2013-08-19 08:24:57

Kegyetlenül érzékeny pontján találhatta el a kormányzatot vasárnapi sajtótájékoztatóm, mert nem csak a Fidesz, de maga a Honvédelmi Minisztérium is szükségét látta haladéktalanul reagálni.

A mintegy tízperces tájékoztató során Szilvásy György és társai sorsán kívántam bemutatni, hová züllött három év alatt a magyar jogállam. Mindössze néhány egyszerű tényt soroltam föl:

1. 1. Az igazságszolgáltatás függetlenségének intézményes garanciái az alaptörvény hatálybalépésével, 2012. január 1-jén megszűntek.
2. 2. Polt Péter bebetonozásával az ügyészséget semmi nem akadályozza abban, hogy kizárólag a kormány akarata szerint emeljen vagy ejtsen vádat valaki ellen – tavaly óta pedig csak a kormányon múlik, talál-e hozzá olyan bírót is, aki hajlandó a hatalomnak tetsző ítéletet meghozni.
3. 3. A magyar bírói kar nagy többsége tisztességgel és gerincesen őrzi függetlenségét, de a hatalom előtt megnyílt a lehetőség, hogy a kevésbé szilárd jellemű bírákat büntetéssel fenyegetve vagy jutalommal kecsegtetve, ítélkezésüket a maga szája íze szerint befolyásolja.
4. 4. Számos példa van arra, hogyan jutalmaztak egyes bírákat azt követően, hogy a kormány elvárta ítéletet meghozták. Legyen elég az alkotmánybíróvá kinevezett Szívós Máriára, a Hunvald perben első fokon ítélkező két bíró táblabírói kinevezésére vagy a Jobbik nácinak minősítéséért büntetést kiszabó bíró kolozsvári konzuli megbízatására utalni.
5. 5. Szilvásy Györgyöt és két társát a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa kémkedésért első fokon börtönbüntetésre ítélte.
6. 6. A vádlottakat elvonták illetékes bíráik elől: a minden tekintetben a fővároshoz kötődő ügyet Debrecenbe helyezték.
7. 7. Az ítélkező tanács elnöke Nagy László hadbíró ezredes volt. Minthogy a pernek voltak tábornoki rendfokozatú vádlottjai, az ülnököknek tábornokoknak kellett lenniük.
8. 8. Az ülnökök aktív, tehát a kormánnyal függelmi viszonyban lévő tábornokok voltak: Böröndi Gábor honvéd- és Fekete Csaba rendőr dandártábornok.
9. 9. A per anyagát 2041-ig titkosították, abba még az országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának tagjai sem tekinthettek be, így senki nem tudhatja meg, szóltak-e és miféle bizonyítékok a vádlottak ellen.
10. 10. A titkosítás miatt az sem tudható, milyen arányban találta a tanács bűnösnek a vádlottakat. Az viszont nyilvánvaló, hogy marasztaló ítélet nem születhetett volna legalább az egyik ülnök egyetértése nélkül.
11. 11. Az ítélet megszületése után nem egészen másfél hónappal, augusztus 15-én az egyik ülnököt, Böröndi tábornokot a honvédelmi miniszter ünnepi parancsban dandárparancsnokból az egész magyar szárazföldi haderőnem főnökévé nevezte ki.
12. 12. Immár nem tényként, csak véleményként tettem hozzá, hogy nem lennék meglepve, ha a keddi ünnep a tábornok úrnak a vezérőrnagyi előléptetést is meghozná.

A tényeknek ebből a láncolatából adódó következtetést szándékosan nem mondtam ki, azt az újságírókra bíztam. A Fidesznek azonban, úgy tűnik komoly kihívást jelentett a kézenfekvő következtetés levonása, mert közleményük csak a frázis-bázisból kiollózott, jól ismert fordulatokat pufogtatja: „bukott baloldal”, „a maffiabaloldal központi figurája”, „fenyegeti az igazságszolgáltatást”. Elgondolkodtatónak nevezi továbbá, hogy a baloldal egy emberként áll ki Szilvásy mellett, és fölteszi a kérdést: „Vajon mit tudhat Szilvásy György, hogy ennyire fontos mindannyiuknak?”

Nos, az utóbbi kérdésre egyszerű a válasz: Szilvásy azt tudja, hogy milyen érzés ártatlanul, egy politikai bosszú okán konstruált koncepciós per áldozataként szembenézni a börtönbüntetés rémével. Ez az, amit a közlemény írói sohasem fognak megtudni: a jövőre hatalomra kerülő demokratikus erők ugyanis nem fognak Rákosi nyomdokaiba lépni, nem rendeznek majd koncepciós pereket, ezért a börtönbe kerülő fideszesek nem ártatlanul, hanem megérdemelten fogják elszenvedni büntetésüket.

Hogy miért fontos Szilvásy mindannyiunknak, és miért állunk ki mellette egy emberként, azt a kizárólag önérdek alapon, haszonelvűen gondolkodó Fidesz természetesen nem értheti. Ők nem állnának ki egy társuk mellett másért, ezért nem is tudnak másra gondolni, mint arra, hogy Szilvásy tud valami titkot, és mi attól félünk, hogy azt nyomás alatt kifecsegi. Nem olvasták, vagy ha olvasták, sem értik, miért ápolja az üldözött Csülök, Senki Alfonz és Tuskó Hopkins a dzsungelben a haldokló Levint: „Nagy szó az itt, kérem, ha valakire elmondják, hogy: Velünk volt... Benne van minden...”

A HM-nek viszont úgy látszik, nem okozott gondot az említett következtetés levonása, mert a tények fölsorakoztatására rendkívül idegesen reagáltak. Természetesen az ő közleményükből sem hiányoznak az olyan vagdalkozások, mint „hisztériakeltés”, „valótlanságok állítása”, „a független intézményekbe vetett bizalom tudatos rongálása”, emellett azonban igyekeznek – ha mégoly sután is – cáfolni a kézenfekvő látszatot, azt tudniillik, hogy Szilvásyékat Böröndi szavazatával ítélték el, és a magasabb beosztás e szavazat jutalma. Leszögezik először is, hogy a „dandártábornokot még 2010-ben… választották katonai ülnökké”, mintha bizony ettől kevésbé állna függelmi viszonyban a kormánnyal. Végső ellenérvként pedig kijelentik, hogy „a dandártábornoknak az Összhaderőnemi Parancsnokság szárazföldi haderőnem főnökévé való kinevezéséről 2013. márciusban született döntés, így legalábbis jósnak kellett volna ahhoz lenni, hogy ez az időben későbbi bírósági ítélet jutalma legyen".

Nos, ha már a Honvédelmi Minisztérium így nevén nevezi a gyereket, világosítsuk föl: nem, ehhez nem kellett volna jósnak lenni. Ha a tábornok csakugyan hajlott volna az efféle alkura, akkor bőven elég lett volna, ha valaki négyszemközt beszél vele: „Gabikám, úgy döntöttünk, augusztustól te leszel a szárazföldi erők parancsnoka. Persze, ez a döntés addig még visszavonható, de őszintén reméljük, nem fogsz rá okot adni…Érted, ugye?!”

A sajtótájékoztatót egyébként a következő szavakkal fejeztem be: „Máté evangéliuma 27. részének 3. és 4. verse így szól: „Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért”. Máté apostol szerint tehát Júdás, amikor szembesült árulása következményével, megbánta bűnét. Csak remélni tudom, hogy a magyar jogállamot eláruló bírák egyszer még fölemelkednek Júdás erkölcsi színvonalára, és megbánják bűnüket.”

Ilyen reményeim a jogállamot tudatosan leromboló Fideszt illetően nincsenek.