Bő egy hetet töltött március 15-i kezdéssel a Krízisközpont a Blaha Lujza téren, hogy pártoktól és érdekektől függetlenül, simán elkötelezettségből a flaszteron éljenek családi életet a környéki szegény sorsú lakosokkal. Étel, ital, ruha, hajvágás, (sátor)tető a fejük fölé – akárcsak otthon, megkaptak mindent az otthon nélküliek.  

Utcakő, mint fotel

Kell egy hét együttlét – idézhetnénk a hajdani közösségteremtő szlogent. Ezt teremtette meg néhány tucat huszonéves fiatal, akik manapság érthetetlen motivációtól hajtva úgy döntöttek: gyűjtést szerveznek, s a befolyó összegből törődést és ellátást biztosítanak a nyolcadik kerületi hajléktalanoknak.

Mindenféle szakmai tapasztalatot és gyakorlatot nélkülöző fiatalok csoportja gondolta úgy, hogy lehetetlen fotelből filozofálva nézni a szegénység burjánzását, s ha csak apró lépésekkel is, de tegyenek ellene a maguk eszközeivel. Blogbejegyzésükben őszinte önkritikával örökítették meg az első napok váratlan nehézségeit. 

„Számunkra is a helyszínen derült ki, hogy improvizálnunk kell, mert a sátor megtervezését elvállaló fiú nem dolgozta ki a részleteket. Szerencsére kis kreativitással és a helyszínen becsatlakozott emberek segítségével felépült a sátor. Azóta folyamatosan javítjuk, fejlesztjük az építményt. Voltaképpen nyílt egy szoba Budapest közepén, ahova bárki bejöhet üldögélni, beszélgetni, melegedni. Azt mutatja az arra járóknak, hogy a közös terek használatához mindenkinek egyformán joga van. Berendeztük a teret kényelmes bútorokkal, molinókkal, zászlót tettünk ki, kitakarítottuk a szökőkutat, felszedtük a szemetet – a Blaha elkezdett közösségi térként funkcionálni. Ami előtte csupán egy utcakő, padka vagy járdaszegély volt, az hirtelen sarokülő, vagy házfal lett.”

A Gólya segített

Március 8-án, a 8. kerületi Gólya elnevezésű romkocsmába szervezték azt a gyűjtést, ahol közismert írók, költők, filmesek, fotósok ajánlották fel egy-egy alkotásukat, hogy a befolyó összeggel segítsék a Krízisközpont elképzelését. A közvetlen hangulatú rendezvényből közel 500 000 forint gyűlt össze, ami már kellő alapot biztosított a Blahára tervezett esemény elindítására.

Kizárólag lelkesedésből, de tapasztalatok nélkül vágtak bele a legkeményebb szociális munkába 24 órában huszonéves diákok, s az események sora sokszor őket is állóképességük határára sodorta, szerencsére valódi probléma nélkül:

„Éjszaka előfordult egy-két konfliktus és veszekedés. (Ez az átlagos szombat estéken sem ritka a Blaha Lujza tér környékén.) Volt, aki a sátorban, az aggregátor mellett próbálta elvégezni a dolgát. Volt, aki elesett a kötelekben. Volt, aki részegen érkezett, hangoskodott vagy kötekedni próbált. Volt, akinek a viselkedése valamilyen súlyos pszichiátriai vagy kábítószer-problémával függhetett össze. Annak a kevés aktivistának, aki éjszakai ügyeletet vállalt a sátorban, néha nehéz volt kezelni az ilyen szituációkat. A szociális, segítő munkát végzők számára ez mindennapos helyzet, de nekünk még szokatlan, új, és néha ijesztő. Folyamatosan tanulunk egymástól. Azt tapasztaltuk, hogy gyakran a legfeszültebb embereket is észhez lehet téríteni, ha határozottan és kedvesen elmondjuk néhányszor, hogy például most alvás van, úgyhogy beszélgetni, hangoskodni csak kint lehet.”

Blaha alsó, Blaha felső

Már a hivatalos időpont előtt, 14-én kitelepültek a térre a krízisesek a molinók, demonstrációs táblák készítésével, s az esti, több mint 200 adag étel kiosztásával készülve. Erős kihívásnak tűnt a vállalt egy hét az első ételosztásnál, amikor különböző hangulatú és állapotú emberek szólalkoztak össze, minderre nem túl jó ízléssel spontán rászervezte magát két MSZP-s aktivista, akik a sorbanállóknak kezdték osztogatni kampánykiadványukat. 

A hivatalos start a nemzeti ünnepen indult el, amikor a tér másik végében Schmuck Andor kampányolt hasonló témával – ételosztás -, ám a fiatalokkal ellentétben több milliós ráfordítással, ami a rendelkezésére álló 500 milliós kampánypénzből feltehetően futotta.

A sors különös fintora, hogy míg a téren a szegények kapták az ingyenlevest, azalatt Fekete György megkapta az ötmilliárdból felújított Vigadót.

Amint teltek a napok, úgy lett egyre meghittebb és erősebb a „krízishét”, mind a rászorulók, mind a téren közlekedők egyre inkább megszokták és elfogadták a különös és szokatlan kísérlet létét: 

„A ruhaosztás megszervezése is komoly feladatnak bizonyult. Azt a megoldást választottuk, hogy az igényeket név szerint írtuk fel, és a Klu(b)élában – ami bázisként működött – személyre szóló csomagokat állítottunk össze. Ez nagyon sok munkát igényelt, ráadásul közben kitört a vihar, úgyhogy az ígért időponthoz képest csak néhány órával később tudtuk kiosztani a csomagokat. Az adományok válogatása közben több ruha láttán felmerült bennünk a gondolat, hogy a legszebb darabokat elsikkasszuk magunknak, de végül sikerült ellenállnunk a kísértésnek.”

Szeptemberben újrakezdik

Bár a főváros vezetése, elkerülendő a rossz hangulatot és bizony, szegénységet sugalló, ételosztásra várók hosszú sorát, a Blahát kihúzta az eddigi helyszínek közül, a fiatalok nem találkoztak a hivatalos szervek zaklatásával, bár ezt elkerülendő találták ki a sátor felépítését s a helyszín bejelentett birtokbavételét. Így tán még szembeötlőbb volt minden, ami a hajléktalanság, a szegénység velejárója, hogy a nyílt színen, a hétköznapi emberek életterébe vitték be rövid időre a privát szférát.

 „Az ételosztás és a ruhaosztás persze viszonylag egyszerű feladatnak tűnik, és csak a rászorulók legalapvetőbb igényeit elégíti ki. De sokunknak – kezdőként – nagyon nagy élmény volt ezeknek a megszervezése is. A sátor felállítása, a ruhaosztás gyermekbetegségei, és a sikeres ételosztás után nekiálltunk az olyan programok előre beütemezésének, mint a ruhajavítás, a jogsegélyezés, a hajvágás, könyvtár, molinókészítés, közös főzés stb. A végcél az lenne, hogy felhívjuk az emberek figyelmét a szegénység égető problémájára, és támogassuk a hajléktalanságban, mélyszegénységben élő emberek önszerveződését, érdekérvényesítését – reméljük, hogy egyszer idáig is eljutunk.”

Az eltelt hét tapasztalatait összegezve a tervek szerint ősszel, szeptemberben megismétlik az eseményt, amire változatlanul várják mind az adományokat, mind a segítséget, mind az önkéntes felajánlásokat.

(Ariadne Gaia alapítvány:  10104105-46975100-01000009 Budapest Bank)

HarkaiP.