Kell-e nekünk a paksi atomerőművet bővíteni? Egyáltalán most van-e itt az ideje, hogy elkezdjen az ország egy ekkora horderejű beruházást? Ki lehetne-e vezetni teljesen az atomenergiát és helyette megújuló energiákkal pótolni? Milyen technikai megoldások jöhetnének még szóba, illetve a rendkívül veszélyes nukleáris energia örökre legyen része a hazai igények kielégítésének vagy van-e alternatíva? Bízhatunk-e abban, hogy mire a jelenlegi paksi blokkokban be kell fejezni a termelést, már egy sokkal modernebb és veszélytelenebb energia előállítási rendszert fejlesztenek ki a kutatók? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merülhettek fel az eseményre ellátogatókban.

Szél Bernadett, a Lehet Más a Politika (LMP) frakcióvezető-társelnöke és Munkácsy Béla, az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem Természettudományi karának adjunktusa, tegnap „A paksi atomerőmű bővítésének csak alternatívája van” címmel lakossági fórumot tartott Budafokon. Az LMP- Dél-budai szervezete által kezdeményezett programra nagyon sokan jöttek el, a nagy teremben a pótszékek ellenére is többeknek csak állóhely jutott. Feltűnő volt, hogy a részvevők jelentős részét egyetemista korú fiatalok tették ki.

Szél Bernadett arról beszélt, hogy a paksi atomerőmű bővítését mindenféleképen meg kellene akadályozni, mert annak az egész ország lakosságára nézve rendkívül sok hátránya van. A hallgatóságnak kifejtette, hogy ebben a kérdésben ő a politikai, közéleti részben tud szerepet vállalni, ehhez nem kell  atomtudósnak lennie, hanem a megfelelő szakemberek bevonása a feladata. Továbbá a parlamentben, a közéletben, a médiában vagy az utcán küzd azért, hogy egyes politikusok és hátországaik az ország energiaellátását ne atomerőműre alapozzák és főleg ne bővítsék azt. Helyette a megújuló energiák fejlesztését tartaná célszerűnek.

Ehhez az alapgondolathoz csatlakozott Munkácsy Béla is, aki földrajzi értelemben tágabb kört rajzolt fel a jelenlévőknek, az egész világ energiatermelését vette górcső alá. Szerinte ideje a mostani szisztémán változtatni, mert az ásványi kincsek végesek, míg az atomenergia meg rendkívüli veszélyeket hordoz magában. „A kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő” idézte az adjunktus – utalva arra, itt az ideje, az egész világ gondolkodjon el, hogy milyen irányban folytatódjon az energiatermelés.

–A szél, a nap és más megújuló energiáknak egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a foszilis- és az atomerőművekkel szemben. Ugyanakkor nagy hangsúlyt kellene a kutatásokba itthon is fektetni, hogy egyre hatékonyabb eljárások, találmányok segítsék az atomenergia kiváltását. A nukleáris energia rendkívüli veszélyeket hordoz magában, arra hosszú távú jövőt nem szabadna építeni – győzködte a jelenlévőket Munkácsy.

A jelenlévőket azonban nem kellett különösebben biztatni, szinte teljes egyetértés bontakozott ki a paksi bővítés és úgy általában az atomenergiával kapcsolatos aggályok terén.

Kérdésre válaszolva Szél Bernadett, aki nem csak politikus, hanem közgazdász doktor is, kiemelte, hogy túl az atomenergia veszélyességén, az ország teherbíró képességét is jóval meghaladná a tervezett beruházás. Ugyanis a majdan megtermelt áram árába be kellene kalkulálni a kiégett fűtőelemek elhelyezését, amely önmagában is óriási költség. Politikusként azt is hozzátette egy másik kérdésre válaszolva, hogy a sok ezer milliárd forintos beruházás jelentős korrupciós kockázatot is jelent. Sőt a most tervezett 4 ezer milliárd forintos költség – menet közben a többszörösére emelkedhet. Szintén aggódva beszélt a sok és értelmetlen titkosításról, amely a költségek elszámoltathatóságát teszik lehetetlenné.

Az LMP politikusnője arra tett ígéretet, hogy pártja folytatja a paksi bővítéssel kapcsolatos népszavazási kérdések beadását és a parlamentben, az utcán, valamint további lakossági fórumokon is igyekeznek megakadályozni, a paksi atomerőmű bővítését. Ehhez valamennyi párt segítségét elfogadná, sőt még a Fidesz tagságából is várna támogatókat, mert véleménye szerint közülük sem mindenki atom-párti.

Kertész Z István/kép: LMP