Templomi kórusban énekelt, és rendkívül jó tanuló volt, tanár szülei abban reménykedtek, hogy minden bizonnyal a nyomukba lép majd. Jagger azonban a korai rock and roll és a blues szerelmese lett, tizennégy évesen megvette első gitárját, és iskolatársával, Dick Taylorral együttest alapított. Már egy éve a London School of Economics diákja volt, amikor 1961. október 17-én a dartfordi vasútállomáson összetalálkozott a gitárját cipelő Keith Richardsszal. A két fiú ötéves korában ismerkedett meg, de aztán szem elől tévesztették egymást. Beszélgetni kezdtek, természetesen a blueszenéről. Mire Londonba értek, megszületett egy barátság és a rockzene egyik legfontosabb szerzőpárosa, a nagy találkozás helyét ma emléktábla jelöli.

Innen már csak egy lépés volt a Rolling Stones létrejötte. Richards csatlakozott Jagger és Taylor együtteséhez, nem sokkal később megérkezett az élet minden terén tapasztaltabb Brian Jones is. A bandát idővel Muddy Waters Rollin' Stone című dala után nevezték el, első fellépésükre 1962. július 12-én került sor. Taylor nem sokkal később kiszállt, a basszusgitár kezelését Bill Wyman vette át (a legenda szerint nem virtuóz játéka miatt, hanem azért, mert neki erősítője is volt), a dobok mögé pedig Charlie Watts ült be. Az immár állandósult összetételű Rolling Stones 1963 júniusában szerződött le a Decca lemezcéghez, a megállapodást az a producer ütötte nyélbe, aki egy évvel korábban a meghallgatás után kirúgta a Beatlest.

A kemény zenét játszó és botrányt botrányra halmozó Stones hamarosan a jólfésült Beatles egyetlen komoly riválisának számított, főleg azután, hogy Jagger és Richards a feldolgozások mellett saját dalokat is írni kezdett. A legenda szerint menedzserük egy szobába zárta őket, és csak akkor jöhettek ki, ha saját szerzeménnyel állnak elő, így született meg az As Tears Go By. Ezt az idők folyamán 170 dal követte, köztük olyan klasszikusok, mint a Paint It Black, a Time Is On My Side, az (I Cant't Get No) Satisfaction, a Jumpin' Jack Flash, a Ruby Tuesday, a You Can't Always Get What You Want, a Sympathy For The Devil, a Gimme Shelter. Albumaik, az Aftermath, a Beggars Banquet, a Let It Bleed, az élő Get Yer Ya-Ya's Out, a Sticky Fingers és az Exile on Main St. is klasszikussá váltak.

Jagger rendkívül szuggesztív színpadi jelenléte és jellegzetes fizimiskája a filmszakma figyelmét is felkeltette, több mint tíz filmben szerepelt, ezek közül a Ned Kelly és a Performance a legismertebb, de volt producer, filmzeneszerző, sőt még író is.

A "világ legnagyobb rock and roll zenekara", ahogy a koncerteken felkonferálták őket, a hetvenes évek végén kifulladni látszott, a zenei stílust illetően ellentét bontakozott ki a két zenész között. Jagger az együttest inkább a pop és a dance műfaja felé terelgette volna, míg Richards a rock and roll és blues gyökerek mellett tette le a voksát. Mindezt tetézte, hogy az énekes szólókarrierrel is próbálkozott, de két - a Rolling Stoneshoz mérten mérsékelt sikerű - album után be kellett látnia, hogy egyedül nem megy.

A magánakciók után visszatért a Rolling Stones bástyái mögé, és az együttes 1989-es Steel Wheels albuma, valamint az azt kísérő turné nagyon sikeres vállalkozásnak bizonyult. Jagger 1993-ban elkészítette harmadik önálló albumát, de a Wandering Spirit is langyos fogadtatásban részesült, míg a következő évben napvilágot látott Stones lemez, a Woodoo Lounge Grammy-díjat nyert. Jagger negyedik szólóalbuma 2001-ben Goddess in the Doorway címmel jelent meg.

Az egykori lázadó 2003-ban megkapta a lovagi rangot, azóta neki is kijár a Sir Mick megszólítás. A kitüntetés vihart kavart, mert Jaggert elitellenes nézetei és zavaros magánélete miatt II. Erzsébet királynő nem tartotta a megtiszteltetésre méltónak, s amikor mégis beadta a derekát, a kitüntetés átadását fiára, Károly walesi hercegre bízta. A másik oldalról pedig Richards kritizálta barátját, amiért elfogadta a lovagi címet.

A Stones, bár tagjai mindannyian nyugdíjas korúak, még mindig koncertezik, 1995-ben és 2007-ben magyar rajongóik is élőben csodálhatták meg őket. 2016 nyarán félmillió ember előtt adtak történelminek minősített koncertet Havannában, ahol zenéjüket korábban betiltotta a kommunista rendszer. Legutóbbi turnéjukra tavaly ősszel indultak, és néhány napja Varsóban léptek fel utoljára. A No Filter névre keresztelt koncertkörútnak másfél millió nézője volt, és 220 millió dollár bevételt hozott, s a felvételek tanúsága szerint az énekesen mintha nem fogna az idő.