2015-04-29 23:20:41

Pedig a meghívást személyesen Putyin adta át budapesti látogatása alkalmából, igaz, a nagy sietség miatt Áderral csak futtában találkozhatott e Sándor-palota előtt, talán ez lehet az oka, hogy idáig kellett törnie a fejét azon, hogy elmenjen, vagy ne menjen.

Igaz, volt egy kis zavar a meghívás környékén, de aztán ezt rutinosan rátolták a tolmácsra, merthogy először mindenki azt értette, hogy a meghívás a világ legnagyobb hadvezérének szól, aki a Németországot győző szovjet Vörös Hadsereget is kiverte Magyarországról – felkészül a NATO.

A meghívást ott, a tettek mezején, lányos zavarát leküzdve el is fogadta Viktor Győzevics.

Aztán utána beszélhetett a stáb eszével, a proletár divat diktátorával, a Senki Alfonz fiával, Senki Árpáddal - hogy mennyi a magyar állam irányítói között a Senki... -  és megfogadta ingyen adott tanácsát: Főnök, jobb az ilyet elkerülni, Barack haragos lesz, ha elmész, küldd el a Búsképűt, azon hadd röhögjenek, jobb, mint ha rajtad röhögnének, amint ott ülsz Kim Dzsong Un jobbján!

Imígyen aztán kihúzták az ügy méregfogát, rohadt ügyesnek érzik magukat, pedighát országunkat a győztesek közé hívták meg, amiért felettébb hálásak lehetnénk, ha lenne csepp eszünk, de nincs.

Angela Merkel sem megy el a díszszemlére az ukrán helyzet miatt, de ő legalább rendelkezik néminemű stílusérzékkel, és tizedikén koszorút fog elhelyezni az Ismeretlen Katona sírjánál.

Ugyanezt teszi a szlovák elnök is, csak mi lihegünk valamit túl megint, mint már annyiszor.

Ugyanis más leróni kegyeletünket, mint megtagadni a részvételt egy olyan ünnepségen, melyre mi is okot szolgáltattunk, tenger bűnt követve el a Szovjetunió polgárai ellen, és – nemmellesleg – saját polgáraink ellen is.

Jevgenyíj Jevtusenko verse, ma nem lehet nálunk fellelni a Guglival sem...

Akar-e Moszkva háborút?

Az esti csönd legyen tanúd,

kérdezd a nyírfát, s a fenyőt,

a csenddel áldott tág mezőt,

s a katonát ki ott pihen

a nyírfa alján névtelen,

s az ő fiát hívd, mint tanút,

akar-e Moszkva háborút?

Oroszország ünnepli a győzelmet, de biztos vagyok abban, hogy nem érdekelt egy újabb világégés kirobbantásában.

Az óriási áldozat, melyet a nácizmus legyőzésének oltárán hozott minden orosz családban örök nyomot hagyott, mint ahogy a mi családunk is őrzi emlékét Makónál elesett nagybátyámnak, aki értelmetlen háborúban adta fiatal életét - a semmiért.

A Győzelem Napja kiváló alkalom lenne arra, hogy a mai fiatal generációkkal megismertessük a múltat, annak minden szörnyűségével együtt, mert sokan közülük könnyen úgy járhatnak, mint a Jobbikos Szegedi Csanád, aki már régen neonáci volt, mikor megtudta, hogy nagymamája karjára a számokat nem Woodstockban tetoválták, befüvezett állapotában.

Sajnos, erre senki sem figyel oda, s ma már majdnem úgy járunk, mint az amerikaiak, akik már a százötvenedik filmjükben nyerik meg a vietnami háborút, - mi is lassan győztesen  hagyjuk el a Don-kanyart, a vidéki zsidók százezreit a németek és a nyilasok gyilkolták meg, és így tovább – nem sorolnám, elég elolvasni néhány kommentet a témával foglalkozó posztok után…

Szóval, értem én, a külpolitikai helyzet bonyolult. különösen Viktor tehetséges politizálása után, mellyel elérte, hogy két közömbös világhatalom helyett teremtett kettőt, melyek közül egy sem bízik bennünk és mindkettő utálja a mi hibbant, farkincás pávatáncosunkat.

Áder meg részben áldozat.

De a sorsát megérdemli.

Akadt már egy-két senki a világtörténelemben, akinek nyakába szakadt a hatalom, de fel tudott nőni a feladathoz.

Nos, Áder nem ez a senki, ő csak úgy, önmagában egy senki, aki most sem tagadta meg magát, bepucsított szerelmetes haverjának, mert számára is csak a saját helyzete fontos, az ország helyzete nem annyira.

Szánalmas.

Ma még az történt, hogy Orbán kinyilatkoztatta, hogy napirenden kell tartani a halálbüntetést.

Gondolom, ez reggel, borotválkozás közben jutott eszébe és nem is vonnám kétségbe esetében ennek jogosságát.

De ebben az országban első a humánum, második a Felcsút.

Néha persze fordítva…

 :O)))