2013-09-12 09:49:38

A sok mellébeszélés között Mesterházy Attila csak kibökte végül, hogy a Demokratikus Koalícióval való összefogás azért hiúsult meg, mert Gyurcsány fel akart kerülni a közös listára, melyet Mesterházy következetesen a szocialisták listájának nevezett.

És ezt nem engedhették meg a szocialista politikusok, merthogy Gyurcsány Ferenc megosztó politikus, és a szocialista aktivisták nem dolgoznának neki, vagy valaki hasonlóképpen megosztó személyiségnek a kampányban, ami – szerinte – érthető is. Szerintem is érthető, mert rövid az idő, és ezalatt talán nem lehet a szocialista aktivisták fejébe beleverni azt, hogy nem Gyurcsányra szavazunk, hanem Orbán eltávolítására, ezért hát, ha a körzetben éppen Gyurcsány a közös jelölt, akkor rá kell szavazni, érte kell dolgozni, mert ez viszi előre a közös és mindenek felett álló ügyet, Orbán eltávolítását.

Persze lehet, ezt az elvet maga Mesterházy se nagyon érti, mert a nyár elment nyaralgatással, pávatánccal meg alkudozással a nagy közvéleménykutatási sikereket magáénak tudható Bajnai - csapattal, nagy kár, hogy május elsején Bajnai tribünje előtt - kis túlzással - csak a sofőrje tapsolt, de ha felmászik mellé Juhász, talán még ő sem…

Juhász persze nem megosztó politikus, nem is fogják támadni, mint Bajnait, akit ma már szintúgy nem támadnak, a libák is elfeledték a rajtuk esett méltánytalanságot, de hát miért is támadnák, mikor már nem ő a miniszterelnöki tisztség aspiránsa, ugye?

Mesterházy meg eleve nem megosztó, pártbéli főnöke meg végképp nem megosztó, ő inkább elosztó, mint erről hajdan Dávid Ibolya is kifejtette a maga jól megalapozott álláspontját.

Így aztán egyetlen megosztó maradt, ő a fékje, gátja, akadálya a nemzet egyesítésének, mert  ő az, aki megosztja a nemzetet.

Hát igen, ő az, aki a maga izgága módján szétveri az alattvalók szeretetben fogant egységét, és nem átall holmi demokratikus államrendről papolni, meg szünet nélkül tiltakozni az antidemokratikus, szegényellenes, velejéig korrupt autokrata rendszer ellen, megbontva a nép örök időktől való bamba egységét!

Képes az országot polgárokra és alattvalókra osztani, mi több, ezt olyan ravaszul teszi, hogy az önkényuralom ellen egységes fellépést sürgetve oszt meg, frászt hozva ezzel szeretett Vezérünkre. Aki jól tudja, ez az egyetlen dolog veszélyes rá, mert ha valami csoda folytán egybe lehetne terelni a legutóbbi kormányváltás után szétszaladt ménest - hogy hadd legyek már kicsit kíméletes a baloldali táborhoz – akkor ő és puccsista társai a börtönben köthetnének ki, a Felcsút meg visszaesne a megye III. – ba, világ csúfjára.

A megosztó politikus egyébként csak azt teszi, ami a dolga - a politikában képviselt elvei mellé szeretné állítani a szavazópolgárt.

Merthogy ki a fene látott már olyan politikai tevékenységet, melynek során minden politikus ugyanazt fújja? Márpedig az eltérő nézetek egyúttal megosztó nézetek is, amit csak a nagyonhülye emberek nem tartanak természetesnek, de azok a libacombot is a csonttal előre dugják a szájukba. A pártok éppenhogy az eltérő nézetekből élnek, mindegyik a saját portékáját kínálgatja a választóknak, aki aztán majd a fülke magányában véleményt nyilvánít. A modern demokrácia éppen ezen alapul: politikai választékot kínál, ígéreteket árul, - kivétel talán a jelenleg regnáló kormánypárt, mert az éppen most hazát, ugye…

Persze vannak emberek, akik az ideológiai képzésüket a konyhában a sparhelt fölött, a falon lógó, hímzett filozófiai lexikonból kapták (Az én uram olyan ember, ha megcsalom mingyár megver, nem is vágyom a lányságom vissza…- vagy hogy is…), akik azt képzelik, hogy ez az ország a parttalan szeretet hona lesz valaha is, de őket azért már többnyire kezelik. Hát ilyen ország nem lesz, sem ez, sem bármelyik másik, ellenben az ellentétek állandóak maradnak, ami nem is baj. Hiszen annyi féle érdeket kell összeegyeztetni egy államnak, annyiféle elképzelés lehet tengernyi bajunk megoldására, mint a bajok ezerszerese, ez a természetes állapot.

Egyet nem szabad – megakadályozni a választót abban, hogy választhasson, értve ezen minden formális vagy informális akadályt, megfélemlítést, kényszert, legyen az fizikai vagy anyagi – mindegy. És most éppen erre irányuló kísérletek folynak, a megosztó politikus pedig a veszélyt annyira nagynak érzékeli, hogy összefogást sürget ellene, és nem játszik árukapcsolásra, nem kínálgatja a saját portékáját – azt majd kínálja, ha elmúlt a veszély.

Na, mindegy.

Ez a dolog – mármint amit ők Gyurcsány alázásának gondolnak – nem hirtelen ötlet volt, nem a tárgyalásokon találták ki, ez megtervezett, tornacipőszagú bunkóság volt, tahóság a tahó érdekében. Márpedig nekem mindig gyanús, aki az ellenfél – de ez esetben az ellenség, a demokrácia ellensége kifejezés sem túlzás – számára kedvező dolgokat valósít meg, támogat, segít. Olyankor mindig elkezdem keresgélni a háttérben a pénzt, a mutyit.

Remélem, eljön az az idő, mikor majd napjaink érdekes eseményei mögött is elkezdik az arra illetékesek keresgélni a motivációt, talán egyszer meg is lelik…