Persze ezért is, de sokkal inkább azért, mert az “elveszett illúziók” nemzedéke számára ezzel az utolsó remény tűnt el véglegesen: az igazságszolgáltatás, a törvény előtti egyenlőség és a méltányos eljáráshoz való jog illúziója.

Az, amit - Thuküdidésztől tudjuk - Periklész is vallott, hangoztatva, hogy “törvényeink szerint a személyes ügyeket tekintve mindenki egyenjogú”, továbbá az, amit az Emberi és polgári jogok nyilatkozata az alábbiak szerint fogalmaz meg: „A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; és mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.”

És amit Magyarország Alaptörvényének XV. cikke ekképp deklarál: “A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.”

Nos, kedves barátaim, ha eddig bárkiben is lettek volna illúziók, mostantól ne legyenek. Az ország, amelyben élünk, véglegesen elviselhetetlenné vált, s innentől kezdve senki sem hivatkozhat illúziókra, önhibáján kívüli látászavarra, miként senki sem mondhatja, hogy “adok még egy esélyt.” Akik a rendőrségnek ezt a határozatát tudomásul veszik, azok a legaljasabb bűnözőkkel cimborálnak, vagy éppen gyáva hallgatásukkal asszisztálnak a bűncselekményeikhez.

A rendőrségben pedig mostantól nem érdemes és nem is lehet megbízni: egy ócska és szennyes politikai játszma kiszolgáló szereplőjévé degradálta önmagát. A Fidesz-KDNP narancssárga ruhába bújtatta a rendőrséget, s innentől kezdve bármikor, bárhol, bármire felhasználhatóvá tette. Hogy a tízmillió focidrukker hazája is értse: a Felcsút a bírót felcsúti mezbe öltöztette.

Ha ez nem undorítja el egy cseppet sem még a felcsúti szurkolókat is, akkor lehet tovább heverészni a méltóságos urak alánk hordott trágyájában.