2013-05-23 09:03:40

Mostanra mintha megtört volna valami a magyar társadalomban. Az elmúlt forró tél után mára elernyedtek, elfáradtak a tiltakozások. Nem hallatják hangjukat a tüntetésekben, példamutató demonstrációkban, összefogásban élen járó diákok, nincs igazi átfogó megmozdulás a trafikmutyi károsultjainak körében, nem vonulnak tízezrek Budapest utcáin a munkanélküliségi rekord ellen tiltakozva.

Miért fáradtak el az emberek? Miért nem mutatjuk meg újra és újra, hogy mennyi csalódott ember él országszerte a rezsim teremtette fullasztó légkörben? Igazán aktuális lenne pedig, hogy utcára vonuljanak a rendszer áldozatai, hiszen ha mindazt az aljasságot lenyeljük, amit a kormányzat mára az ország lakosságának nagy része ellen elkövetett, akkor nem csak a jogainkról mondunk le, de a jövőnkről is, és végképp kiírhatjuk Magyarország (a boldogult Magyar Köztársaság) határátkelőhelyeire, hogy „az utolsó oltsa el a villanyt!”.

Valóban hagyni akarjuk, hogy a Fidesz (vagy új nevén talán OSZ: Oligarchák Szövetsége) 2014-ben bebetonozza magát a saját maga számára emelt trónusba, és lerombolja azt a keveset is, ami ebben az országban még jó és működik?  Miért nem emeljük fel a szavunkat? Miért nem születik már meg az együttműködés nem csupán az ellenzéki pártok között, hanem a civil lakosság körében is? Miért nem vesszük észre, hogy korra, nemre és lassan politikai hovatartozásra való tekintet nélkül a mellettünk élő is ugyanazt akarja, mint mi: kormányváltást, amely legalább lehetőségét megadja annak, hogy tisztességes és emberhez méltó életet éljünk?

Ha a Fidesz marad kormányon, akkor, folytatva azt a folyamatot, ami 2010-ben elkezdődött, és aminek köszönhetően hazánk szétzilálódott, helyrehozhatatlan károkat fog okozni. Ki az, aki nem látja világosan már az eddigiekből is, hogy semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy vagyonukat gyarapíthassák, hogy saját képükre formálhassák a lakosságot, hogy aki nem válik igazhívő Fideszessé, azt végképp eltöröljék, vagy száműzzék az országból? A trafikmutyi mintájára bármilyen vállalkozást a saját kezükbe vehetnek majd, amiről úgy látják, hogy pénzt lehet belőle csiholni. Nem fogják kímélni a kis- és középvállalkozásokat; ha megszimatolják, hogy jól jövedelmez, már holnap törvényt hoznak, hogy a virágárusítás, a használtruha-kereskedés, vagy a szikvízkészítés állami monopólium, megkapják majd koncesszióba a haverok és a strómanok, akik pedig évtizedek óta ezzel foglalkoztak, ebből éltek, mehetnek stadiont építeni közmunkában.

Szabadon folytathatják majd az oktatásügy reformnak csúfolt szétverését is. Az általános- és középiskolában megkezdődhet a pártszellemben való nevelés, hit- és erkölcstan órákon képezik majd a gyerekeket arra, hogyan legyenek engedelmes állampolgárok, hogy amikor felnőnek, eszükbe se jusson kiállni a saját érdekeikért, hiszen az állam mindig jobban fogja tudni, hogy mi a jó és kívánatos számukra. Nem lesz szükség önállóan gondolkodó és cselekvő öntudatos állampolgárokra. Ebben a szellemben alakítják majd át a közismereti tárgyak rendszerét is, hiszen elég, ha a gyerek matematikából a négy alapműveletet ismeri, ennyivel pont be tudja majd osztani az álláskeresési járadékot és a közmunkabért, akik pedig a tehetősebb rétegbe tartoznak, azok amúgy sem fognak azzal a problémával találkozni, hogy számolni kellene a pénzüket. Elegendő lesz majd a hatalom által igaz magyar írónak minősített alkotók műveit ismerni, hiszen nem kell annak a gyereknek tudnia, hogyan szólal fel önmagáért és társaiért az az ember, aki szembe mer szegülni a hatalommal. Főtantárgy a testnevelés lesz, hiszen a fizikai erőnlét lesz a legfontosabb, fel kell készíteni a gyerekeket arra a jövőre, amelyben a szellemi munkát a Párt közvetlen holdudvarába tartozók végzik, a többiek jövendőbeli foglalkozását pedig majd eldönti egy arra alkalmas bizottság. Felsőoktatásra nem lesz szükség, a kiváltságosoknak alanyi jogon jár majd az egyetemi oktatás, a többieknek pedig felesleges ilyesmivel terhelni a fejét.

Nem csupán az iskolákban fogják megszabni a nevelés menetét, bekúsznak a lakásokba és a hálószobákba is, átveszik az uralmat a polgárok magánszférájában, törvényekkel szabhatják meg, hogy ki, mikor és kivel kössön házasságot, ami nélkül nem élhet együtt férfi és nő, hiszen a hagyományos élettársi kapcsolat maga a liberális ármány, az egyneműek élettársi közösségéről már nem is beszélve. Megszabják majd, hogy hány gyermeket vállaljunk, és hogyan neveljük fel őket.

Ha a Fidesz hatalmon marad, elbúcsúzhatunk Európától is, és lemondhatunk arról, hogy valaha is egyenrangú partnerként fogadjanak el bennünket bármely nemzetközi szervezetben. Az európai államok érthetően nem akarnak egy diktatúrát látni maguk között, a Fidesz pedig nem fog engedni a saját céljaiból. Egyébként is, minek nekünk Európa, megleszünk mi a nyugattól elzárva a Kárpát-medencében, elábrándozunk szépen félázsiai múltunkon, és ha megtetszik nekünk, hát követjük Ady felszólítását, felkerekedünk, és visszamegyünk Ázsiába…

Akit nem vonz ez a sötét utópia, amelynek megvalósulása a dolgok jelen állása szerint nem is olyan lehetetlen, az nem hagyja, hogy kifulladjon az ellenállás és a tiltakozás. Ha a mindennapi életünket, a magánbeszélgetéseinket amúgy is átszövi a politika, ha minden utcasarkon a kormányzat aljassága a téma, akkor tenni is kell, nem csupán beszélni róla. Meg kell ragadni minden alkalmat, hogy megmutassuk az aktuális hatalomnak: sokan vagyunk, és elegünk volt, nem félünk tőlük, és nem fogadjuk el azt az irányt, ami felé terelnek bennünket. Meg kell szervezni egy olyan méretű, mindent és mindenkit összefogó demonstrációhullámot, ami nyilvános főpróbája lehet egy a választások éjszakájára időzített premiernek. Ahhoz azonban, hogy ez a premier ne bukjon meg, hogy olyan helyre húzzuk az x-et a szavazólapon, amivel megdöntjük az önkényt, országszerte össze kell fognunk, és félre kell tennünk minden egyéb érzelmet.

Egy jövőnk van, ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk. 

Nagypál Anikó