Megint a magyar irodalom egyik nagy doenje távozott az élők sorából. 2014. március 15-én hunyta le örökre szemét Takács Tibor író.
A megannyi népszerű ifjúsági, történelmi regény szerzője Szegeden látta meg a napvilágot 1927-ben, pályáját is szülővárosában kezdte újságíróként, majd a Magyar Rádió szerkesztő-riportere lett. Több évtizeden keresztül a „Földművelő” című lap főszerkesztőjeként dolgozott. Tartalmas munkásságát számos elismerés, többek közt a Táncsics Mihály-díj, a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt és a Magyar Írószövetség számos nívódíja tanúsította. Takács Tibor író nevével sokan fiatalokként, diákokként találkozhattak, elsősorban olyan népszerű regények kapcsán, mint a „Móra igazgató úr”, a „Tatár csillag”, a „Császármadár”, vagy a „Farkasparancs”. És ez még csak egy-kettő a hosszú évtizedek alatt megjelent közel ötven kötetcímből. Takács Tibor azok közé a magyar írók közé tartozott, akik egy-egy mű megszületésekor az adott történeti téma helyszínére is elutaztak, hogy a hely szellemiségéből is táplálkozzanak. Így az elmúlt évtizedekben módszeresen beutazta a történelmi Magyarország tájait, nevezetes helyeit, fölkereste regényei helyszíneit, anyagokat gyűjtött, jegyzetelt. Ekként született a „Felvidéki várak” című könyve is, amelyben várról várra elevenedik meg a magyar történelem, irodalom és mondavilág megannyi mozzanata, epizódja, alakja. Nemcsak népes olvasótáborának, de az írónak is legkedvesebb kötete volt a „Móra igazgató úr” című. Kotormány János, Móra Ferenc számos művében említett és megelevenített „múzeumi János”-a, az író-igazgató jobbkeze és famulusa, 1960-ban, 76 éves korában halt meg. Hogy nem vitte magával emlékeit, titkait a „tiszteletbeli makairól”, az Takács Tibornak volt köszönhető, aki néhány évvel Kotormány halála előtt fölkereste és vallomásra késztette az idős tanút. Takács Tibornak a sok-sok magyar történelmi téma és személyiség - Balassi, Bethlen, Bocskai, Rákóczi, Thököly - közt szíve csücske volt 1848/49. Nem véletlenül írta meg Klapka katonái című regényét, melyből Koltay Gábor rendező rockmusicalt készített, s melyet jeles színművészek szereplésével, a Magyarock Dalszínház előadásában, felejthetetlen, látványelemekkel tűzdelten láthattak Komáromban. Számomra a legmegrendítőbb, s szívemhez közel álló műve a „Nem félek a haláltól…” volt, melyet Batthyány Lajosról írt. A forradalom és szabadságharc 160. évfordulója alkalmából megjelent történelmi regényét - melyben az első felelős magyar miniszterelnök életét dolgozta fel - szinte elsőként Pápán, szülővárosomban, a Helyőrségi Művelődési Házban volt szerencsém bemutatni 2009 március idusán. Akkor Tibor bácsi telt-ház előtt, megható hangon, megkapóan szólt a fogságba vetett, a halál torkából visszapillantó rab kormányfőről. Szerette Batthyányt, nagy megjelenítő erővel ábrázolta művében. Kis idő múlva aztán szintén sikerült Tibor bácsit újra meghívnom Pápára. Akkor a Pedagógus Művelődési Házban, diákok előtt, mint az elmúlt évszázad egyik élő tanúja, sok-sok irodalmi híresség kortársa - akinek Móra Ferenc öt éves fiúként „barack”-ot adott a fejére - vallott munkásságáról, írásairól, verseiről. Igen, verseiről, mert szép költeményeket is írt. „A mindenség balladái” címet viselő, első verseskötete 1946-ban látott napvilágot. Versei jelentek meg a VÁRhelyben, az Új Horizontban, a Hegyvidékben. De Takács Tibor újságíróként is ismert volt, több helyen publikált, s a Magyar Rádió szerkesztőjeként is tevékenykedett. Legemlékezetesebb riportjaiból készült tárcáit „Író a mikrofon előtt” címmel tíz esztendővel ezelőtt adta közre egy kötetben. Túl a nyolcvanon is rendkívül aktív, s termékeny alkotó volt. Az utóbbi időkben különösen szívesen nyúlt honvédségi témákhoz, sűrűn írt a honvédség lapjaiba, legutóbbi köteteit a Zrínyi Kiadó gondozta. Nyolcvanhatodik életévében, az elmúlt szombaton, nemzeti ünnepünkön szenderült örök álomra a nagy író. Hiányozni fog. Hiányozni fog szerte e hazában mindenkinek, akik ismerték, barátjának tudhatták, akik szerették, tisztelték, becsülték és természetesen akik olvashatták, hallgathatták szavait. Nyugodjék békében!
