2014-03-29 08:31:39

Orbán két hónapja mást sem csinál, csak avat és átad.

Ha kész van valami, ha nincs, mindegy - csak azt a látszatot lehessen kelteni, mintha alkotott volna valamit a nevével fémjelzett rablóbanda, de nehezen megy, jaj, de nehezen!

Merthogy a nincset lehet feltupírozni, el nem készült Ybl-bazárt átadni, tervezett víztározó alapkövét lerakni, de attól a semmi még semmi marad, habár a fidesz-zombik olyanok, mint a japánok – tudnak üres csészéből is teát inni…
De azért erőlködik a hatalom, most például bérbe vette a Seuso kincs felét, dupla áron, mint amennyiért tíz évvel ezelőtt tulajdont szerezhetett volna Magyarország a teljes kincsen.

Most egy vagyonért családi ezüstnek minősítette Viktor a tárgyakat, melyeket homályos magyarázatokkal úgy konferált fel szeretett népének, mintha mostantól a mienk lenne, pedighát dehogy.
Csak a kifizetett horribilis pénzösszeg a valós a történetben, meg, hogy bemutathatjuk a nagyközönségnek, de a tulajdonjog nem a mienk, Orbán csak bérbe vette, mint egy esküvői étkészletet.
Családinak sem mondhatnám a zömmel aranyozott ezüstöt, hiszen vagy ezernégyszáz évesek a tárgyak, amikor a mi családunk még valahol Levédiában tojózta a turult, errefelé meg még véletlenül sem járt.
Családi ez az ezüst csak úgy lehet, hogy az Orbán-család szerzett rajta tulajdonjogot, de ennek most nem szükséges kiderülni, ráérnek ezt megtudni majd az utódaink is, úgy száz év múlva, nem kenyérre kell ez a Kedves Vezetőnek.
Ellenben annak nagyon örülhetünk, hogy a Seuso-kincsek nem kistányérokból állnak, így nem férnek be a Vezér zakózsebébe az eddig begyűjtött ezüst kiskanalak mellé, ezek szép, hetven-nyolcvan centis tálak, de szép is lesz ezekből enni a töltöttkáposztát a koronázáson!
Hogy ez kinek volt éppen most fontos, azt senki sem tudhatja.
Még ha rovásírással beléjük lenne vésve a legenda, mely szerint a tulajdonos Seuso felajánlotta a tálakat a lovai kései utódait majdan megtermékenyítő inszeminátor utódainak, különös tekintettel arra a kis köpcösre, de nem, - még az sem.
Nem kétséges, szép dolog az országhoz kötődő műkincsek gyűjtése, de még szebb dolog, ha az országban a gyerekek nem éheznek, meg az öregek nem fagynak meg telente.

Még akkor is, ha a Mi Boldogságunk már annyira kikupálódott, hogy műgyűjtő lett, ami kis lépés ugyan az emberiségnek, de nagy lépés annak, aki aranyat csak a státus-szimbólum koronákon láthatott hajdan, a rokoni fogakon.
Ha idehozzák kiállítani ezeket a kincseket, hát lehet, elvisznek az unokák megnézni, de hogy engem nem tesz boldoggá az a tudat, hogy az új múzeumi negyed felépítéséig ott eszi ezeket a tárgyakat a fene valamelyik raktárban, az biztos.
Mint ahogy az is, hogy a tízmillió magyar közül kilencmillió ötszázezernek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy egy hajdani germán törzsfőnök lakodalmi nászajándékát nézegesse, tálat meg a magyar leginkább akkor szeret nézegetni, ha libacombok vannak benne.
Ma viszont felavatták a négyes metrót is,.
Ha stílusosak szerettek volna lenni, hát Lévai Anikónak kellett volna hozzávágni egy üveg házifőzésű pálinkát a motorkocsihoz vagy a férjéhez, de stílus híján, szűkkörű ünnepség keretében csak egymást dicsérgették a résztvevő potentátok, a Vezér meg Tarlós.
Utóbbi jól példázza, hogy mivé silányodik, és hogyan bunkósodik el egy jobb sorsra érdemes műszaki szakember, ha belemerítik a hatalomba.
A project rendszereket és évtizedeket ívelt át, vagy huszonnégy év alatt épült meg a hét és fél kilométer, melynek a dupláját az oroszok anno az államadósság fejében építették volna meg, két-három év alatt a múlt század kilencvenes éveinek elején.
Nem kellett, tovariscsi konyec, az államadósság ellentételezése magánzsebekbe vándorolt, a terv meg terv maradt, majd a derék vidéki gyerekek luxusberuházásnak minősítették, leállították, a szocik újraindították, a suttyók megfelezték a vonalat, majd most felavatták, mint saját dicsőségük emlékművét.
Demszky nem volt ott – ez ugyan bunkóság, de ez nem rázott meg, megszokott mostanság - de hogy a Beszari kitiltatta az avatásról azokat a szakembereket, akik a vonalat építették, ez azért durva.
Az előzetes tervek szerint az új metróvonal kivitelezésében részvevő műszaki és pénzügyi szakemberek is részt vettek volna a hivatalos átadáson. 

Alig órákkal a hivatalos ceremónia előtt - biztonsági kockázatra hivatkozva - kitiltották őket – írja a portfolio.hu.

Ami azt illeti, lehet, megmerényelték volna a Kedves vezetőt, mikor beült az automata szerelvény vezetőfülkéjébe, ahol boldogan berregett és kattogott, mint hajdan kiskorában a trágyahordó talicskában – már csak ezért is megérte megépíteni a vonalat.
Ez azért lehangoló, ezt a paranoiás pszichopatát ültetni a magyar miniszterelnök székébe, nagy szégyen lenne.
Ez az ember fél a néptől, retteg a magyaroktól.
Gondolom, az viselhette meg, hogy a metró-szerelvény fölött nem repülhet harci helikopter, így aztán a mérgezett denevérek bármikor támadást intézhetnek felséges személye ellen.
Gondoljátok ezt végig – aztán szavazzatok…

:O))