2013-05-23 10:09:40

E sorok írója szenvedélyes dohányos. Volt. Aztán jött a trafiktörvény, és úgy döntött, többet nem gyújt rá. Hogy miért? Nos, először is a trafiktörvény és az azt követően lebonyolított pályázat szinte teljes egészében fideszes politikusok, az ő rokonaik, barátaik, üzletfeleik és klienseik kezére adta a dohánykereskedelmet, egy utóbb elfogadott törvénnyel pedig még 10% árrést is garantált nekik. Az évi 500 milliárdos dohányáru-forgalom mellett pedig ez azt jelenti, hogy a dohányosok évi 50 milliárdot dugnak szinte kizárólag Fideszes zsebekbe. Hát fogok én „ezeknek” dohányozni?!

Van egy másik okom is, ez azonban némileg hosszabb kifejtést igényel. A helyzet ugyanis az, hogy szép lassan minden eddig dohányzó baloldali le fog szokni az amúgy is káros szenvedélyéről. Nem csak a fenti megfontolás alapján, hanem azért is, mert a trafik és a dohány mostantól visszavonhatatlanul összekapcsolódik a jobboldali rendszerrel. Dohány tehát nekünk nem jár, de nem is kell! Ahogyan a trafik a rendszer, úgy a leszokás a tiltakozás jelképévé válik, és nekünk tiltakoznunk kell, ameddig a rendszer nem változik. Idő kérdése csupán, hogy baloldaliak körében újra divatba jöjjön a Bach-korszakból ismert passzív rezisztencia.

Mit tehetnek ebben az esetben azok a jobboldali érzelmű nagykorú állampolgárok, akik eddig nem hódoltak ennek a káros szenvedélynek?

Ugyan mit tennének… hát rászoknak! Ha ugyanis az eddig nikotintól sárgálló ujjú baloldali elkötelezettségű réteg dacból leszokik, akkor kiesik egy csomó bevétel. Sőt, az is előfordulhat, hogy ezek az elvetemült bolsik bagótól függetlenül, úgy, ahogy van, bojkottálják a nemzeti dohányboltokat, nem vesznek itt se cigit, se fagyit, se szívkatétert, lépegető exkavátorról nem is beszélve. Akkor aztán hiába volt ez az egész trafikcucc, nem keresnek a haverok egy petákot se. Ennek a helyzetnek pedig nincs más megoldása, mint hogy a hithű jobboldaliak pótolják a baloldal ármánya miatt megcsappanó bevételeket. Ki kell tehát nevelni egy újbagós réteget az eleddig nem függő jobboldali táborból, amihez viszont nem elég megértetni velük, hogy a komenyisták aknamunkájának eredményeként zuhan a haverok profitja, alig folyik be pénz a pártkasszába, nem lesz miből kampányolni, veszélyben a szeretett vezér és vele együtt a haza ügye – hiszen a haza nem lehet ellenzékben, ugyebár. Dohányozni nem racionális alapon dohányzik az ember, ezért tehát valami hatásos átnevelő kampányra van szükség, ami összekapcsolja a fennen lobogó nemzeti érzelmeket a reklámpszichológia legújabb felismeréseire épülő módszerekkel. Új köntösben vissza kell hozni a rég betiltott dohányreklámokat, esetleg valami olyan szlogen köré építve a kampányt, mint hogy „Aki magyar, velünk szív!”. Nem mellesleg egy ilyen intenzív kampány szép bevételt hozna a reklámpiac jelentős részét uraló Simicska-birodalomnak is.

A dohányzásra rászokni egyébként nem csak a nemzet, a tradíciók, a párt és vezére iránti kötelessége minden jobboldalinak. Saját biztonságuk érdekében sem árt ezt megtenni, hiszen képzeljük el, amint a nemdohányzó jobboldali ül egy kerthelyiségben egy szép nyári napon, issza a kisfröccsöt vagy a hosszúlépést (magyar termelői bor és magyar szóda, csakis), de nincs a kezében/szájában cigaretta. Meglátja ezt két-három másik jobboldali érzelmű polgár, és már érik is a pofon: hé, ez nem cigizik! tuti egy eltévedt tiltakozó ballib, aki ebbe a polgári kiskocsmába pofátlankodott be, ahelyett, hogy inkább egy romkocsmában merengene a többi görbehátú bölcsésszel. Lássuk be, felettébb kellemetlen szituáció ez, jobb az ilyet elkerülni.

Az is motiváló tényező lehet ezen kívül, hogy így leverhetik az „elmútnyócévet”, vagy annak legalább egy részét a balosokon. A jobboldali dohányosok orvosi kezelésének költségeit a baloldali nemdohányzók befizetett adóforintjaiból fedezik majd TB alapon – fizessenek csak a liberálbolsevikok. Mert megérdemlik!

A későbbiekben aztán még bővülhetne is a nemzeti dohánykult-biznisz: trendivé lehetne tenni a pipázást. A hithű atyafiak a csináltatott műszálas bocskai mellé beszerezhetnének néhány szép fröccsöntött tajtékpipát is. Ha már egyszer Móricz Rokonokja vált mindennapi megélt valóságunkká, mért ne jeleníthetnénk meg a múltat külsőségekben is? A korrupció, a mutyi, az uram-bátyám viszony nem változott semmit az elmúlt száz évben, és ők erre valahol még büszkék is. Számukra ez a mentalitás jelenti a hagyománytiszteletet, a magyarságtudatot – emellé pedig mégiscsak jobban illik a meggyfa pipaszár, mint a füstszűrős cigaretta.

Ahogyan tehát az ellenzéki ellenállás jelképe a nemdohányzás lesz, úgy válik majd a nemzeti oldal szimbólumává a dohányzás. A dohányzáshoz való viszony eddig is élesen kettéosztotta az országot, ami általánosságban beleillett ugyan a Fidesz elképzeléseibe, de zavaró volt, hogy ez a határvonal kellemetlenül keresztbe metszette a Fidesz híveit és ellenfeleit elválasztó frontot. A két határvonal azonban a trafiktörvény örvendetes következményeként lassan egybe fog olvadni.

Ezek után pedig az is érthetővé válik, mi volt a szerző másik oka arra, hogy letegye a cigarettát.

Viszolyog attól, hogy fideszesnek nézzék.