2013-06-05 18:55:36

Hát, ezt is megértük. A Fidesz utcát akar ugyan elnevezni Tormay Cécile-ről, de már cikinek érzi.

Az utcaneveket persze meg kell változtatni. No, nem csak azért, hogy az utcanévtábla-készítők ne maradjanak kenyér nélkül, bár őszintén szólva nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a Simicska-villa kertjének végében, egy sufniban utcanévtáblák készítésére alkalmas műhelyt rendeztek be. Mindenekelőtt azonban azért, mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik, az ideológia frontján dúló harc egyetlen percre sem szünetelhet, különösen most, amikor sikert sikerre halmozunk, az arcvonalat lerövidítettük és rugalmasan elszakadtunk az ellenségtől. Rég nincs már a fővárosban Lenin, Kun Béla meg Vörös Hadsereg nevű utca, és alkottunk törvényt arról is, hogy az országban másutt se lehessen. Sikerült azt is elérni, hogy aki a XIX. század egyik legnagyobb gondolkodójáról, Marxról elnevezett utcában akar lakni, annak Londonba, Párizsba vagy Berlinbe kelljen költöznie – ezekben a bolsevik fészkekben van, nálunk már rég nincs.

Ma azonban már nem a létezett szocializmus, a kommunisták a fő ideológiai ellenfél, sőt, Pozsgayról és Szűrösről előbb-utóbb mi magunk fogunk utcát elnevezni. Ma nem az a rossz utcanév, ami a Kádár-rendszer iránti nosztalgiát erősíti, hanem, ami utunkban áll a Horthy-rendszer iránti nosztalgia erősítésében. Ezért kellett eltűnnie a Köztársaság térnek csakúgy, mint az antifasiszta koalícióhoz köthető elnevezéseknek (Roosevelt tér, Moszkva tér), és ezért kellett az Akadémia állásfoglalása ahhoz, hogy a Szabadság tér és a József Attila utca megtarthassa nevét.

Az ideológiai hadjáratnak azonban az is része, hogy kiről nevezünk el utcát. Múlt héten érkezett híre, hogy a Fővárosi Közgyűlés a II. kerületi önkormányzat kezdeményezésére egy korábban névtelen közterületet Horthy kedvenc írójáról, a véresszájú antiszemita uszító Tormay Cécile-ről nevezett el. Kis lépés egy polgármesternek, nagy lépés az országnak…vissza a Horthy-korszakba. Eleddig ugyanis a főváros valamiért tartózkodott attól, hogy cégéres fasisztákról, antiszemitákról közterületet nevezzen el – ennek, úgy látszik, most jött el az ideje. Meg kellett nyugtatni a Jobbik felé kacsintgató fideszeseket, és a Fideszhez átpártolni készülő a Jobbik-szavazókat, hogy a zsidóheccelő „Adj gázt!” rendezvény betiltása és a Zsidó Világkongresszus budapesti ülése nem jelent gyökeres fordulatot a Fidesz politikájában, Orbán továbbra sem enged itt zsidó vircsaftot. Nehezen érthető persze, hogy a látens homofób Fidesz és a nyíltan homofób Jobbik miért pont egy leszbikus írónőben találta meg a közös igazodási pontot, mikor annyi heteroszexuális antiszemita közül választhattak volna, de ez legyen az ő gondjuk.

Másnap reggel viszont a II. kerületi önkormányzat sajtófőnöke az eseményről hírt adott médiumokat levélben tájékoztatta arról, hogy a névadás nem a II. kerület, hanem a főváros kezdeményezésére történt, a II. kerület képviselőtestülete Tarlós István főpolgármester megkeresésére tárgyalta és járult hozzá, hogy a kerületben utca viselje Tormay Cécile nevét, erre hivatkozva pedig helyreigazítást kért. Ebben az ügyben nem az volt az igazán érdekes, hogy ez így történt, hanem, hogy a II. kerületi polgármester fontosnak tartotta ezt tudatni, ennek alapján pedig helyreigazítást kérni, nehogy már „rászáradjon” az ötlet.

Ám az igazi meglepetés csak másnap következett. Tarlós István főpolgármester közleményben tudatta, hogy a Fővárosi Közgyűlést a kérdés újratárgyalására, és ellentétes határozat meghozatalára kérte. Nem vitatta tehát, hogy az eljárást a főváros nevében ő kezdeményezte, de bejelentette, hogy szeretné visszavonatni. Van ugyan véleménye, de nem ért egyet vele.

Ez pedig, akárhogy is vesszük, jó hír. Láng Zsolt II. kerületi polgármester is, Tarlós István főpolgármester is szeretne Tormay Cécile utcát, de egyikük sem szeretné, hogy köze legyen hozzá. Igen, az a Tarlós István se, aki a választási kampányban egy alkalommal „Szebb jövőt!” felkiáltással köszöntötte egy gyűlés résztvevőit és aki később Dörner György kezére játszotta az Új Színházat. Vagyis mindketten fontosnak tartják az újabb gesztust a szélsőjobbnak, de szégyellik. Nyilván azért, mert úgy érzik: a nagy többség ezt rosszallaná.

Talán még sincs veszve minden.