2013-05-23 10:10:40

Amikor elolvastam Tamás Gáspár Miklós gondolatait arról, hogy a demokratikus ellenzék bojkottálja a 2014-es országgyűlési választásokat, szinte nem hittem a szememnek. Hogyan javasolhat ilyesmit egy ízig-vérig demokrata tudós?- kérdezgettem magamban. Azóta – május 1. óta – sok-sok „politikai” víz lefolyt a Dunán. Orbánék trafikolása és a Laborc-Portik-ügy tálalása alapvetően megváltoztatta véleményemet. Ezt a rezsimet nincs esélyünk legyőzni egy „szokásos” választáson, mert „szokásos”, azaz demokratikus választás nem lesz Magyarországon 2014-ben.

Kolláth György alkotmányjogász már tavaly augusztusban felvetette a bojkott lehetőségét. Pedig akkor még nem tudtunk Alkotmányunk újabb módosításáról, arról sem, hogy gyakorlatilag titkosítják a pályázatok, közbeszerzések adatait, még nem volt nyilvánvaló, hogy a Fidesz nem óhajtja megmérettetni magát, biztosra megy. (El tudja képzelni valaki,  hogy Orbán majd kiáll egy tévé-vitára a demokratikus ellenzék miniszterelnök-jelöltje ellen?)

„El kell azon gondolkodni, a demokratikus pártoknak szabad-e olyan versenyben részt venniük, melyen az egyik induló százméteres síkfutásban, a másik száztíz méteres gátfutásban áll rajthoz” – mondta Kolláth és persze „tévedett”. A feltételek némileg módosultak. Nem100 méter, hanem 50 és nem 110 gát, hanem 200.

Amikor egy kormányzat nem rest a titkosszolgálat féltve őrzött aktái között szemezgetni, tetszése szerint néhányat nyilvánosságra hozni annak reményében, hogy azok némi politikai hasznot hozhatnak számára, akkor már kár reménykedni abban, hogy az erkölcs, a korrektség minimuma is fellelhető lesz a választásokon.

A helyzet egyszerű: ha Laborc tényleg összejátszott  egy bűnözővel, akkor a titkos nyomozás eredményeképpen komoly bizonyítékokkal, vádemeléssel állt volna elő Orbán és csapata. De nem találtak ilyeneket. Mindössze egy „megszokott” – és természetesen undorító – titkosszolgálati protokollt sikerült előásni arról, hogy egy állami tisztviselő "gyanús alakkal" tárgyalt. Ennyi. Egyelőre a világon semmi nem bizonyítja, hogy Laborc ígéretei, Portik felajánlásai a megvalósulás szakaszába léptek volna. Ilyen alapon például az FBI és a CIA összes olyan ügynökét pellengérre lehetne állítani, akik bármilyen kapcsolatba kerültek Bin Laden csapatával. Ez az eljárás gyakorlatilag ellehetetleníti a titkosszolgálati munkát. A haza, a nemzet védelméről van szó, de Orbánékat ez érdekli a legkevésbé. Kizárólag és csakis a hatalom megőrzése érdekli őket. Semmi más.

A trafik-ügy egy egészen más jellegű gátlástalanság jelképe lett: az ígéret a dohányzás visszaszorításáról, a fiatalkorúak védelméről, a pályázati feltételek kiírása, majd utólagos változtatása, a koncessziók "lezsírozása" mind-mind egy velejéig romlott, hazug, egy óriási piac önkényes újraosztását célzó eljárás részei voltak.

Bajnai-Mesterházy – ABC sorrendben – összefogására óriási szükség van. De nem azért, hogy választásra mozgósítsanak minket, hanem azért, hogy elmagyarázzák, bizonyítsák, hogy ennek – a részvételnek – a világon semmi értelme nincs. Értelme csak annak van, hogy MINDENKI maradjon távol, aki nem a Fidesz vagy a Jobbik szavazója. Érjenek el nyugodtan – EGYÜTT – 100%-ot és Orbán majd Brüsszelben mondja el, hogyan lett a 2/3-ból  totális győzelem.

Hazánkban 2014-ben nem lesz demokratikus választás. Ez már eldőlt. Kubatov-listák, átrajzolt körzetek, nem a köz, hanem a kormányzat szolgálatába állított tévé- és rádióműsorok, erőszakosan korlátozott hirdetési felületek, Simicskáék egyeduralma az óriásplakátokat illetően, a felhígított jelöltállítás lehetősége, nem sorolom tovább.

TGM javaslata könnyedén megvalósítható. „Alulról” persze nem, de ha néhány meghatározó ember összefogna ennek érdekében, akkor bizony boldogan itthon maradnánk szavazás helyett. Bajnai-Gyurcsány-Mesterházy-Milla – ABC! -, náluk van a „labda”. „Csak” azokat a politikusokat kéne jobb belátásra téríteni, akik többre tartják  következő négy évüket – biztos jövedelem a Parlamentben -, mint országunk jövőjét.

Szörnyű, de igaz: még a trafik-botrány sem befolyásolta alapvetően a Fidesz és Orbán népszerűségét. A szolidaritás, az együttérzés szinte teljes mértékben hiányzik társadalmunkból. Idézzük fel Kertész Ákos véleményét. ( Az ominózus „genetikusan” szót kihagytam. Nem volt helyénvaló, a Kossuth-díjas író „mindössze” hazája elhagyásával fizetett érte, egyébként színigaz minden betűje.)

„A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.

Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt. Így aztán nem is kapott soha föloldozást!”

Kertész Ákos látnok volt. Orbán arcpirító vádaskodása Merkellel szemben – „A németek egyszer már bejöttek (Magyarországra), nem lovassággal, hanem tankokkal.” -, a trafik-botrány teljes semmibevétele   igazolják szavait. Nincs mit hozzátenni. Többségünk pillanatnyilag sajnos ilyen.

Meggyőződésem, hogy a választási regisztráció általánossá tétele is csak  az esetleges bojkott miatt maradt el. Tulajdonképpen ez az egyetlen, amitől Orbánék tartanak, minden máson csak mosolyognak, mert minden más megőrzi a demokrácia látszatát. A bojkott nem.

Jelenleg a választási részvétel hasonló lenne egy virtuális futballmeccshez. Demokratikus Ellenzék – Fidesz. Vezetőbíró Orbán Viktor, partjelzők Kövér László és Rogán Antal – esetleg Simicska, netán Lázár, lehet választani -, nemzetközi ellenőr Áder János. Tessék csak megtippelni az esélyeket. Mintha a KÖZGÉP ellen indulnánk egy közbeszerzési pályázaton…

Mit nyerhet a demokratikus ellenzék a részvétellel, azon kívül, hogy néhány politikusa „befér” az új országgyűlésbe? Semmit. És mit veszíthet? Minden lehetőségét elveszíti, ami ma még rendelkezésére áll.

A választáson való megjelenésünkkel tulajdonképpen legitimálnánk az Orbán-rezsim működését, gyakorlatilag „megfúrnánk” az EU minden törekvését hazánk „újrademokratizálását” illetően.

Viszont, ha nem is indulunk, nem állítunk listákat, jelölteket, hagyjuk, hogy a jobb és a szélsőjobb „játssza le” egymás között ezt a bohózatot, akkor bizony az újraválasztott Orbán-kormány legitimációja erősen kérdésessé válik, Orbán rendszere végre az lesz ami:  egypárti „demokrácia”. Tökéletesen hasonlítani fog az azeri és a fehérorosz rendszerekhez. Ne feledjük, az EU legeslegjobboldali politikusa is messze-messze liberálisabb és demokratább, mint az Orbán-rezsim bármelyik alkalmazottja.

Reménykedjünk abban, hogy talán visszakapjuk a demokratikus választás esélyét. (Mint tudjuk, a remény hal meg utoljára…)

Adjunk egy utolsó esélyt Orbánnak. A demokratikus ellenzék vezetői írják le, szedjék pontokba követeléseiket, precízen ismertessék Orbánnal és a nemzetközi sajtóval, milyen feltételek mellett hajlandók részt venni a 2014-es országgyűlési választásokon. Tegyék egyértelművé, hogy nem vagyunk hajlandók Orbán szabályai szerint élni „demokratikus” jogainkkal. Arra ott vannak az ő hívői és az újnyilasok.

Ha ez nem vezet eredményre, és mégis elmegyünk szavazni, akkor – megismétlem – az Orbán-rezsimet támogatjuk részvételünkkel. Ha minden így marad, jöjjön a bojkott, mert nincs más lehetőségünk a tiltakozásra.

Győzzön  a jobboldal: Orbán és a nyilasok. EGYÜTT.