Én amúgy jobban örültem volna, ha Balog itthon gyakorolja a bűnbánatot, itthon mondja el a kormányt érintő kritikáját, ha már nem akkor tette, amikor kellett volna, legalább most. Ám leginkább attól lettem volna boldog, ha bűnbánatot gyakorolva végre kimondja, hogy református lelkészként semmit sem konyít ahhoz, aminek a minisztere: sem az oktatáshoz, sem az egészségügyhöz, s miután gajra vágta mindkét területet, a továbbiakban már nem kíván ebben részt venni.

Minthogy Balog szakmáját tekintve református lelkész, emlékeztetem őt arra, mit mondott Kálvin főművének egyik helyén a hiteles bűnbánatról: „…lényege az, hogy… előbbi gondolkodásunkat letéve, újat öltsünk magunkra.” (Kálvin János: A keresztyén vallás rendszere, I. kötet, Református Főiskolai Könyvnyomda, Pápa, 1909. 571.) Várom, az új gondolatokat öltött Balog Zoltán református lelkészt.

És még valami: ha már Kálvin művét emlegettem, javaslom a lelkész úrnak, nézze meg, mit is ír ugyanitt Kálvin azokról a felsőbbségekről, akik „csak a maguk hasznára nézve minden jogot… a szegény alrendből kipréselik a legutolsó fillért is, hogy azután őrült költekezéssel eltékozolják…” stb. (Idézett mű, II. kötet, 771.) Velük kapcsolatosan említi még Kálvin a házak kirablását, szüzek meggyalázását, ártatlanok lemészárlását, de ezeknek, pillanatnyilag, tán még nincs aktualitásuk.

Igaz, valamikor a magánnyugdíj-pénztáraknak, az MNB- és a KLIK-közpénzeknek, a Takarékszövetkezeteknek, az V. kerületi ingatlanoknak, az állami földeknek, a trafikoknak stb., stb. a lenyúlása sem tűnt aktuálisnak, mára viszont már mind passzé. 

Gábor György

vallástörténész