2013-06-08 14:15:44

Egyre hangosabb az ellenzéki belháború

Kedvenc lapom, a Hírhatár-Online oldalán egy ma megjelent tudósítás teszi közkinccsé Vadai Ágnes nyílt levelét Bajnai Gordonhoz. A levél kemény hangszerelésű, számon kérő iromány, provokatív felhangoktól sem mentes.

A levelet az oldalon bárki elolvashatja, véleményt formálhat róla. Szerintem ebben az egészben nem annyira az üzenet tartalma az érdekes, mint inkább a jelenség.

A jelenség, hogy az ellenzéki összefogásban való érdekeltségüket naponta hangoztató pártok és szervezetek egyre sűrűbben, egyre kirívóbb hangnemben „szólnak be” egymásnak, persze, kifelé deklaráltan, a jobbítás, az ügyek előre vitelének szándékával.

Folyik egy – fogalmazzunk nyíltan – népszerűségi belháborúnak aposztrofálható folyamat; ennek pedig a motivációja nem más, mint minél kedvezőbb helyzetbe kerülni arra az időpontra, amikor tényleg leülnek egymással leosztani a szerepeket és főként a pozíciókat.

Mert lássuk be, ezen tényleg sok múlik. Sok múlik akkor is, ha sikerrel veszik a 2014-es választásokat, de sok múlik akkor is, ha csak tisztes vereség lesz a vége.

Itt választási helyekért, méghozzá biztos parlamenti mandátumot érő „listás” helyekért, adott esetben kormányzati szerepekért is megy a küzdelem. Érthető tehát a helyezkedés, szaknyelven szólva önmaguk minél előnyösebb pozicionálása.

Tisztában vannak azzal is, hogy a létszámában megfeleződő Országgyűlésben nem mindenkinek juthat az eddig megszokott hely, ami bizony megélhetést, magas jövedelmet és pótlékot, mentelmi jogot, miegymást jelent; nem mellékesen pedig az ország ügyeibe való beleszólás, a nyilvános és média-kísért politizálás további lehetőségét biztosítja.

Ezért egyre élesebbek, gyakoribbak az egymásnak való üzengetések, az ellenzéki pártok vezetőségeiből kikerülő nyilatkozatok a „nyilvánosságnak szánom, de ti is tanuljatok belőle” hatásával.

A vélt vagy valós népszerűség hetente-havonta mért adatainak birtokában és tudatában záporoznak egymás felé ezek az „üzik”, gyakran felülértékelve a mérések eredményeit.

„Ki a népszerűbb ma?” –lehetne a mottója ennek a most eszkalálódó, pozicionáló adok-kapoknak. Egyik héten Bajnait, a másikon Mesterházyt hozzák ki első helyen, mint az ellenzéki vezérszerepre legesélyesebbet.

A helyezések gyakran cserélődnek a szerint is, hogy milyen kritériumok szerint folynak a mérések. Ha párt-preferencia mentén, akkor nyílván az MSZP fog diktálni, ha személyi népszerűséget mérnek (ld. ki volna alkalmasabb miniszterelnöknek?), akkor az Együtt-2014 jelöltje ál jobban.

Helyezések és helyezkedések. Most ezek szabják a tempót és az irányt. Meg, úgy tűnik, a hangnemet és a hangerőt is.

- rigi -