2014-01-15 09:35:55

Utólagos blogoskodás

Láthattuk, Feleim, saját zümtünkkel, hogy amolyan megkésett vízkereszti ceremónián egy pódiumra állt föl a demokratikus ellenzék három, ha nem is éppen napkeleti „királya”.

Közösen méltatva azt a megtett és felettébb rögös utat, melynek során fáradtságot, kemény tárgyalásokat (itt pézsével izzadságcseppeket töröl), sok elfogyasztott kávét, ásványvizet és pogácsát sem kímélve hozták létre a most már szent, megbonthatatlan és ez a harc lesz a végső dem-ellenzéki Összefogást.

Azt a dem-ellenzéki összefogást, amiről pedig nem is ők, hanem a kormányváltást akaró tömegek döntöttek és kényszerítettek ki belőlük. A kép, szerintem, így árnyalt és hiteles. Nem ártott volna erről néhány mondatban ott a pódiumon is említést tenni.

De már mindegy is, ne legyünk olyan finnyásak. Megadták a választóknak azt, amiért úgy esedeztek. Összefogást: közös jelölteket, közös listát, közös miniszterelnök-jelöltet. Minden közös, kivéve talán azt a bizonyos lovat, aminek, tudjuk, a háta…. (nem egészen istálló-tiszta).

Egy tavaly augusztusi blogomban (Árulkodó fotók) a tegnap megélt pillanatot próbáltam meg vizionálni, eképpen:

„Mindenesetre izgalmasnak ígérkezik, amikor a felek bejelentik, melyikük lesz a közös miniszterelnök-jelölt. Hogy a győztesként kihirdetett széles mosolya feltétlenül őszinte lesz, az aligha kérdéses. Ám hogy, az ott és akkor legalább egy fél lépéssel hátrébb kényszerülő „partner”(ek) mosolya milyen lesz – nos, az lesz az igazán kamerákra kéredzkedő. De milyen lesz? Őszinte, vagy annak tűnő? Sokat eláruló profi politikusi mosoly, vagy inkább zavart félmosoly? Netán olyan, amit pestiesen csak a villamos kerekei alól jövőnek mondunk?”

Nos, tegnap láthattuk a „győzelmi pódiumot, vagy nevezzük inkább közös platformnak? Szavamra: nekem úgy tűnt a triumvirátus, mint akikre éppen most szabott ki sokéves fegyházat a fellebbviteli bíróság, jogerősen. Mosoly, ha volt, inkább kényszeres, tanult kamera-viselkedés, mint sem belülről jövő. Szürkeség és zavartság volt megfigyelhető, eufória meg még nyomaiban sem.

Nagy előny, hogy a mai technika egyelőre csak az arcot és a testbeszédet veszi le, még nem képes a gondolatokat megjeleníteni. Pedig, alighanem, azon jobban szórakoztunk volna.

Az augusztusi írás másodsorban azt is feszegette, hogy: „Az sem érdektelen – egyáltalán nem az! - milyen lesz majd az átmenetileg a második helyre szorult személy(ek) támogatóinak a mosolya? Lehet-e egyáltalán őszinte az ilyen? Képes e kitartani a megállapodás mellett, és a pillanatnyi vereség kellemetlen szájízével mosolyogni a kampányban, támogatni a győztes jelöltet? Vagy idővel durcássá válik?”

Képesek lesznek-e teljes bedobással, elánnal kampányolni Mesterházy mellett, hogy úriemberként a pénzügyi hozzájárulásokról már szót se ejtsünk? És képes lesz e vajon Mesterházy levezényelni egy kampányt olyan „másodhegedűsökkel” a zenekari árokban, mint Bajnai és Gyurcsány?

Már nem kell sokat aludnunk és meglátjuk. Alighanem, készülhet még jó néhány izgalmas, árulkodó fotó.

- rigi -