2013-12-11 09:46:49

Tulajdonképpen bármi is lesz a választások kimenetele, sem a szocialisták, sem Bajnai nem panaszkodhatnak: ők lökték Gyurcsányt olyan útra, melyből ők nem profitálhatnak, viszont saját szempontjai szerint Gyurcsány csak nyerhet.

Elfelejtették ugyanis, hogy a szocialistákat mostanában többen utálják, mint Gyurcsányt, és ha valakiről kiderül, hogy nem a szövetségesük, akkor rengeteg embernek támadhat olyan ötlete, hogy akár rá és pártjára is szavazhat. Elég sok emberben keltettek viszolygást az elmúlt év eseményei, meglehetősen sokan vannak azok, akik képtelenek elfogadni azt a mindennek, csak demokratikusnak nem nevezhető agresszív nyomulást, mely újabban a szocialista pártvezetés sajátja, és ami oly kísértetiesen emlékeztet a politikai ellenfél stílusára.

A vége felé már oda jutottunk, hogy erőssé vált a gyanú: a szocialisták papírmaséból készült propaganda-harckocsijának botkormányát narancsszínű kesztyűk rángatják, az meg már sokkal korábban nyilvánvalóvá vált, hogy politikai mozgásuk egyértelműen Orbán érdekeit szolgálja.

Aki kicsit is ismeri a Fidesz által kialakított választási rendszert, az pontosan tudja, hogy Orbán monolit blokkjával szemben csak egy másik monolit blokk léphet fel a siker esélyével. Közös lista, közös miniszterelnök-jelölt, egy kézből irányított választási stratégia, egy választási stáb, - ez így együtt egy rendszerváltás lehetőségét, az egyre kevésbé lopakodó, egyre döngőbb léptű diktatúra leváltásának lehetőségét hordja magában. Éppen ezért volt Orbán miniszterelnöki kinevezésének első napjától kitűzött célja ellenfelei megosztása, a szövetségek csíráinak eltaposása, a vele szemben álló pártok egymás ellen fordítása, a demokratikus ellenzék káoszba kergetése.

Sikerrel járt, ehhez rettenetesen ért, és most bedobott apait-anyait, nem számított semmi.

Azt hiszem, hogy nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a helyzet ma ahhoz hasonló, mikor egy hadihajón nincs kapitány, a hajó tisztikarát megvette a konkurencia, és ők arra törekednek, hogy a hajó sikeresen nekimenjen egy szigetnek, mert abban reménykednek, hogy ott majd biztonságban lesznek - akkor meg minek harcolni.

Az nem igaz, hogy a siker receptjét csak Gyurcsány ismerte fel. Igaz, vagy háromszor okosabb, mint a többiek együtt, de a helyzet még egy kisfiú számára is nyilvánvaló, mint ahogy az is, hogy ha valaki folyamatosan és nyilvánvalóan ésszerűtlenül cselekszik, annak oka van.
Nekem az egyéni ambíció oknak kevésnek tűnik, hiszen itt ketten vetélkedtek a miniszterelnök-jelölti, semmit nem érő címért, de ez a vetélkedés is műbalhénak tűnik, hiszen a két jelölt mögött álló tábor mérete eleve eldönti a kérdést. Hogy Bajnainak esélye legyen, azt ő már régen elqrta, - nem kicsit, nagyon - mostanában meg eléggé irracionálisan viselkedik, mikor minden apropó nélkül meghirdeti, hogy ő lesz a miniszterelnök. Talán nem kellett volna önálló pártot alapítania, akkor maradt volna esélye, de neki szaporítania kellett a pártok számát, hadd nőjenek a sajátja helyett inkább Orbán esélyei.

De talán jobb is ez így, mert aki el tudja képzelni, hogy egy Juhász-kaliberű figurával, meg Orbán delegáltjaival a háta mögött lehet az én miniszterelnököm, az inkább ne legyen. Hogy menet közben azt érezte kényszerítően szükségesnek, hogy szembeforduljon Gyurcsánnyal, akinek gazdasági minisztere majd utódja is lett, az jellemgyengeségről tanúskodik, hogy klasszikust idézzek, az ilyen alak gyenge emberi minőség. A szocialista párt meg eljutott annak a folyamatnak a legmélyebb pontjára, mely akkor kezdődött, amikor Gyurcsányt a Puch által kézben tartott megyei elnökök ellehetetlenítették pártelnöki pozíciójában. 

Akkor két hét alatt nevetségessé tették a baloldal legpatinásabb, legütőképesebb pártját a nevezetes miniszterelnök-kereséssel, ma meg már a szánalmasság felé tart a párt, melynek húsz éven át választója voltam.  Máig nehezen emésztem, hogy Gyurcsány akkor nem harcolt tovább, habár az is igaz, hogy amit addig kapott az ellenféltől, az sok lehetett volna bárkinek, az meg, hogy a sajátjai fordultak vele szembe, az meg sokk lehetett. Mindenesetre, azóta ez a párt nem egy harcos baloldali párt, hanem egy teszetosza gittegylet, melyet a szél himbál a szögön, ahova valakik, valakinek a megbízásából felakasztották. Ezen az sem sokat változtat, hogy Szanyi időnként hőbörög egy sort Brüsszeli stalluma érdekében, és az sem, hogy van egy-két tisztességes szakpolitikus, meg néhány elkötelezett nagy öreg, akik viszont képtelenek ellensúlyt képezni Orbán szekértolóival szemben.

A párt tagsága elöregedett, kiábrándult a politikából, részben apátiába süllyedt, részben nem érti, mi is folyik körülötte, ez aztán nem használ az aktivitásnak sem.

Azt tudják, hogy ha le akarják győzni Viktort, akkor ahhoz összefogás kell, és ha vezetőik azt hiszik, hogy ehhez elég, ha a plakátjukon a szoci jelölteket az összefogás jelöltjeiként szerepeltetik – egyébként felettébb gusztustalanul lopva a tömegek jelszavát, amitől pártelnökük a színpadon lehidalt és igaz könnyeket ejtett – akkor tévednek. Sem a választó, sem a szocialista párt tagja nem hülye, noha a folyamatokat nem mindig látja át, nem mindig érti, de érezni érzi, hogy rossz irányba mennek a párt dolgai. A szocialisták mai vezetése abban reménykedik, hogy nem lesz alternatíva, rájuk kell majd szavazni mindenkinek, aki el akarja zavarni Orbánt. Ott tévednek, hogy a választó őket is el akarja zavarni, és aki boldogan – esetleg fogcsikorgatva – szavazott volna egy közös jelöltre, az akkor fog rájuk szavazni, majd ha piros hó esik és a nyári lúd a hóna alatt a tepsivel repül hozzánk.

Gyurcsány ellenfelei abban is tévednek, hogy a DK vezetője nehéz helyzetben van. Lehet, hogy volt néhány hónap, mikor aggodalmuknak volt némi alapja, de a mai helyzet már más.

A terv, mely szerint majd Bajnai elviszi Gyurcsány szavazói bázisát nem jött be. Ennek oka elsősorban az, hogy Gyurcsány – ellenfelei minden erőlködése dacára – hiteles politikus. Emellett tudja is, hogy mit akar, van jövőképe egy olyan országról, melyben a gyereked és az én gyerekem is jól tudja érezni magát, ahol a döntések demokratikusan születnek, melyben mindenki meg tud élni. Árad belőle az önbizalom, Bajnaiból meg a dögunalom, és a nép az érdekes embereket kedveli. Gyurcsány azt mondta, hogy tizedikéig kérjenek a pártok vezetői felhatalmazást vezető testületeiktől a tárgyalásokra – erre érdemben senki nem reagált, csak a vezetőséggel együtt öt tagot számláló PM hepciáskodott egy sort, meg a szocik mondták, hogy majd választások előtt pár nappal megegyeznek, mert akkor Gyurcsány kiszámíthatóbb lesz. 

Nagyon kell röhögni, mert aki él és mozog, mind Gyurcsányt szidja.

Megszólalt Botka, megszólalt Tóbiás – a kép olyan, mintha buli lenne egy karthauzi kolostorban.  Vicces népek ezek. Mi van akkor, ha az Ősgonosz és mindennek oka azt mondja, hogy tulajdonképpen ez is egy elképzelhető forgatókönyv, hiszen ezekkel a harmadosztályú politikusokkal csak a nyűgöt veszem a nyakamba? Hogy ezeknél én akkor is jobb politikus vagyok, ha kézenállva kell kifejteni a véleményem olyan politikai problémákról, melyekről ezek nem is tudnak?

Ha azt gondolja – joggal – hogy ezek a vesztes választás után mind-mind mennek a levesbe, legfeljebb a dekoratívabbja megy biodíszletnek Viktor mögé, a recept meg megy a következő szakácskönyvbe? Mi van, ha azt gondolja, hogy az idő neki dolgozik, hiszen amit Orbán csinál, az úgysem tartható fenn örökké, a következő ciklus pedig ahhoz éppen elég, hogy politikailag megerősödjék? Mi van, ha azt mondja, hogy négy év alatt megszervezek egy korszerű választási tömegpártot, melynek ez az összefogás jó csírája lett volna, de ezek nélkül a macskajancsik nélkül is megoldható a dolog, hiszen nem tehetséges politikusokról van szó, hanem álomvilágban élő amatőrökről? 

Azt mondják a megszólított pártok, hogy Gyurcsány ultimátumot adott, és vezetőik sértett pofákat vágnak.

Hát igen, van egy pont, amikor a döntéseket meg kell hozni. Ha eszük lenne, akkor tudnák, hogy más a politikai taktika akkor, ha egy pártszövetség tagjaként szeretne valaki választást nyerni, meg akkor is, ha valaki önállóan indul. Mert ha önállóan indul, akkor ne siránkozzanak, ha húszasával lépnek át a DK-ba kiábrándult szocialista párttagok, ha a DK - összehasonlítva pártjaikat - felmutatja, hogy mennyivel különb, mennyivel hitelesebb náluk, mennyivel korszerűbb, reálisabb és életszerűbb a programja, mint a „Csomagoljuk hungarocellbe Magyarországot” – és így tovább.

Gyurcsány és pártja egyedül ma még nem fog választást nyerni, de bent lesz a Parlamentben és el tudja majd mondani a véleményét a fennálló állapotokról, ha tetszik ellenfeleinek, ha nem. Mert az ehhez szükséges támogatást meg fogja kapni a néptől, nemutolsósorban lelkiismeretfurdalás okán. Gyurcsány útja hosszú menetelés lesz, de ez az ember kitartó és következetes.

Aki arra számít, hogy hamar kifullad, annak rosszabb a memóriája, mint ellenfeleinek lelkiismerete.

Érdekes lesz a soron következő három hónap…

:O)))