2014-03-17 08:22:33

Vasárnap az MTI (lassan MTE – Minden Tutira Ellenőrzött) híreket böngészve megint sikerült lefejelnem az asztalt.

Zászlófelvonás és díszőrség lesz minden nap vasárnaptól a Parlament előtt, a feladatot a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegysége látja el – jelezte a Honvédelmi Minisztérium közleményben vasárnap. 

Tényleg nem tudtam mi hiányzik az életünkből, de ha leültettek volna egy üres A4-es papír elé, hogy gondolkozzam a problémán, ez biztos nem szerepelt volna az első 1000-ben, ami eszembe jut, hogy „húdehiányzikebbőlazországból”. Jó, felfoghatnánk úgy is, mint mondjuk egy szülinapi ajándékot. Vannak ugye olyanok, akik mindig hasznos ajándékot szeretnének születésnapjukra – vagy akár karácsonyra, mindegy. Sokan vannak azonban – én is – akik inkább meglepetést szeretnének, olyat, ami nem fontos, nem hasznos, nem feltétlenül kell, de mégis ajándék és kedves dolog. Például semmi esetre sem turmixgép. És ez nem azt jelenti, hogy bólogató kutyára vágyom…

Na, szóval oda akarok kilyukadni, hogy azt még fel tudnám dolgozni (nyilván sokakkal együtt), hogy nem mondjuk x kilométernyi autópályát kapunk. De ez a giccsparádé katonásdi, na, ez felér egy bólogató kutyával…

Tetszik érteni, ugye?

Miután felemeltem a fejem az asztalról, próbáltam értelmet találni a dologban, esküszöm. Mert néha már nekem is unalmas, hogy mindenre húzom a számat, de mit ad Isten, valahogy mindig kiderül, hogy a szar az szar, akárhogy is próbálok mentséget találni….

Mondom biztos volt ennek a dolognak valami hagyománya – mármint ennek a díszőrséges cuccnak. Végül is az Egyesült Királyságban már csak eléggé demokrácia van, mégis ott vannak azok a helyes katonák, és azokkal meg mindenki előszeretettel fényképezkedik, meg szórakoztatja őket, hátha reagálnak valamit. Ja, csak ők ott állnak úgy uszkve háromszáz éve (értelemszerűen nem ugyanazok a katonák, némi fluktuáció azért van). Így utána kérdeztem nálam tanultabb embereknél ennek a dolognak, mármint, hogy milyen hagyománya van a díszőrségnek és parádénak kis hazánkban. Mert sose lehet tudni. Azt mondták, hogyne, volt hagyománya. Már kezdtem volna megkönnyebbülni, mikor a nálam tanultabb egyén hozzátette: a Budai Várban, Horthy alatt tényleg ott parádéztak katonáék.

Aha.

Már megint Horthy. Kösz.

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem tele van a hócipőm Horthyval és a korszakával is.

Leszögezem: attól is áll a szőr a hátamon, amikor Horthy véresszájú emberevő szadista állatként szerepel. De ettől a hiperkultusztól is kavarog a gyomrom rendesen. Nem lehetne a helyén kezelni és a nevén nevezni a dolgokat? Sokkal egyszerűbb lenne.

Szóval a Nemzet Félkész Főterére, amit olyanra formáltak vissza, amilyen anno, a fent említett kormányzó alatt volt, most odabiggyesztenek még valamit, amivel meg lehet idézni Horthy szellemét. Basszus, addig fogják idézgetni, míg tényleg megjelenik valamelyikük ágyánál, hogy éjszakákon keresztül suttogjon a fülébe, könyörögve: hagyják már kicsit békén, ő marha jól elvan odaát. Lenne majré, bár most hogy kezdjük keblünkre ölelni az oroszokat, lehet, hogy jól jön még egy Nemzeti Raszputyin is Putyin mellé, és akkor már végképp semmi nem fog hiányozni a boldogságunkhoz.

De vissza a témához.

Ott tartottam, hogy jön a puccparádé a Kossuth térre, kisdobossal, zászlóval, mifenével. Kedves kollégám, Pupu, aki nálam szintén sokkal tanultabb, ráadásul tapasztaltabb, és férfiként jártasabb is az ilyen military dolgokban, mint én, felhívta arra az apróságra is a figyelmem, hogy „a feladatot a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegysége látja el” mondattal van egy aprócska probléma. Konkrétan, hogy  a különféle címeket és cafrangokat - inclusive a vitézi címet - 1947-ben eltörölték, a vitézi cím használatát pedig az 1947 évi IV. törvény kifejezetten tiltja. Jó, legugliztam ezt a mi Szurmaynkat, azt írják 1921-ben visszavonult az aktív szolgálattól, meg viseli egy fasor is a nevét Budapesten, és állítólag nem tegnap óta, erre még mondjuk azt, hogy nyolc napon belül gyógyul.  De akkor is az egész olyan… gáz…

Most komolyan: ennek az egész dolognak nincs hagyománya nálunk, ezt el kéne fogadni, kész vége pont, ennyi. Ugyanaz a majomparádé fíling lesz, mint benn az épületben, amin már a teljes netes társadalom szétröhögte magát, mikor riszálnak erre is, meg arra is, és az egész olyan, mint egy végtelenül félresikerült szalagavatós osztálytánc. A szülők udvariasan megtapsolják, mert szegény botlábú gyerekek hány délutánt végigszenvedtek a gyakorlással, de közben felsejlik a gondolat, hogy ez az egész baromi sokba került ruhával meg tánctanárral együtt, és ahhoz képest félelmetesen szar volt… És akkor most erre rádupláznak, ne csak benn égjenek a srácok, hanem azok is szívjanak, akik kinn teljesítenek szolgálatot. Na bravó!

Kellő tisztelettel kérdezem: mi jön még? Milyen nemes „hagyományokat” fognak feltámasztani, ha kapnak még négy évet? Kakastollas csendőrök fognak szolgálatot teljesíteni a Blahán? Kötelező lesz majd az iskolákban a „Hiszekegyet” imádkozni? Semjén Zsolt nem csak nemzeti ünnepeken fogja a nyereggel feltöretni a fenekét, hanem az lesz majd a szolgálati jármű? Vagy menjek messzebbre? Jönnek majd a karszalagok meg a sárga csillagok? Komolyan kérdezem, hogy tudjam már, mire számítsak a következő években…

Higgyék el nekem ez nagyon-nagyon necces. És mindezt úgy mondom, hogy több okból kifolyólag – ilyen például az életkorom – nincsenek rossz emlékeim katonákról, katonásdiról, csendőrökről. Az én családomnak nincsenek emlékei deportálásról, csillagos házakról, gettóról, téglagyári menetről, bennem egy természetes részvét dolgozik a mások emlékei iránt. Másfelől pedig, ha nem is erről az oldalról közelítem meg a dolgot: erre a nemzeti hipergiccsre tényleg nem sokan vevők, mert ízléstelen. Vagy ha ennek van létjogosultsága, akkor annak pólónak is, amin Kossuth van egy szentkoronás baseball sapkában.