítani kellene rajta, például a bérek, a munkakörülmények és a bánásmód tekintetében - mondta Farkas Zsombor szociálpolitikus a sajtótájékoztatón. 

„Államilag támogatott kényszer rabszolgamunka – így jellemzi a közmunkaprogramot a benne élő, szavát felemelő munkás, aki a felkészítő tanfolyamon napocskát rajzolgatott, amúgy pedig nem dicsekedett vele, hogy jogász a végzettsége. Ilyen esetet is leír a Szegénységellenes Hálózat hiánypótló tanulmánya. A közfoglalkoztatási csapda, amely véletlenszerűen a Belügyminisztérium saját kutatásával egy időben jelent meg, a tanulmány egyik szerzője szerint viszont előbbi mindkét, míg utóbbi csak az egyik oldalt vizsgálja” – írta a napokban a HVG a kutatási eredmények és beszámolók kapcsán.

Ferge Zsuzsa szociológus azt hangsúlyozta: nincs remény arra, hogy a mélyszegénységből kikerüljenek a közmunka révén az érintettek, akik életének alapvető jellemző a létbizonytalanság. Szavai szerint a közfoglalkoztatás "kényelmes" a kormánynak, mert egyszerre fegyelmez, kis összegű "segélyt" ad, "kordában tartja az embereket", ezért vált a munkanélküliség megoldásának intézményesült módjává, miközben alig látszanak annak jelei, hogy ezen túlmenően "valóságos munkahelyeket" próbálnának létrehozni. „Ha egyszer benne vagyok, úgy tűnik, hogy rám zárul egy ajtó” – mondja Ferge, arra utalva, hogy a közfoglalkoztatásba kerülők elvesztik abba vetett bizalmukat, hogy önállóan is megállnák a helyüket a munkaerőpiacon.

Molnár György, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (MTA-KRTK) kutatója, aki a jelentés kérdőíves részéért felel, azt mondta: több mint ötszáz közfoglalkoztatásban dolgozót kerestek fel. A kutatás nem reprezentatív - tette hozzá - mert azokat tudták megszólítani, akikkel a hálózat találkozik. „A gyerekesek szinte kivétel nélkül a létminimum alatt élnek, a családok fele nem tud rendesen fűteni, minden másnap húst enni, vagy csak a szükséges gyógyszereket megvásárolni” – mondja Molnár.

„A kormány az elmúlt négy évben az egyik legnagyobb átalakítását a munkanélküli ellátórendszerben vitte véghez. Három hónapra csökkent a munkanélkülieknek járó támogatás összege, ennek hatására jelentősen visszaesett azok száma, akik igénybe vehetik ezt az ellátást. 2010 májusában még 174 ezren kaptak az álláskeresésük ideje alatt pénzbeli segítséget, 2014 májusában azonban már csak 61 ezer fő részesülhetett eme támogatásban. Ezzel együtt, ahogy korábban is említettük nőtt azok száma, akik semmit sem kapnak a munkanélküliségük ideje alatt az államtól” – olvasható a HVG egyik június 25-én írt cikkében.

„Amennyiben a közmunkások, az álláskeresési támogatáson lévők, és a segélyezettek számát együttesen nézzük, akkor négy évvel ezelőtt még 436 ezer munkakereső kapott valamilyen pénzbeli segítséget az államtól, míg most májusban az adatok alapján 100 ezerrel kevesebben. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába lett felfuttatva a közmunka, mégis a korábbi létszám majdnem negyedének elengedte a kezét az állam” – áll még a cikkben.

Megemlítette ugyanakkor, hogy az MTA-KRTK közgazdaságtudományi intézetében a Költségvetési Tanács megrendelésére készült egy átfogó kutatás a munkaerőpiac peremén lévők, köztük a közfoglalkoztatottak helyzetéről. Ennek eredményei alapján a hálózat kutatásában szereplő számok a közfoglalkoztatás időtartamára, gyakoriságára vonatkozóan megfelelnek az összes közfoglalkoztatottra vonatkozó adat országos átlagának - mondta. A megkérdezettek többsége azért dolgozik közfoglalkoztatásban, mert nem kap legálisan munkát – említette Ferge. Hozzátette: a közfoglalkoztatottak nagy része áldozatot is hozna a munkalehetőségért, többet utazna, vagy munkásszállón lakna. Többségük már tizennyolc éves kora előtt is dolgozott.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy sok esetben "a közmunka akadályozza a munkához jutást", ha a közfoglalkoztatottat például nem engedik el állásinterjúra. A megkérdezettek komoly problémaként jellemezték ebben a közfoglalkoztatotti rendszerben az alacsony béreket és azt, hogy rövid időre szólnak a közmunkaprogramok. A munkakörülményeket kifogásolva az öltöző, megfelelő mosdó, munkaruha, és az étkezés hiányát emelték ki. Nem jellemző, de nem megkerülhető a megalázó bánásmód problémája - tette hozzá. 

„A kormány szerint az siker, hogy csökkent a munkaügyi központok nyilvántartásában lévők száma, látványosan emelkedett a foglalkoztatotti létszám, és kevesebben kapnak munkanélküliként támogatást. Közben négy év alatt 100 ezer emberrel több ember került az „árok szélére” – állapította meg a Policy Agenda júniusi elemzésében. A 2010-es kormányváltáskor 556 ezer fő volt a munkaügyi központok nyilvántartásában. Sokan közülük azért regisztráltatták magukat, hogy jogosultak legyenek a munkanélkülieknek járó támogatásokra, rendszeres szociális segélyre, vagy bekapcsolódhassanak a közmunkába. Az elmúlt négy évben jelentősen hullámzott a regisztráltak száma, és év elején általában elérte a 650-680 ezret, majd a szezonális munkák (köztük a közmunka) hatására 520 ezer főig is csökkent. A munkaügyi központok regisztrációjában lévő létszám szoros összefüggésben van a közmunkások számával. Amikor a közmunka mértéke csökkent, azonnal megugrott a nyilvántartásban lévők száma.” – közölte még június 25-én a HVG.

A közmunkások elégedettségéről Molnár György azt mondta, hogy többségük a munkanélkülieknél elégedettebb, de kevésbé elégedett, mint a munkaerőpiacon elhelyezkedők. Kiemelte: a közfoglalkoztatottak többsége a létminimum alatt él, a gyerekesek szinte kivétel nélkül. Többségük nem tud kétnaponta húst vagy megfelelő meleg ételt enni, körülbelül 50 százalékuk nem tud télen fűteni, sokaknak jelentős rezsitartozásai vannak. Az egyik legnagyobb problémának nevezte, hogy azok aránya is magas, akik a szükséges gyógyszereket sem tudják kiváltani. Így szerinte akadályozza a munkaképesség újratermelődését ez a foglalkoztatási mód, mivel már rövidtávon is romlik a közfoglalkoztatottak egészsége, és ebből a rendszerből nehéz kitörni. „Az egész rendszert érdemes lenne átgondolni, de ez ebben a pillanatban nem tűnik nagyon esélyesnek” – összegezte Molnár.

Farkas Zsombor a kérdőíves felméréshez kapcsolódó negyvenkét interjút mutatott be, hangsúlyozva, hogy természetesen ez sem reprezentatív kutatás, ugyanakkor alkalmas arra, hogy betekintést adjon a közfoglalkoztatottak életkörülményeibe, tapasztalataiba, abba, hogyan ítélik meg munkájuk hasznosságát, vagy éppen azt, ahogy bánnak velük. A bérekről szólva kitért arra is, hogy a körülbelül 50 ezer forintos összeg a minimálbér felénél is kevesebb.

Mezei

Képek: nol.hu, akozmunkaismunka.blogspot.hu, ibis.blog.hu, mno.hu, tenytar.blog.hu, index.hu, fungie.hu, hvg.hu, KSH, portfolio.hu