2014-07-29 08:29:43

 Orbán félelemből támad

A tusnádfürdői beszéd semmi más, mint a félelem késztette óriási sikoly.

Orbán úgy kezdi beszédét, hogy egyenes lesz. Itt két dolgot kell észrevenni. Az egyik, hogy ezt in medias res és kérdésre adott válasz nélkül állítja. Márpedig olyasvalaminek az állítása, amire vonatkozóan nem hangzik el kérdés (és kontextusa se kívánja meg), annak a tagadása, amit állítunk. A másik, hogy az egyenes két dolgot jelenthet jelen szövegkörnyezetben (őszinte vagy nem bonyolult), ugyanakkor nyolc sorral lentebb már azt mondja, tekervényes lesz, így a nem bonyolult ki is zárható.

Elmondható tehát, hogy minden, amit állít, ha nem is feltétlenül nem igaz, de az biztos, hogy nem őszinte, ezért valami késztetés által vezérelt.

Mivel azokat az értékeket, országokat, rendszereket, szerveződéseket ostorozza, amelyekkel az elmúlt négy évben, vagy annak egy részében meggyűlt a baja, de mégis hatalomra került, ennek keretében pedig társadalmi modellt (a számára biztos szavazók maximális kiszolgálása a többi 8-9 millió rovására) és számára tökéletes állami gépezetet épített fel/ki (bíróság, ügyészség, állami hivatalok egyeduralma alatt állnak), joggal merül fel a kérdés, hogy mi lehet a késztetés mozgatórugója.

Ehhez meg kell nézni, hogy kiknek, miknek ment neki a beszédében: Európa, ezen belül külön Németország (ez érthető, hiszen Merkel részéről elszenvedett érzelmi csalódás különösen fájhat), civilek, mozgalmárok (mi több a mozgalmárok és Európa sorsa – negatív konnotációval – párhuzamba is van állítva), Merkelnek, Sarkozynek.

Meg kell nézni azt is, hogy kiket, miket becsül: "először is nemzeti", csak ez után demokrata, versenypárti és szocialista szociális; a demokrata és versenypárti fogalmakhoz a korlát és határ szavakat társítja, ami erősen Gömbösre asszonál, ő helyezte a nemzeti érdeket e fogalmak elé, és pontosan a határ szóval társította, a demokrata helyett a szabadság szóval; méltat némely autortier, félautoriter államot.

Mi lehet tehát a mozgatórugó? Miért viselkedik Európában ennyire nem európaian valaki, miért támad, miért támad erősebbeket, miért támad természetüknél fogva evidens dolgokat, miért támad olyan asszonyt, akinek sokat köszönhet és önhibájából esett ki piksziséből, miért támad olyan szerveződéseket, amelyektől elvileg nincs félnivalója, mert eddig is voltak és hatalmát meg tudta őrizni? Ha már támad, miért nem bátran? Miért bújik más hatalmak mögé, méltatva és például állítva őket?

Mert fél. Miért fél? Mert Európa és a Nyugat az ellenzéket támogatja, miközben ő már csak autoriter barátaira támaszkodhat. Ebből eredő feszültségét pedig nem pusztán e beszédben vezette le, hanem arra lehet számítani, hogy a jövőben állandósult késztetéseit is a félelem irányítja majd.

Aki pedig fél, mindenre képes, és minél több a vesztenivalója, annál inkább érvényes e tétel.