2015-06-24 10:06:32

Kérdezett a Fery valamit - sajnos agresszíven, de legalább őszintén válaszoltam. Azt kértem tőle, hogy a válaszom után hagyjon békén. Három éve senki nem tett meg olyan szívességet nekem, mint tegnap ő. (Akit egyébként nem is ismerek, de tényleg.) Nagyon apró kérés volt pedig. Köszönöm.

Neki ismétlem meg február 6-ai posztomat:

Az az áruló, aki a békeüzenetet hozza

Mondta Vito A keresztapában Michaelnek. Fikció ugye, ami nem a valóság, legalábbis elvileg.

Valóság pedig, ami annak van beállítva a médián keresztül. Ekképp pedig simán lehet a fickó annyiból valóság, hogy tapasztalati magja valóságos, ezzel szemben álvalóságok vannak valóságként elhitetve a médián keresztül. Azon kiigazodni a mai való világban, hogy mi valós, és mi nem, nagyon nehéz. Vesd össze, pl., Jean Baudrillard tudományos munkásságát az iraki háborúval összefüggésben, amelyből egy apró szösszenet, halála emlékére itt olvasható.

A címben parafrazált Vito Corleone-i állítás tehát akár igaz is lehet, még akkor is, ha filmből tanultuk meg. Ennek finomított változatai is igazak lehetnek, így pl. amikor békeüzenetet visz, még nem biztos, hogy áruló, csak az alkalom, vagy egy alkalom azzá teszi.

Mi az, amit én biztos nem hinnék el? Olyat, például, hogy valaki csak úgy feltűnik az életemben, vagy már benne volt, ha benne volt, akkor hirtelen közelebb kerül. Érezheti per se úgy az egyén, hogy ő az, aki, közelebb akar kerülni, ekkor alapos önvizsgálatot célszerű tartani: miért akarom, mi alapján stb., pontosan felidézni azokat a motivációs momentumokat, amiktől azt hiszem, hogy én ezt akarom. Mindez pedig, ha segítségnyújtásba van csomagolva (és itt megint nem kizárható, hogy az eredeti cél valóban őszinte ösztönös volt), akkor pláne gyanúsnak kell lennie.

Folytatás: itt.

Ez meg a szoció blog, amit ajánlok mindenkinek, aki akarja tudni (tehát nem hárít), mi folyik a társadalomban: http://feryblog.feryservice.hu/