2014-05-11 06:58:45

Ülnek a választási vereséget szenvedett pártok vezetői – részben maguk is a választási vereség okozói – a televíziókészülékek előtt, és bánatos képpel hallgatják a Vezér Kossuth téren mondott beszédét, mellyel szerető híveinek kedveskedett.

Újat nem mondott, programot nem hirdetett – minek az, Magyarországon a választás úgysem programokról szól, hanem hitekről és illúziókról, rokonszenvekről és ellenszenvekről, lózungokról és népbutításról.

Pedig a választásoknak elsősorban valóságos választásnak illene lenni politikai és gazdasági programok között, melyet politikai műhelyek – pártok – kínálnak fel a választópolgároknak, akik egy parlamenti ciklus után akár el is számoltathatják ezeket a szervezeteket ígéreteikről, de ez itt csak illúzió, helyette hitéletet él a magyar.

Hát tegye, és menjen minden a maga menetrendje szerint, hiszen a méregpoharat illik fenékig üríteni.
Orbán a Parlamentben elégedetten vette tudomásul, hogy már megint sikerült, az pedig, hogy a demokratikus oldal nem vett részt a miniszterelnöki eskütételen, nem nagyon izgatta, ő a parlamentarizmus lényegét ugyan nem ismeri, de magyarember mentalitását annál jobban.

Tudja, hogy az ellenzéki pártok hiánya senkit nem fog megrázni, hiszen megmondta már régebben is, hogy a magyar Parlament működik ellenzék nélkül is, habár akkor nem olyan szórakoztató…

Aztán kivonult a Kossuth térre és nekiküldte hadait a bágyadt és enervált ellenzéknek, mert már

csak két hét van hátra az Európai Parlamenti választásokig és addig még rengeteg embert le kell köpni.
Mint mondá,  "az ördög sohasem alszik", akiknek itthon nem sikerült elgáncsolni Magyarország megújítását, azok, most Brüsszelben próbálják elgáncsolni, ugyanúgy, ahogy eddig tették.
"Fájdalom, de ismét csatába kell mennünk, az ünneplés napjai itt és most, ebben a percben véget érnek. Ébresztőt kell fújnom!”
Aztán fújta még vagy negyed óráig, elmondta az összes vonatkozó sztereotípiáját, volt Tavares, volt gyáva népnek nincs hazája, debezzeg a bátornak van – azt nem tette hozzá, hogy olyan, amilyet politikai tisztánlátása alapján megérdemel.

Megköszönte a támogatást, majd mondott néhány valóban értelmes mondatot, melynek valóságtartalmát nem lehet kétségbe vonni.
Ezt mondta:”a tanulság egyszerű és világos: nincs nagyobb erő az egységnél. Úgy folytatta, a közös erő lehetetlennek látszó akadályokkal is megbirkózik, az a nép, amely összeadja az erejét, korábban mozdíthatatlannak hitt sziklákat is elgörgethet az útjából.
Hozzátette: ezt a magyarok a 2010-es és a 2014-es sikerből tanulhatták meg.”
Hát, nem minden magyar, konkrétan a demokratáknak még kell ehhez néhány év, de ezzel sem lesz gond, hiszen elmondta: három a magyar igazság, és ez volt a kettő.

A ráadásról majd négy év múlva fog beszélni…

A mai nap egyébként a libák gyásznapja – nem csak azért, mert a költöző libacsapat természetes módon cseréli a vezérlibát, mikor az kifáradni látszik és a nyelvét lógatja, de azért is, mert a Gundelben tartott díszvacsora súlyos csapást jelent a libamáj természetes tulajdonosaira.

Ott van mindenki, aki számít, Schmitt Páltól Hende Csabáig, Erdő Pétertől Matolcsyn keresztül Pintér Sándorig - az összes kenetes és pofátlan tolvaj.

Kósa Lajos felesége tudta kik közé megy, a retiküljét kútláncon hozta.
Van még három kínai is, ezzel is demonstrálva a megbonthatatlan satöbbit.
Hogy ezek hogy néznek ki, az elképesztő.
Még a férfiak csak-csak, az öltöny ápol és eltakar, habár Viktor a mai napig úgy köti a nyakkendőt, mint úttörőkorában, hasközépig ér, de a lányok-asszonyok…

Siralmas, Görög Ibolya, ha megnézi a fotókat, nem fog tudni altató nélkül elszunnyadni…
De Orbán ma éjjel boldogan mondhatja a Főméltóságú Asszonynak: Látod szívem, hogy szeret minket az én népem?
Ha ezt a szegény nagypapa elképzelte volna, mikor a tehén seggében turkált, hát kiröhögte volna saját magát, de majd csináltatok is egy jó vastag aranyláncot medállal, olyat, mint Ceausescunak volt, a következő alkalommal már azt fogom majd viselni!
De az is lehet, felélesztem az Aranygyapjas rendet, nálam úgysem ért senki sem jobban ezeknek a birkáknak a nyírásához!

Igaza is van, úgy szép a miniszterelnök, ha van rajta fux!
Hát akkor ezen is túl vagyunk akkor, most neki kell veselkedni a munkának, be kell vezetni a Nemzeti Cefrebolt fogalmát, kezünkbe kell venni az újságpapír-gyűjtést, az iskolások meg gyűjtsenek képeket rólam, meg a kormány tagjairól – lehet majd csereberélgetni is, egy Orbán száz Hende.

Végre nem kell vért izzadva cipekedniük a kisúttörőknek, vagy kik is vannak éppen – talán a ministránsok?
Aztán meg kell vizsgálni, mik azok az értékek, melyek nincsenek leszögezve vagy odabetonozva, azokat szép ütemesen haza kell hordani, a többire meg táblát kell szerelni KJ felirattal, hogy mindenki tudja, hogy ez a ViktorKJ…
A nép meg nézegesse a különféle valóságshowkat, nehogy észrevegye a valóságot, mert a végén még elszomorodik.
Hogy az ellenzék vezetői mit csináljanak?
Lennének ötleteim, de ezeket talán majd legközelebb, most legyünk túl a következő megpróbáltatásokon, szavazzunk, válasszunk, bizakodjunk!
Nem kell pesszimistának lenni, nincs az a gödör, melynek alja ne lenne, onnan meg már csak felfelé vezet az út!

:O)))