2013-12-22 20:41:49

A bőkezű, népét szerető, gondoskodó kormány így karácsony táján igazán igénybe veszi a könnyzacskóimat.

Nem vagyok egy nagy karácsony fan. Persze, nekem is van családom, akiket meglátogatok, akiket megajándékozok, és lelkesen veszek részt a mákos beigli eltakarításában, napszaktól függetlenül (azaz reggel-délben-este). De itt aztán ki is merül a dolog. Én vagyok az az ember (sokakkal együtt), aki november 3-tól fülhallgatóval jár bevásárolni, mert nehezen tolerálom két hónapon keresztül a karácsonyi giccset, noha értem, hogy a kereskedőknek kereskedniük kell, hangulatot teremteni, okot adni arra, hogy mindenki vásároljon (bár mint a napokban megtudtuk, a háztartások nyolcada nem vásárol karácsonyi ajándékot, na vajon miért) hiszen nyilván valamiből csak meg kell élniük akkor is, ha kis hazánkban egyre szarabb a helyzet.

Na, ugyanerre a karácsonyi giccsre áll át pártunk és kormányunk is.

Hetek óta mást sem látok-hallok mint übernyálas-giccses beállításokban pózoló Orbánt és utánfutóit, lehetőleg gyerekekkel, sok-sok gyerekkel. Csodálom, hogy egy kutyamenhely gondosan bolhairtózott és kimosdatott lakóit még nem vitték be a parlamentbe, mert az olyan szép. Szinte látom is a fotókat magam előtt, ahogy Orbán Viktor összehajol ebéd közben – például – egy komondorral, és bizalmasan suttognak. Esetleg a miniszterelnök belekóstol a jutalomfalatba, hogy mindenki lássa, milyen áldott jó, egyszerű ember ez, a nép gyermeke, aki nem átallja ugyanazt a szájába venni, mint ezek a szegény gyerek… kutyák.

Szóval az első sokk akkor ért, amikor kötelezettségemnek eleget téve mazsoláztam a képeket Orbán Viktor Facebook-oldalán (nem vagyok perverz, de hát isteni képeket és bejegyzéseket lehet ott találni, a kommentekről már nem is beszélve). És akkor megláttam a fotókat: a mi szeretett vezérünk vendégül látta a Kedvesház lakóit. Utána megnéztem az Index videóját a Kedvesház helyzetéről, és akkor már nem gyengén viszolyogtam. Talán elég annyi: drága Viktorunk az ölébe vesz néhány gyereket, amikor neki kényelmes, a többit meg oldják meg. Az idei évet a civilek által összeadott ötmillió forintból húzták ki, mert az állami támogatás egyre csökken, és a Kedvesház dolgozói, pedagógusai nem csak évente egyszer akarják megetetni a gyerekeket, nem csak évente egy napot foglalkoznak velük, és főleg nem évi egy alkalommal akarják boldognak látni őket, nem évente egyszer szeretnének nekik emberi körülményeket teremteni.

Na, amikor eléggé kiutálkoztam magam, akkor kaptam egy emailt, amelyben szeretettel meghívtak a Hilton Budapestbe. Felszaladt a szemöldököm, aztán mikor átfutottam a szöveget, megakadt a szemem Balog Zoltán (emberi erőforrások minisztere, ha valaki még nem tudná e hazában) nevén. Mondom, vacsorázzon Balog Zoltánnal, akinek hat anyja van, de amúgy is, mifrancért hívnak ide épp engem? Aztán részletesen is végigolvastam:

„Nagy szeretettel hívjuk meg arra a sajtónyilvános alkalomra, melyen Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere és más közéleti személyiségek vacsoráznak együtt rászoruló gyermekekkel (…) A Hilton Budapestben megrendezésre kerülő alkalomra határon túli és belföldi gyermekek érkeznek, akik egy felejthetetlen estét töltenek a szállodában, ahol interaktív gyermekműsorral és ajándékokkal várja őket a szervezet.”

Nos, mit tagadjam, kihagytam ezt a csodálatos alkalmat, gondoltam lesznek ott elegen, akik beszámolnak erről a szívmelengető eseményről (Hír Tv, Magyar Nemzet stb), én már igazán nem fogok onnan hiányozni. Meg szerintem ép lelkű ember ehhez nem asszisztál.

„Na gyerekeeeek, nézzétek, ide nem fogtok soha többet a büdös életben eljutni, de jó eséllyel még a környékre sem, mert hamarosan kinőttök abból a korból, hogy cuki gyerekek legyetek, csillogó szemmel, akik jól mutatnak a képeken, ahogyan ülnek a miniszterelnök úr, vagy a miniszterek ölében, gondosan kiválogatva, és kellőképpen megrettenve, a szátokba rágott mondatokkal. Hamarosan felnőttök, koravének lesztek, mert ebben az országban, ezekben az években csak a nagyon szerencsések maradhatnak sokáig gyerekek. Nem ültök majd már csillogó szemmel, mert belefásultok az életbe. Akinek hatalmas mázlija van, elvergődhet külföldre, akinek kevésbé, az küszködik majd havi nyolcvan-százezerért, a maradék meg megy közmunkára. De ne féljetek, addigra kész lesz már az a sok stadion, lesz hol szórakozni nektek is, hisz meg kell majd tölteni azt is emberrel, ha már felépítettük jó sokért. Annyiért, amennyiért ti nem csak évente egyszer lehetnétek igazán gyerekek.”

Persze jut még év végére kegyelemdöfés a giccsparádéba. Talán elég, ha annyit mondok: Iványi Gábor. Iványi nem csak évente egy napon gondoskodik másokról, az év minden napján ott van és tesz. És ez a mi szeretett pártunk és kormányunk valamiért mégis ezt az embert akarja ellehetetleníteni, azt az egyházat vegzálják, amit még az olyan megrögzött ateisták is elismernek és támogatnak lehetőségeikhez mérten, mint például én. Iványiék nem csak a gondosan kiválogatott gyerekeket pártfogolják, hanem minden gyereket és minden felnőttet, függetlenül attól, hogy mennyire fotogének. De hogy visszatérjek az írásom elején található példára, a Dankó utcában még a kivert, gazdátlan macskáknak is találnak egy zugot, ahol biztonságban lehetnek.

Az elmúlt napok hírtermésébe tartozott aztán az a „titkos” levél is  , ami „váratlanul” került a nyilvánosság elé, és amelyben Orbán Viktor Kubatov Gáboron és Kocsis Mátén keresztül arra szólítja fel a választókerületek elnökeit, hogy hívják fel a hatókörükbe tartozó fideszes funkcionáriusokat, hogy eszükbe ne jusson jutalmakat felvenni, mert különben szét lesz rúgva a seggük büntetés van kilátásban. Na, szóval ezen már harsányan röhögtem, mert ez a több mint szánalmas kategória. Egyrészt, a hülye is tudja, hogy ebben az országban már mindent elloptak, szétosztottak és államosítottak 2010 óta egymás között. Még azt is, ami le van betonozva (lásd az MMA esete a Műcsarnokkal). Amit meg nem, azt módszeresen tönkreteszik, lepusztítják, ledózerolják, eltüntetik. Szóval a képmutatás csúcsa, na.

Komolyan úgy gondolják, hogy meg fogunk hatódni azért mert önmegtartóztató módon (a frászt! parancsra) lemondanak a jutalomról, most így, választás előtt? Ha egyáltalán valóban, mert amúgy meg ki ellenőrzi? Tényleg ez a legnagyobb erőfeszítés? Ma, 2013 decemberében ennyi telik? Miközben már civilek, akiknek rohadtul meglenne amúgy valószínűleg a saját gondjuk-bajuk-családjuk, önszerveződő módon úgy döntenek, hogy a saját pénzükből (figyelem!!! nem ám valami fal alapítvány szárnyai alatt, nem fizetésért, nem a kamerák kereszttüzében, és főleg nem kampányfogásként) december 28-án kimennek az utcára, és a saját maguk által elkészített ételeket osztják szét a rászorulók között. Talán mert egyre többen és többen vannak úgy, hogy látják, saját magukon kívül senkire sem számíthatnak. És sokan vannak, akik azt mondják, nem fogják megadni magukat „ezeknek”, mert ha mi feladjuk, akkor tényleg itt lesz a vége.

Talán itt lenne már az ideje (és nem azért mert karácsony van, hanem mert lassan átlépünk egy sorsdöntő évbe), hogy a fejünkhöz kapjunk, aztán pedig villámgyorsan megfogjunk egy kezet. Mert máshogy elvesztünk.

Csak szólok.