2013-09-30 08:44:11

Miközben az Orbán seggébe beleájultak ugrálva tapsolnak, miközben a szélsőjobb a turullal a fellegekben szárnyalva sohasemvolt és soha meg nem valósuló Magyarországról álmodik, miközben a magukat demokratáknak tartók egymást gyilkolják meg sem szerzett pozíciók elosztása közben, addig az ország szinte észrevétlenül egy tüchtig kis koncentrációs tábor lett.

Nem a zsidók, nem a cigányok, mégcsak nem is a magyarok, részére, mert ebben az országban jelenleg nem emberek csoportjait helyezik el koncentráltan – erre majd később kell sort keríteni – nálunk ma kétfajta koncentráció folyik, a szemünk láttára és mégis észrevétlenül, szinte visszhangtalanul: a hatalom és a tőke koncentrációja. Ki van ez találva rendesen, hiszen az egyik nincs a másik nélkül, a tőke és a hatalom párban járnak, kéz a kézben, egymást segítve és támogatva.

Te meg cseléd leszel a saját vackodon, egy senki, egy behelyettesíthető, eldobható niemand.

Ha valaki azt merte volna jósolni valaha is, hogy ez lesz a rendszerváltásból, hát mindenki harsány röhögésbe kezdett volna, hiszen az elképzelések gyönyörűsége lenyűgöző volt: itt egy nyugati típusú polgári demokrácia jön majd létre. Ebben minden magyar állampolgár minimálisan is a Német Szövetségi Köztársaságban a felső-középosztályban megszokott életszínvonalon fog élni, a hétköznapokban csirke, vasárnaponként libamell lesz a menü, munka után sör, meg haverok, buli, fanta, - az ország dolgaiba meg nem csak az a nyolcszázezer komcsi szólhat majd bele, hanem mindenkinek a véleménye számít, még azoké is, akiknek nincs is véleményük.

Eltelt húsz év, az ország vagyonát szétcincáltuk, széttéptük és széthordtuk, mint foxi a lábtörlőt, a traktorokat kerekenként, a gyárakat villáskulcsonként, a földeket gatyamadzag-parcellánként, elképesztően felelőtlenül és ostobán. De ez nem volt elég, a nyakunkba ültettünk egy új uralkodó osztályt, mely még csak nem is a szocializmus kulturáltabb rétegeiből került ki, hanem a gátlástalan ügyeskedőkből, a pofátlan bűnözők közül, ahogy ez már a nagy társadalmi változások esetén lenni szokott.

Minden településen a helyi kiskirályok osztogatták a közpénzeket, a stallumokat, húsz éven keresztül olyan volt az ország, mint Csák Máté földje, de Csák Máté nélkül, - a vad, úri tatárok saját rezsire fosztogattak. A vagyon is szanaszéjjel forgácsolódott, mint a szegény embernél, aki hat lányt csinált nagy kilátástalanságában, és mire mindegyiket kiházasította, egyszem fiának nem maradt semmi.
A nép ügyeskedett, próbált megélni, de a folyamatot, melynek elszenvedője, mind a mai napig nem ismerte fel. A folyamat pedig arról szól, melyről – ha máshol nem is – a Marxista- Leninista Esti Egyetemen hallania kellett volna, ha odafigyel, de úgy látszik, hogy nem tartotta érdemesnek a tanulást, pedig igen ráfért volna.

A kapitalista társadalomban a közismert mondás szerint a nagy hal megeszi a kishalat, ami a nagy hal számára jó hír, míg a kishalak számára eléggé elszomorító, hiszen névváltozással is jár: míg ezidáig mondjuk keszegnek hívták, mostantól eledel lesz a neve – jobb esetben, mert az is lehet, hogy az új neve hulladék lesz. Éppen ez folyik most, - most jelölik ki új uraitokat, a nagybirtokosokat, bankárokat, nagyvállalkozókat, azt a párszáz embert, akinek a szava számít majd ebben az országban. Akiknek szeme rebbenésére ugrik majd a képviselő, mert ha nem, akkor a jövő ciklusban már nem is képviselő, hanem – ahogy Gyurcsány jövendölte – autófényező…

A hatalom is koncentrálódik, a független kiskirályok helyett a vazallusok ideje jött el, a vazallusi lánc pedig hosszú, hiszen minden vazallus maga is számos vazallus ura és parancsolója, és az ő vazallusai is rendelkeznek vazallusokkal. Aki pedig nem rendelkezik hűbérúrral, az egy senki, egy megvetett ronin, mindenki lába kapcája.

Azt gondolná az ember, hogy ez nem nagyon tetszik az embereknek, de persze téved, hiszen az emberek rohannak egy fületlen gombért eladni magukat, miközben a büszkeségükről és a szabadság iránti elkötelezettségükről szónokolnak, a hősi múltat emlegetve.

Kertész Ákos kimondta az igazságot, nem is bocsátották meg neki…

Gyurcsány ellen sem azért megy a hajtóvadászat, mert csúnyán beszélt, hanem azért, mert veszélyezteti az új rend felépítését, mert ez az őrült komolyan veszi a demokráciát. Hiba, - a demokrácia akkor működik jól, ha elfedi az egyenlőtlenségeket, nem pedig akkor, ha csökkenteni szeretné. Frei Tamás műsora Argentínáról és annak folytatása remekül megmagyarázza, hogy miért és hogyan tesznek koldussá egy országot mielőtt kifosztanák és újraosztanák saját tőkései, mindenkinek ismerni kellene, hogy legalább tudja, miért fog nyomorogni, ha ma még talán vígan él is.

Nem sok ok van az optimizmusra, amikor anno Demján a gazdasági problémák megoldásáról beszélt és a kínai béreket emlegette, nem tréfált. Mi meg mégis nevetgéltünk.

Kár volt…

:O)))