2015-06-25 09:24:00

Egy ország, ahol – mindig – mindenért a másik a hibás.

„Való Világ, Megasztár, X-Faktor
szidjuk mindet, de nincs, aki elkapcsol
és hiába védjük másoktól a földet
ha lengyel húsért sorban állni ragyogó ötlet
mi tévézünk öt órát, de a jenkik a hülyék
hősök vagyunk, csak sose állunk ki az ügyért
aki akar itt bármit, az úgyis dobbant
és marad egymillió kamurokkant
az országban, ahol mindenről más tehet
a bankok, a zsidók, az IMF, a melegek
balhé van, de sosincs felelős
mindenki megússza, van jog, csak nem erős”

Egy olyan országban élünk, amelyben az egyéni, személyes sérelmeket azokon a szűk közösségeken vezetjük le, amelyekhez éppen tartozunk, ami mellett hangosan kiabálva, erősen kapaszkodunk a demokrácia jelszavához. Tesszük mindezt anélkül, hogy magunkba tekintenénk, mi mit rontottunk el. Mert az egyén hárít, ő bizony semmit nem rontott el. Az ok egyszerű: így biztonságos. Csakhogy: amikor ez odáig fajul, hogy a másik – akivel az egyén éppen nem tud azonosulni, miközben egy csoportot alkot vele – kevésbé rossz esetben „mindenért ő a hibás” minősítést, szélsőségesebb esetben pedig a „nem demokrata” címkét kapja meg, az kirekesztés. Ha pedig abból a csoportból rekeszt ki az egyén, amelyhez maga is tartozik, azzal kirekeszti magát is.

Az egyén fasizálódása, a társadalom fasizálódása.  

Miközben egy korporatív államban élünk, magát demokratának vallók a családjukban megtörtént történelmi tragédiára hivatkozva rekesztenek ki más kisebbségi csoportokat. Ő felsőbbrendű, s egyszersmind kirekesztett, mert valaha, valakijeit megölték, ezért aztán más kisebbségi csoportok, az ő kisebbségi csoportján kívül – szerinte – nincsenek is. Mi több, aki demokrataként kiáll más kisebbségi csoportokért (egészséges gyerek, beteg gyerek, rokkant, rendőr, pedagógus) egyenesen megkapja a náci minősítést a magát demokratának vallóktól, az alapján a logikusnak alig nevezhető levezetésen, miszerint a közoktatás és rendőrség intézményrendszereinek erősen fasizálódó jellegére felhívni a figyelmet, az nem más, mint – szerintük – nácinak lenni, mivel a jelen problémájára felhívni a figyelmet egyenlő más emberek halálát semmibe venni.

A jelen Magyarországa: korporatív állam, nacionalista retorika, nem intencionális hozzáállással fasizálódó demokraták.

„Légy csendben, ó, magyar

ha viselkedsz, eljön az ómagyar

táltos, és neked is letol egy szettet

szebbet, mint ahogy eltervezted”

Ez kétségtelenül be fog következni. Természetesen az egyén majd akkor is felszabadítja önmagát saját magától, és így – megint – más lesz a hibás, amolyan demokratikusnak tűnően. Mint 2014-ben, amikor az baloldali pártok összességére – összevethetően – ugyanannyian szavaztak, mint a Jobbikra, és fele annyian, mint a korporatív államot felépítő Fideszre.

A szerzőnek 1944-ben több családtagját hajtották a halálba vagy lőtték a Dunába.

Forrás: Kanadai Magyar Hírlap