2014-02-17 20:32:09

Ha nem látjuk, talán el sem hisszük

Eldördültek hát azok a bizonyos, kampány-kezdetet jelző startpisztolyok. Eldördültek, írom itt fellengzősen, holott nem igen durrantak nagyot. Némi hasonlattal élve, ilyen kis durranásokkal a Szerengeti Nemzeti Parkban sem lehetne mozgásba hozni a még oly félős csordákat sem. Sőt! Gyanúm, hogy egy vasárnapi istentisztelet áhítatos csendjében véletlenül eleresztett szellentés is nagyobb zajt csapott volna.

Évértékelőnek álcázott, nagy ívű kampányindító beszédeknek szánt és a zászló-táborok által felajzva várt performanszoknak lehettünk szem –és fültanúi. Mindkét oldalon. Mármint a szónokok annak szánták őket. Kortes-beszédeknek, hadba hívó üzeneteknek, országszerte végighordott kardnak. Amire mozdul a támogatók serege, amikor holnaptól minden más lesz. Erő, pozitív kisugárzás, a költővel élve: lehelet bennszegik.

Mondom, ennek lettek volna szentelve és erre lett volna érkezése is a nagyérdeműnek. Nyílván az sem véletlen, hogy mai politikai közéletünk kétségkívül két legjobb szónoka (ezt mindkét félen, ha fogcsikorgatva is, de elismerik) vindikálta magának a kampány-nyitás dicsőségét és nem kis felelősségét.

Tehát, kampány-start. Ám a nagy sortüzek elmaradtak. Hogy ez most jó-e, vagy sem, azt mindenki maga döntse el.

Mindkét kampány-nyitó zárt és bérelt helyszínen, meghívott és szűrt közönség előtt, a médiumok élő közvetítésével (már ahol nem volt műszaki probléma) zajlott.

Az Összefogásként aposztrofált ellenzéki nagygyűlésen Gyurcsány hozta a kötelezőt. Jól hozta. Élénk, politikai önvallással, csipkelődő, helyenként maró gúnnyal spékelt humorral; Orbánnak mondom, de Attila is értsen belőle stílusban fűzte gondolatait, amire a közönsége jól rezonált. Ahogy ma mondjuk, „ott voltak” a mondatai. Gondolatvezetése folyamatos volt, egy percre sem esett ki sem szerepéből, sem mondanivalója ritmusából. Nem véletlen tehát, hogy az ATV egyik legnagyobb nézettségét generálta.

Az már egy másik kérdés, hogy miért éppen neki kellett a kampány-startot levezényelnie, amikor sokunk hite szerint ez a közös listavezető, miniszterelnök-jelölt Mesterházy feladata lett volna. Már-már félő, hogy szegény talán a brit VI. György király beszéd-fóbiájával küzd, és ez tartja vissza a nyilvános szerepléstől. (Vigaszt adhat viszont, hogy Mesterházy leánya is szépen cseperedik már.)

Persze, a fenti párhuzamnál maradva, Gyurcsány beszéd-terapeutának sem utolsó.

Orbán is hozta magát a Millenárison, efelől aligha lehetett kétsége bárkinek. Azonban évértékelő-kampánynyitója alulmaradt a versenyben, már ha ezt egyáltalán annak titulálhatjuk, vagy a teljesítmény mérhető.

Nyílván az elmúlt hét megerőltető távol-keleti programjai, a felkészülésre szánható idő rövidsége is okozhatta, hogy ezúttal elmaradt beszédéből a meglepetés. Visszafogottabb stílus, a szokásos sablonokkal (rezsicsökkentés, függetlenségi harc, keleti áramlat és dakota közmondások helyett más, nem kevésbé suta és értelmetlen hasonlatok), majd a mozduljunk, ha majd mozdulnunk kell ismert mozgósító végszava. De semmi több. Volt jobb.

A startpisztolyok elsültek, de a csendet nem voltak képesek felverni. A hétvége ellenére sem. A verseny még nem rajtolt el igazán. A célvonal pedig április 6.-ába vész.

Sok kör van még addig hátra.

- rigi -