2013-09-11 21:26:45

Avagy hiúság és Orbán-félés

Tegnapi esemény lévén – felgyorsult információs világunkban – mára lerágott csont lett Illés Zoltán államtitkár parlamenti válasza egy képviselőnő interpellációjára. A médiumok ráugrottak, kommentálták profiljuk, tulajdonosaik elvárásai szerint, ahogy azt megszokhattuk.

Egy blogoló viszont – anyagi érintetlensége okán – szabadon formálhatja gondolatait, alakíthatja saját álláspontját. Ezzel kívánok most élni, ha úgy tetszik, visszaélni egy rövidecske iromány erejéig.

Az államtitkár úr Szél Bernadett LMP-s képviselőnőnek a verespataki és nagybányai bányák kapcsán feltett, a kormány tétlenségét felvető kérdésére fogalmazta meg válaszát. A képviselőnő, vélhetőleg, kényes kérdésre tapintott rá (a „rátapintás” itt még szexuális felütés nélkül értendő!), mert láthatólag kibillentette Illést kormány-politikusi egyensúlyából.

Lányos (bocsi, állam-férfiúi) zavarában az államtitkár két igen tanulságos gondolatot volt képes összehozni.

Egyfelől, a képviselőnő – szólt eképpen az államos titkár - attól még, hogy szép, lehet tök buta. Mint Bajnai libái. Sőt, „baromságot” kérdez, ami csak egy nőtől telik ki. Ismerjük be, Illés fogalmazása emelkedett, színtiszta hím soviniszta gondolat, ami lassanként parlamenti koalíciós frakciója társadalmi krédóinak egyik építő elemévé válik.

A képviselőnő és az ellenzéki pártok egyhangú reagálása, miszerint „ez megengedhetetlen, nem először fordul elő kormányoldalon, visszautasítjuk, mondjon le vagy távolítsák el” – csupa kötelező, ám felesleges lózung.

Egy dologra nem figyeltek oda, ami szerény véleményem szerint pedig a valós megvilágításba helyezi a dolgot: Illés államtitkár szerint Szél Bernadett szép! Így! Bejön neki és ezt nyílván nem most fedezte fel. Szép, tetszik neki és kész. Nyilván az fájt államtitkár úrnak különösen, hogy ez a képviselőnő, akit ő szépnek tart, ilyen alattomos és sértő kérdést tett föl neki. Nem csak hivatalos minőségében, de férfiúi büszkeségében is sértve érezte magát. Innen az indokolatlanul durva válasz. (Véleményem szerint a szexuális zaklatás jogilag itt számon kérhető, kihasználható lenne).

Az államtitkár – taglalt fenti megszólalásában – egy másik, árulkodó félmondatot is tett, amit a sajtó érintett ugyan, de nem tárt fel a maga valójában. Pedig az sem elhanyagolható. Azt találta a pillanat hevében indokoltnak mondani, hogy a képviselőnő (ez a szép nő!) „a miniszterelnök úr nevét ne vegye a szájára”.

Magyarán, az ő egyszerű, Fidesz pártkatonai lelkülete szerint az „Isten nevét hiába szádra ne vedd” bibliai parancsának az Országgyűlésben is érvényesülnie kell. Földi halandó ne említhesse a nagyfőnök nevét. Ezzel buzgó hit- és párthűségéről egyszerre téve tanúbizonyságot.

Meg arról is, hogy be van sz..rva. Nem kicsit, nagyon!

- rigi -