Magyarember 2015-07-15 11:29:29
Magyarembernek elvárásai vannak az élettel szemben, ezek közül az első, hogy neki mindig és minden élethelyzetben jól kell járnia.
Olyan élethelyzet nemlétezik, melyben belátná, hogy adott esetben éppen vesztese kell, hogy legyen a körülményeknek.
Neki minden jár, míg a többiknek csak a szája.
Ő az a feltaláló, akinek azt a tortát köszönhetjük, melyből szeletei számától és vastagságától függetlenül az ő szelete a legnagyobb, dupla tejszínhabbal.
Ezzel együtt hirdeti az egyenlőséget és a szolidaritás szükségességét, de a magáéból adni nemigen szeret.
Viszont szerezni imád, a TSZ--ből is boldogan vitte haza a traktorból rá jutó egy kereket, meg az adagolót...
Magyarember nem érti a körülötte történő dolgokat, de ez nem zavarja abban, hogy bátran állást foglaljon a világ dolgaiban.
Egy csekket feladni nehezére esik, de a gangon a szomszédasszonnyal bátran állást foglal az egy főre jutó GDP -vel kapcsolatban, elvitatkozgat Paksról, mint ahogy elvitatkozgatott Bős-Nagymarosról is, aztán leül Mohácsnál, hogy le ne maradjon a halászléről, mikor majd Paks II. miatt felforr a Duna.
Magyarember ágál az épülő stadionok ellen, de támogatja egy olimpia megrendezését, miközben az orra előtt éppen azt a Görögországot verik laposra lakóival együtt, mely gazdassági erejét hibásan felmérve olimpiát rendezett.
Magyarember nem túl következetes.
Magyarember nemigen ismeri fel saját érdekeit, leginkább olyan, mint a liba, amelyik alváshoz pehelypaplant követel.
Viszont önmagával szemben elnéző, a saját lopását szerzésnek nevezi, piszkos csalásait furfangnak, ostoba okoskodásait csavaros észjárásnak, miközben mutatóujjával ütögeti a kobakját: van itt tüdő...
Magyarember szabadságszerető, ezen legfőképpen azt érti, hogy neki legyen mindent szabad, a többieknek meg kuss.
A demokráciát is szereti, melynek fő ismérve szerinte az, hogy az akkor áll fenn, ha személyesen ő mondja meg a tutifrankót
A szabadságát különféle diktatúrák keretei között szereti gyakorolni.
Ezek között is azt szereti legjobban, melyben a seggét rugdalják, azt pedig, amelyikben kinyalták ugyanezt a testrészét, utálja.
Magyarember búsulni szeret, esetleg sírva vigadni, melynek láttán Európa csak a fejét csóválja, vagy röhög.
Magyarembernek Mohács kell, mert akkor tudja csak sajnálni magát, márpedig erre szüksége van, mint erkölcsrendészetnek a rosszlányokra.
Magyarember tisztában van saját hibáival, szeretne is javítani a helyzeten, de aztán öt perc alatt összeveszik azokkal, akik szintén javítani szeretnének rajta, de nem az ő egyedül üdvözítő módszere szerint.
Azokkal meg, akik szerint minden így jó, ahogy van - szóba se áll.
Viszont mindenkit ellát címkékkel, és legritkábban hisz a szemének.
Én is magyarember vagyok - most őszintén, szerencsésnek kellene tartanom magam?
De hát ez a karmánk - játsszunk együtt túlélésre!
:O))) 
|
