2015-06-17 15:13:17

Előzmények: A kormányzat idegengyűlöletet keltő plakátjaira úgy reagált az ellenzék többsége, hogy aktivistáikkal tönkreteteti azokat. Mindez a médiában úgy van tálalva, mintha a Zemberek csinálnák. A kommunikációs aktust Szigetvári Viktor és Juhász Péter kezdte. Hat aktivista tönkretett (vagy nem is tett tönkre) ugyanennyi plakátot, viszont – szokás szerint – beterítették vele a fősodratú médiát, majd az aktivisták – állítólag – feljelentették magukat, ezzel bekerült a tematikába – nem a rendőrség mint intézmény –, hanem a rossz rendőr, a bérből és fizetésből élő „kisember”. Erre játszott rá a kormányzati kommunikáció, kis túlzással élve, hogy minden plakát mellé rendőrt állít. Ezt jól beszopta az ellenzék egy része, és a teljes ellenzéki vagy annak tűnő média.  

Mit történt?

A két pártnélküli, de soknak tűnő pénzzel rendelkező Fidesz-ágent, Szigetvári és Juhász megvezették megint az ellenzéki kommunikációt és a médiát, egy lehet, soha meg sem történt eseménnyel, az első, bizonyos vasárnapi plakátrongálással.

Ezek után a többi ellenzéki párt ment az ál-ellenzékiek után, mert rettegnek a közvéleménytől, miszerint nem rendes ellenzékiek, ha nem teszik, amit más, azaz a kommunikációt mindig kezdeményező „ellenzékiek”.

Mire pedig a fősodratú média és ellenzéki kommunikáció fő tematikája a démonizált rendőrök csoportja, addigra: lám, a fő belügyér előáll legújabb rendelkezésével, miszerint július 1-jétől megszabhatják, mennyi pénzt tarthat magánál egy rendőr, illetve magával viheti-e mobiltelefonját stb. Részletek lásd itt.Tulajdonképpen kiszolgáltatott rabszolgasorba lesznek ők is kényszerítve. Mert az intézkedések – mindenféle összeesküvés-elméletekkel szemben – sem nem kibeszélésről, lehallgatásról és a korrumpálhatatlanságról szólnak. Egy a cél vele: kiszolgáltatott emberekké tenni őket (is).

Miről szól az ellenzéki diskurzus (incl. média)?

A kormányzati kommunikáció követéséről – már megint. Mit jelent ez praktikusan? Az ellenzék megint kondicionálja a kormányzat üzeneteit a befogadói kognícióban (választók agyában), így jelen esetben a bevándorlóktól való félelmet erősíti, és a bérből és fizetésből élő „közlegényeket” démonizálja, ahogy a politikai kommunikációban szokás nevezni. Mi ez a jelenség valójában? Úgy hívják: csoportos bűnbakképzés, ami a fasiszta és náci diktatúrák sajátja. Ki csinálja? Elsősorban a fasiszta intézményrendszert és náci narratívát megtestesítő kormányzat (valamint első számú ágenseik, Szigetvári és Juhász), illetve a magát demokratikusnak tartó ellenzék (tisztelet a kivételnek) és ellenzéki média (tisztelet a kivételnek).  

Zsibongó népharag szülte plakáttépkedés?

A francokat! Szervezett politikai akciók, aktivistákkal. Mit szolgál? Lásd, fenti alcím alattiak! Gyűlöletplakátok ellen alkalmas kommunikáció a plakátok megrongálása és gyűlöletcsoport (rendőrök) kialakítása? Nem.

Milyen valós problémák vannak?

Egyrészt. Van egy fasiszta intézményrendszer, amelynek része a rendőrség is. A rendőrség mint intézmény az orbáni-pintéri fasiszta intézményrendszer része. Vesd össze előbbi írásom: Munkatáborok és vasfüggöny. Mivel van tehát a probléma? A rendőrséggel. Mit kommunikál az ellenzék? Azt, hogy a bérből és fizetésből élő, immáron rabszolgasorba taszított „kisemberek” egyik csoportjával van a baj.

Másrészt. A gyűlöletplakátokra alkalmas válasz azok megrongálása, vagy az, hogy Kétfarkúkámék más plakátokat tesznek ki? A bevándorlásra egyetlen válasz van: az, hogy elvándorlás. Mivel a valós probléma közvélemény-kutatások és hivatali kimutatások szerint is az, hogy hazánkban elvándorlás probléma van. A Fidesz sajnos alkalmasan kommunikál, mert ellentétpárt hozott létre azzal, hogy azt állítja, bevándorlás-probléma van. Az ellenzék meg ahelyett, hogy az ellentét ellentétét mondaná (nem melleselg az igazságot), ismételgeti, mi több kondicionálja a kormányzati kommunikáció üzenetét.

A valós problémák tehát: a fasiszta intézményrendszer rendőrsége (és nem a rendőrök), valamint az elvándorlás problémája (és nem a bevándorlásé.)