Helyi oldalak
Kedvenc oldalam
. Ma Natália napja van.

Március idusán

2016-03-11 17:30:33



Mit nekem tüzijáték, amikor ballonkabátomban róttam az utam a városban, néha dideregve, mert még megtréfált a pimasz tavasz. Ballonkabátban, valahogy mindig így képzeltem el a 80-s évek márciusi ifját. Ecserin kiguberált , lódenkabát szabású ruházat, pimasz svájcisapka, ha nagyon kellett. Szerettem. Szerettem, hogy március 15-t mindig dacos elszántsággal vártam. A kokárda már napokkal előbb a mellkasomon, már akkor is, amikor még nem volt tanítási szünet és családi hagyomány szerint hordtuk apámmal március 20-ig. Szigorúan március 20-ig, dacolva a rendszer kompatibilis március 21-ével.. Volt valami varázsa...


Soha nem fordult elő, hogy nem hordtam a kokárdát. Édesapám, amikor stroke-t kapott, azt nem tudta hogy hívják, egyáltalán kicsoda, de amikor bevittem a kórházba a trikolort, mosolyogva nyúlt az ismeretlen keze felé, akit nehezen tudott beazonosítani, a legkisebb lánya. A kórteremben egyetlen dolog volt biztos, a kokárda. A gyerekkorom óta tartó cinkos összekacsintás. Édesapám is mindig 20-ig hordta a kokárdát. És a lányai is. Aztán az is eszembe jut, amikor megállított a rendőr, igazoltatott. Szigorú hangon vont felelősségre miért firkáltam össze a kokárdát. Pro Libertate az egyik ágán a másikon Pro Patria. Nem tudtam azt sem, hogy a jellemzésemben mit takar, “politikailag megbízhatatlan”, utánanéztem... azzá váltam.


Eszembe jut még az is, amikor 1990-ben még izgulni lehetett, mennyi pont veszteséggel jár, ha valaki azt mondja, nem hajlandó valakikkel együtt ünnepelni. A magyarázkodás a Napkeltében, hogy Tamás Gáspár Miklós nem is úgy gondolta, ahogy egyébként igen, amikor azt mondta, volt pártfunkcikkal nem hajlandó együtt lenni...Az emberek nem nagyon szerették ezt, szépen csendben rendszert változtattunk, legkevésbé sem megerőltetve magunkat. Nem harcoltunk érte, mint például a lengyelek, a nyolcvanas évek elejétől, vagy a románok, akiknél valóságos népfelkelés sodorta el a gyűlőlt házaspárt. Nem, mi jóneveltek voltunk. Újratemettük Nagy Imrééket és tudomásul vettük, az őket kivégzők utódjaival intelligensen , politikailag korrekt (PC!) módon egyezkedtünk. Új nevet is találtunk nekik, reformkommunisták. Szóval... magyarázkodni kellett tehát TGM szavai miatt, Pető, Magyar és Kis JÁnos mantrázta hogy na de a Gazsi ezt nem úgy gondolta és aggódva nézték a felméréseket, mennyi szavazót veszített az SZDSZ.


És az is eszembe jut, hogy Krassóék nem kívántak az új politikai elittel ünnepelni, még régi harcostársaival se igen szeretett egy gyékényen ülni. Március 14-n a Múzem kertben tartották külön kis megemlékezésüket , a Magyar Október Párt. Krassó nem volt jólfésült és "PC". Így senki nem hiányolta őt, sehonnan, évekkel később fát ültettek az emlékére és kiderült, a gyorsan parlamenti képviselővé avanzsált barátai, nagyra értékelik és nem nézik hülyének, mint ahogy látszott régebben, amikor Krassó elfoglalta a csapatával a Rádiót, tiltakozva, hogy nem fogadták el ajánlóikat vagy mikor azt mondta, konformista lett a volt demokrata ellenzék..


Aztán az is eszembe jut, nagyon sokszor, mert minden reggel ott megyek el a villamossal, hogy a Petőfi tér, egyenlő volt liberális március idusával. Ott mondta el szerencsétlen beszédjét 1990-ben TGMés ott mondta el utolsó beszédjét Demszky Gábor, aki után már a tér soha többé nem lett, miénk itt e tér. Kint voltunk a lányommal az utolsó Demszky beszéden. Mindenki ismert mindenkit, rácsok mögött voltunk, kint öklöt ráztak az emberek. Mi meg álltunk ott elárvultan, a régi dicsőségek lábnyomain taposva. A Gödörbe menet, mintha karikaturákról léptek volna le, grotszk figurák szóltak be nekünk, kicsi látensen zsidóztak és mindent ellepett a feketeség. Jöttek fel a metróból, hosszú sorokban, mint a sáskák, vagy csótányok, lányom fázósan húzódott közelebb hozzám a mozgólépcsőn. Ez a március már nem az a pimasz fruska volt, mint régen.


Néha már elfelejtem a kokárdát . Már elrabolták a cinkos összekacsintást, hogy március 20-ig viseltem régen. Már hagyták sokan , hogy elrabolják.Már az összekacsintás az, hogy NEM veszek fel kokárdát. Nem tudom ezzel mit tudna kezdeni édesapám, ha még élne. Lehet, azt tenné, amit én, hogy március 15-n kitűzné a trikolort és este levenné, gondosan elrakva.. hátha egyszer friss szellők jönnek.. nem fényes, hanem friss szellők..
Rendezett minden, a villamosok is arra mennek, amerre nekem menni kell, dübörög reggelente a fülemben.. minimalista designe szerint felújított közterületek, minden szabályos és élérevasalt. Ugyan hogy néznék ki én ebben a világban a pimasz lódenkabát szabású ballonkabátomban...



Oldal tetejére
Ezt olvasta már?
A szennyezésmentesítéssel és a rekultivációval megkezdődött az egykori pécsi Zrínyi Miklós (közismert nevén Áp...
Bővebben >>